http://www.museumsinflorence.com/musei/palazzo_davanzati.html
Nyitvatartás: 8.15-13.50 (zárva a hónapok 1., 3. és 5. hétfőjén, valamint 2. és 4. vasárnapján) Belépő:
-
A Palazzo Davanzati a Via Porta Rossán egy olyan épülete Firenzének, amit egy módos nemesi család otthonaként rendeztek be számunkra, kíváncsi turisták számára. Az épület valamikor tényleg egy Davanzati (más forrásokban Davizzi) nevű család tulajdona volt, de csak bizonyos részletek egyezhetnek esetleg azzal a régi otthonnal. A lépcsőház valószínűleg hasonló lehetett, de amit most itt a falain látunk, az részben tapéta, de talán az a szépséges oszlop a képen nem tapétázva van. Kb. 200 évig ez a család élt a palotában.
-
Firenzében gyakran voltak utcai zavargások a régi korokban, ilyen - olyan csatározások, és bizony elég nagy volt a létbizonytalanság, ezért a földszinti és alsóbb szintek nem szolgáltak a családok lakhatására. A harmadik emelet már bizonyára biztonságosabbnak volt mondható, de bizony annak az ablaknyílásait is igen komoly fatáblákkal takarták ha veszély közeledett. Ablaküveg régen nem is volt ezen a tárgyaló szobán, most a múzeumnak berendezett épületben már van, olyan korabelinek néz ki, de úgy tudom, eredetileg tényleg csak ablaknyílások voltak.
-
Az első szoba, amibe belépünk, egy nagy fogadószoba (lehet a családi szobákba máshol is volt bejárat, de ha biztonságtechnikai szemmel nézzük, akkor valószínűleg nem voltak). Szóval ahová először belépünk, az a fogadószoba..., de nem azt a fogadó szoba hatását kelti, ahol kellemesen elbeszélgetünk, hanem egy férfias tárgyalószobáét. Nem volt benne sok bútor, egy nagy asztal, komoly férfias karosszékek, néhány kis komódféleség, rajtuk néhány apró tárgy. A fehér falakon néhány családi kép volt, és ami a legizgalmasabb ebben a teremben (és a többiben is) az a gyönyörűen kidolgozott fából készült mennyezet. Bevallom, nem emlékszem, hogy több bútor lett volna a képeken látottakon kívül, a nagy asztalt és a székeket azt hiszem, csak elképzeltem a szoba közepén.Az ablakok az utcára néztek, vastag üveg és nehéz táblák rajtuk voltak.
-
-
-
Az innen nyíló első szoba amolyan családi nappali szerepét tölthette be, itt már volt egy hatalmas kandalló, és a berendezés is nyugalmas, családias jellegű.
Egy igen disztingvált kis fürdőszoba is állt a család rendelkezésére, működésével kapcsolatban nincsenek adatok, de bizonyára kútról hozott vízzel töltötték fel az ülőkádat.
-
-
-
És jöttek a már barátságosabban díszített hálószobák, a falak színesek, a bútorok is barátságosak, de a legizgalmasabb bennük a mennyezet alatt a falakon végigfutó "képregények".
-
-
A másik hálószoba talán egy kicsit még izgalmasabbnak tűnik..., az asszonyok szobája, ahol a kék szín dominál.
Számomra ez a program firenzei látogatásunk egyik csúcspontja volt..., hiába, minket asszonyokat az ilyen "hétköznapibb" dolgok jobban érdekelnek, mint a fegyverek! A "Miért éppen Firenze" blogban is írtam erről a palotáról, az egy másik utazásunk része volt, abban a kiváltságban volt részem, hogy kétszer is jártam ott..., és ha újra Firenzébem járnék talán újra bemennék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése