Azok a családok, melyek megengedhették maguknak, hogy rabszolgáik legyenek vehettek maguknak bármennyit a rabszolgapiacon.
"Seperni kell?Akkor seperjen a rabszolgád! Ki kell súrolni a fazekakat? Rajra, súroltasd el azokat! Zöldséget kell tisztítani, vagy gyümölcsöt hámozni? Csináltasd meg velük! Mosás? Hagyd, hogy ők mossanak! A rabszolga ügyeljen fel a gyermekekre és minden másra.Ha nem szoktatod rá, hogy minden munkát elvégezzen, nem lesz belőle más, mint egy csomó lusta hús. Annyit mondok, ne adj neki semmi szabadidőt. Amíg ellátod munkával nem lesz ideje az ablakból bámészkodni"
Nagyobb városokban voltak rabszolgapiacok..., arról nem olvastam, hogy Firenzében is lett volna, de nagy valószínűséggel volt, hiszen minden valamire való háztartásban voltak rabszolgák. Sorsuk életük végéig a gazdáiktól függött, akik a szó szoros értelmében bármit megtehettek velük..., tán csak meg nem ölhették..., de ha netán mégis, akkor bizonyára nem járt érte nagy büntetés.
"A tulajdonosnak teljhatalma volt felettük, megtarthatta, eladhatta, elidegeníthette, kicserélhette, élvezhette, bérbe adhatta, visszavehette őket, rendelkezhetett felettük a végrendeletében, ítélkezhetett testük és lelkük felett, és mindörökre azt tehette velük, amit csak akart, ő is, az örökösei is, és ez ellen senki nem emelhetett szót"
A család leltárában a háziállatok között szerepeltek. Külön fejezetet érdemelne tán az, hogy mi lett a rabszolgák gyermekeivel, hiszen bizonyára bőven akadtak olyanok.
És mégis volt egyvalami, ami többnyire működött és védte őket, és az a befogadó család volt, ahol normális esetben mindig jutott étel a gyomrukba, mindig fedél volt a fejük felett, és bizonyára az egészségük sem károsodott sokat egy úri házban.
De arról még nem is írtam, hogy hogyan is lehetett őket "beszerezni". Elsődlegesen tán az árvaházban, még kisgyermek korukban, így aztán a maguk kedvére alakították a gyermek jellemét a gazdái. Firenzében ugye ott volt az Innocenti, vagyis az árvaház a Piazza Annunziata téren, ahol talán leginkább foglalkoztak árva gyermekek elhelyezésével..., bizony kitették szemlére a gyermekeket, lehetett közülük választani. Azután ott volt a Via Calzauolin a Loggia del Bigallo, melynek ugyancsak fontos ága volt ez a tevékenység. Bizonyára nagyon kevesek voltak köztük, aki igazi otthonban családtagként nőhetett fel. De azt be kell vallanom, nem tudom, hogy az árvaházi gyermekeknek milyen státuszuk volt felnőtt korukban, rabszolgák lettek-e, vagy szabad emberek. Talán ez a befogadótól függött, és talán magától a gyermek jellemétől és viselkedésétől is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése