Maria Salviati (1519-1543) arról híres, hogy I. Cosimo Medici nagyherceg édesanyja volt, és abban, hogy fia nagyherceg lett, elég nagy szerepe volt neki is, hiszen apa nélkül nevelte fel a fiát, és nem is akárhogyan! Cosimo apja, Giovanni Medici, ismertebb nevén Giovanni delle Bande Nere (1498-1526) katona volt, aki hősi halált halt 28 évesen, amikor fia még csak 6 éves volt.
Állítólag keresztapja, X. Leó pápa (1475-1521) választotta Giovanni delle Bande Nere és Mária Salviati gyermeke (1519-1574) számára a Cosimo nevet, tisztelegve ezzel a korábbi Cosimo Medici nagysága előtt, és bízva abban, hogy az ifjú Cosimo is öregbíti majdan a Medici család jó hírét. Bár ő két évvel Cosimo születése után meghalt, de nyugodtan állíthatjuk, hogy ezen bizodalma valóra vált, nagyon büszke is lett volna a keresztfiára.
De sajnálatos módon I.Cosimo nagyherceg utódai már egyre gyengébb emberek és uralkodók voltak, míg viszonylag hamar, 1537-ben Alessandro Medicivel (1510-1537) ki is halt a nagy hírű Medici család senior ága, mi után hatalomra jutott a Medici család junior ága I. Cosimo herceg, majd nagyherceg személyében (Giovanni delle Bande Nere és Maria Salviati fia). Ha reálisan nézzük a történelmi tényeket I. Cosimo Medici nagyherceg (1519-1574) uralkodása volt a Medici család junior ága számára a csúcspont., az ő utódai azonban sajnálatos módon egyre kevésbé voltak méltóak az öröklésre és Firenze városának vezetésére.
Úgy írják, hogy az utolsó Medici, Anna Maria Luisa (1667-1743), kinek férje és örököse Lotharingiai Ferenc volt, végre újra megcsillantotta a Medici ház nagyságát végrendelkezésében, melyben kinyilatkoztatta, hogy "a Medici család hagyatékából soha senki és sehova nem vihet el egyetlen darabot sem Firenzéből, de mindenkor lehetőséget kell adni mindenkinek, hogy láthassa azokat Firenzében!" Kívánságát az örökösök, vagyis a Lotharingiai család tagjai tiszteletben tartották minden időkben! Ezen kinyilatkoztatására azért volt szükség, mert előre látható volt, hogy miután kihal férfi ágon a Medici család junior ága is, Firenze minden vagyona elvben az osztrákokra száll. De Anna Maria Lujzának ezen kinyilvánítását tiszteletben tartották az egységes Olaszország létrejöttéig, 1861-ig..., és azon túl is. Érdekes helyzet, az a temérdek kincs a Lotharingiaiak öröksége volt, de mindig Firenze volt a gazdája. Gondolom Olaszország megszületése után rendezték a helyzetet, tudni nem tudom, hogy jogilag most hogyan állnak, de az biztosnak tűnik, hogy amíg Firenze Firenze, addig mindenkinek lehetősége lesz látnia Firenzében a város páratlan kincseit.
-
A későbbiekben létrejött az egységes Olaszország, majd két világháború is volt, és a jogviszonyokat a második világháború után rendezték. A lényeg számunkra az, hogy Firenzében bármikor láthatjuk a teljes Medici örökséget a saját szemünkkel..., amire ha igyekszünk, akkor minimum egy hét kell, de ha mindent látni szeretnénk kényelmesen, akkor akár két hétnél is több.
De a legfontosabb az, hogy bármennyi időnk is van, nagyon alaposan fel kell készülni a majdani látnivalókra, mindenképpen előre látva tervet kell készíteni! Hogy mennyi idő is kell Firenze nagyjából történő megismerésére, azt nem tudom, de azt igen (Ki, hol és mikor), hogy egy jól megszervezett hét talán a kezdetekhez a lényegre azért jól felkészülve elég lehet. Hogy mennyi lenne az ideális? Talán 2 hét egyfolytában ott eltöltött idő már reálisnak mondható a város igazi és kényelmes megismerésére. Azért is gondolom ezt így, mert mehetünk akár évente egy-egy hétre, de bizonyos, hogy annak az egy hétnek az egyik felében olyan helyeken sétálnánk, ahol már voltunk, mert újra meg újra "szeretnénk azt a valami csodát látni", minek neve Firenze! Igaz, magam is egyhetes útitervet tettem itt közzé..., mert hát ez tűnik reálisnak..., ennél kevesebbért tán kár is útnak indulni, ennél több meg nehezen adódik. De talán érdemes lenne egy legalább kéthetes terv kigondolása..., annyival azért már talán elmondható lenne, hogy "láttuk, éreztük és megismertük Firenzét"! Ám ezt már mindenki formálhatja a lehetőségei szerint, ha egy hét, hát akkor egy "kemény" hét, ha három, akkor kényelmes és igen tartalmas utazás, de a reális és szükségletes talán a két hét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése