-
Az Arno folyó önállóan is megérdemel egy hosszabb bejegyzést, hiszen léte és látványa Firenzének nagyon szerves, kihagyhatatlan része. Ezt a fenti képet nem én készítettem, hanem az egyik lányom, és küldte nekem ajándékba..., szerencséje volt, 1 napot töltött Firenzében és ilyen látványt kapott tőle.
-
-
A montázsom fenti képeit az Arno folyó eredeténél készítettem, nem voltam rest megkeresni a helyszínt, mert izgatta a fantáziámat. Természetesen nem Firenzei utazás alkalmával készült a kép, hiszen igen távol van a helyszín Firenzétől. hanem egy másik toszkánai utazás alkalmával. Nagy élmény volt számunkra, tényleg olyan volt, mint egy kis patak. A képen lévő "a.i". az "álnevem", régebben "anblock italia" néven szignóztam a képeimet.
-
A fenti linkben persze sokkal többet leírnak a folyóról, mint amit én el tudnék mesélni, de azért írok néhány mondatot. Csendes kis forrásként indul, majd Casentino tartományban érkezik le nagy hévvel Caprese felé a folyam, oda, ahol Michelangelo született. Hosszú és kalandos utat tesz meg ezután is mindaddig, mígnem Firenzénél már sík területre érkezve békésen csordogál. Ez a szelíd zajlás általában jó, de az Arno nagyon komoly kellemetlenségeket forrása is volt tartós esőzések után. Bizony, a képen békésen csordogáló folyó több alkalommal is nagyon nagy károkat okozott a városnak áradásával.
-
A legnagyobbat 1960-ban..., ahogy akkoriban mondták: "A víz már a Keresztelő kápolna kapuit szaggatta". De mint a legtöbb bajt, ezt a természeti csapást is túlélte és kiheverte Firenze. Persze keletkeztek helyrehozhatatlan károk is, különös tekintettel a fenti kép jobboldalán látszódó Nemzeti könyvtárban. A világ minden részéről érkeztek önkéntesek, hogy segítsék az ár elvonultával a város és annak kincseinek helyreállítását. Csodák persze nem történtek, hatalmas károkkal kellett szembenéznie a városnak, de megküzdöttek a feladattal, és Firenze a fájdalmas megtorpanás után újra kezdhette mindennapi életét. Az Arno amúgy békés időkben Firenze szelíd lelke és gazdagságának megalapozója világhíres textiliparával.
-
Egyebek mellett a Santa Croce templom is hatalmas károkat szenvedett, de a restaurátorok ott is csodát tettek. Egy pozitívumot találtak azért ebben a történetben is, Dante sokak szerint nem túl jól sikerült szobra az idáig a tér közepén állt, de az ár elvonulta után a templom mellett kapott új helyet.
-
-
Ezen a képen én vagyok a 150 centimmel a Santa Croce templom bejáratánál lévő oszlopon látható jelzés alatt, ami mutatja, hogy meddig ért a víz 1960-ban. Nem emlékszem már, hogy pontosan mennyit mutatott, de közel lehetett a két méterhez...., én igencsak nagy bajban lettem volna.
Nagyon szeretem ezt a képet..., egyik kezemben a fényképezőgép, másikban egy könyv, Wellner István írta, és természetesen Firenzéről szól! Ezek az én elhagyhatatlan firenzei kellékeim voltak!
-
-
Újabb csodálatos pillanatok az Arno folyónál, előttünk pompázik az "igazi" aranyhíd, a gyönyörű Ponte Vecchio...,
-
-
... és az igazi "aranyfolyó".
-
A rakparti házak is ragyogó aranyszínbe öltöztek alkonyatkor.
-
-
Egy másik "csoda" késő délutáni napsütésben.a San Miniato templom a város tetején!
-
-
Ponte alle Grazia kicsit távolabbról és az Uffizivel a baloldalon
-
Na meg jó közelről a Ponte alla Grazia..., háttérben jobbra fenn a Michelangelo tér látható.
-
-
Hidak most már kicsit alkonyodóban a szelíd Arnóval..., Ponte Santa Trinita, Ponte Vecchio. Jobbra fenn itt is a Michelangelo tér látható.
-
A Ponte alle Grazie lábainál ilyen szépségeket is láttunk.
-
Csodálatosak a már alkonyati lágy színekbe öltözött hidak és a szinte selyemnek tűnő víz látványa a folyón. Elhinni is nehéz, hogy ez a folyó bizony nagyon sok kárt okozott a városnak..., ám ugyanakkor mégiscsak az Arno tette gazdaggá Firenzét, hiszen a gyapjúkészítéshez sebes folyású víz kell, ami cél érdekében egy kis gátat is építettek a folyón . De ha olykor előforduló rossz történelmi emlékek helyett inkább gondoljunk arra a csodás színjátékra, amelyet a naplemente okoz alkonyatkor a pihenésre készülő Arnón! Előbb aranyszínűvé változtatja szépséges hídjait, majd az alkonyatban a víz olyan lágynak, olyan finomnak látszik, akár a selyem..., ami gazdaggá tette a várost!
-
Azt mondják, hogy Firenzének a Michelangelo térről elénk táruló szépségének csak egy hibája van..., mégpedig az, hogy a Santa Trinita hidat részben takarja a Ponte Vecchio. Ez tényleg kár, mert annak a hídnak talán a legszebb a látványa..., de hát ez legyen Firenzében a legnagyobb problémánk! :-)
-
És bizony..., ilyen is volt néhányszor..., legutóbb 1966-ban!
-
A lenti linken egy régi utazásunknak képei láthatóak, ami az Arno folyó eredésének a helyszínén készült Casentino tartományban. Sajnos nem tudom képként idetenni, de megnyitva az alanti linket mutatja majd magát. Csodás élmény volt ez is olaszországi utazásaink között. Itt még csupán egy kicsi patakocska, amely hosszú útján csodás folyóvá dagad, ami többnyire áldás, de időnként pusztító árvizek okozója is volt. A kalandos út vége Pisánál az óceán.
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése