-
A már éltesebb korú Giorgio Vasari némi győzködés után elvállalta a firenzei Santa Maria del Fiore, használatosabb nevén a Duomo kupolájának freskóval borítását, mely munkában társa volt Federico Zuccari. Az ő neve nem feltétlenül ismerős minden Firenze iránt érdeklődőnek, de jól ismert római festőcsaládból származott, és nagyon nagy munkát végzett Giorgio Vasari mellett a firenzei Duomo kupolájának festésében. Igaz, ami igaz, ezt az alkotást a reneszánszról híres Firenzében nem becsülik túlságosan nagyra, hiszen sokkal inkább manierista munka, mintsem reneszánsz. Az idők változtak és a festési stílusok is, ezt el kell fogadni, és ennek a változásnak igazán látványos példája ez a kupolabelső. Hogy mennyi belőle Giorgio Vasari és mennyi Federico Zuccari munkája, azt bizonyára csak az igazán hozzáértők tudják megállapítani, de hogy heroikus munka lehetett, az bizonyos! Állítólag a kupolát tervező Brunelleschi kifejezett kívánsága az volt, hogy festetlen maradjon, és az akkor már meglehetősen idős Giorgio Vasari sem hiszem, hogy örült a feladatnak. Nem lehetett könnyű nap, mint nap ég és föld között lebegni (bár valószínűleg nem kellett fel és lemennie a lépcsőkön, megoldhatták másként, de akkor sem idős embernek való munka lehetett). A feladat nagyját végül valószínűleg Federico Zuccari, az igazán hírnévnek még nem örvendő római festő végezte el. A megítélés sokféle. Maga a lehetőség, hogy mi, akik kaptatunk fel abba a magasságba és közben közelről láthatjuk a művet, az izgalmas és emlékezetes. Ám régebbi időkben kétszer is komolyan felmerült a város vezetőinek fejében az a lehetőség, hogy az egészet lefestik fehérre..., de mindkétszer leszavaztatott.
-
(Gondoljunk csak egy kicsit Michelangelo Sixtus kápolna béli munkáira, mennyivel kedvesebb nekünk a mennyezeti freskója, ami ugyan már a reneszánsz vége felé készült, de azért még annak jegyeit hordozza, míg a manierista stílusban készült Utolsó ítélet talán sokaknak már annyira nem tetszik. Meg merem kockáztatni, ha nem maga a nagy Michelangelo festette volna, talán nem marad fenn az idők végeztéig. Hogy megmaradhasson jönnie kellett Daniele Volterrának, akit élete végéig "il Brigottonak", azaz a "nadrágfestőnek" csúfoltak..., bár lehet e nélkül a munka nélkül a neve a semmibe vész! Vicces, hogy valaki halhatatlan festő lesz egy ilyen szerep által! Eltelt már pár évszázad, és Volterra nevét még mindig ismerjük! Bizonyára sok névtelen festő lett volna boldog, ha a nagy Michelangelo által festett alakokra nadrágot festhetett volna!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése