Úton Fiesoléba: Villa di Camerata, Villa Palmieri, Chiesa San Domenico - Fra Angelico, Badia Fiesolana, bozótos

Nekünk sajnos nem volt, de most szólok, hogy ha van távcsövetek, egy fiesolei kirándulásra mindenképpen érdemes elvinni azért, hogy Firenzét jobban szemügyre tudjátok venni a magasból.

Villa di Camerata: 

Fiesole felé megyünk felfelé a Via delle Forbicin ahhoz, hogy elérjük ezt a nevezetes épületét. Hírét nem elsősorban szépsége, hanem inkább Dante Alighieri ottléte alapozta meg-. Érdekes, hogy Dante halála után vásárolta meg szerelmének, Beatrice Portinarinak a családja. Jómagam is jártam arrafelé, de sajnos akkor még nem tudtam pontosan, hogy melyik is lehet az a kert, az a villa. Szép drónos felvételt lehet róla találni az interneten.

-

-

Villa Palmieri: 

Csodálatos reneszánsz kertben csodálatos épület..., na és Boccaccio, Dekameron, romantika. A történet bizonyára mindenkinek ismerős, a Firenzében tomboló pestisjárvány miatt fiatalok egy csoportja ezen a birtokon rekedt, és többnyire pajzán történetekkel szórakoztatták egymást. Később ezeket a történeteket le is írták, pontosan százat, majd nyomtatásban is megjelentek. Tíz napig tartott a "fogság", és idővel ezek a történetek nyomtatásban is megjelentek..., természetesen nem csak olaszul, hanem majd minden európai nyelven. Mondjuk ez bizonyára nem a XIV. században történt, hanem  a későbbi évszázadok alatt. Az alanti kép nem "bizonyíték", csak mi a pálmafáról és az egész hangulatáról gondoltuk, hogy talán az lehetett az az épület. Az látszott rajta, hogy régen jártak már benne emberek.

-

-

San Domenico templom:

Körülbelül félúton Fiesole felé találjuk ezt a különösen szép régi templomot, ami közigazgatásilag már Fiesoléhoz tartozik.. Hírét azonban a Firenze kedvelők leginkább Fra Angelico miatt tartják becsben, aki Firenzéből gyalog járt fel igen gyakran ebbe a templomba, és ahol több festménye is van. A templom az 1400-as évek elején épült, de komoly átalakításon ment keresztül a XVII. században. Harangtornyára különösen büszkék a Fiesoléban élők.. 

Kolostora is van a templomnak, ott is sokat időzött Fra Angelico.

-

-

-

Fra Angelicót ebben a templomban avatták szerzetessé, de a későbbiekben a firenzei San Marco kolostorban élt haláláig. 

-

San Domenico templom és kolostor Fiesoléban

-

Badia Fiesolana:

-

A korai középkorban Firenze püspöki székháza volt az épület, ma már sajnos elhagyatott, be is van nagyon zárva..., viszont a teraszáról csodálatos kilátás nyílik Firenzére..., ám ha nem figyelünk eléggé, el is mehetünk mellette! Szerencsére szinte szemben van a San Domenico templommal, így figyeljük az úttesten az átjárót és a Badiához lefelé vezető ösvényt. Más jelekre nem emlékszem, de kár lenne kihagyni..., nem csak magát az épületet, hanem az onnan nyíló Firenzei panoráma miatt is..., habár abből lesz még néhány! Idősebb Cosimo Medici kívánságára és költségére újították fel egykor az épületet, de feltehetően már újabb felújításra szorulna, mert zárva van. Egy kolostor is van a közelben, természetesen az is kedvelt helye volt Cosimo Medicinek, arra is sok pénzt költött. Úgy tűnt amikor arra jártunk, hogy a Badiával ellentétben aa mellette lévő kolostorban "volt élet" a hangokból ítélve.

-

-

És természetesen ahogyan haladtunk felfelé egyre szebb és szebb, de ugyanakkor egyre távolabbi volt Firenze látványa, sokat és sokszor gyönyörködhettünk benne, addig is pihentünk a kaptatón. 

-

-

-

-

-

-

-

Ezek a képek talán meglepőek, mert nem igazán gondolnánk, hogy Firenzének milyen nagy külvárosa van. Azért egy ilyen külvárosi villában elég kellemes lehet az élet. Az alanti épület előttről készítettem azokat a fenti fényképet Firenzéről és környezetéről. Ha jól megnézzük a képet, látható rajta, hogy kiknek a villája. Nem lesztek meglepve! :-) Szemmel kellett tartani a várost! 

-

Idáig mondhatni kényelmesen sétáltunk felfelé.a szerpentinen, de idővel mintha elfogyott volna az út. De meg volt az, csak mi vesztettük el..., és nem véletlenül. Ennek oka az volt, hogy a főút amolyan szerpentin, mi meg inkább elindultunk toronyiránt..., és a szó legszorosabb értelmében árkon-bokron keresztül, olykor négykézláb  meneteltünk.   Néha nem volt könnyű megbirkózni a bozóttal, de legyőztük az akadályokat, és annál nagyobb élmény volt a felérkezés a gyönyörű kis városba. Izgalmasabb volt, mint a buszon ülni..., de azért lefelé már inkább a buszt választottuk! Ám a kettő út között ott volt az igazán látványos kis város, Fiesole! :-)