wikipedia
- A Boboli kert után ha a felső kijáraton hagyjuk el a kertet, még több jó kirándulási lehetőség is van. Például benézhettünk volna a pont
ottjártunkkor tatarozás alatt álló Belvedere erődbe (így erről nekem sajnos csak külső képem van), majd
onnan a Via Belvederén lesétálhattunk az Arnóig, pontosabban a Porta San Niccolóig. Felmenni a toronyba nem lehet, de így is nagy élmény egy ilyen építményt közelről szemrevételezni.
-
-
-
-
A fenti képen balra a Porta San Niccolo, jobbra pedig fenn a Piazzale Michelangelo látható, a lenti képen már a San Miniato templom is jól kivehető az Arno partjának szép épületei fölött.
-
-
A Porta San Niccolo a XIV. században épült és a város keleti bástyája volt egykoron. Ma már csak
látványosság az Arno rakpartjától pár lépésre, pontosan a Ponte alle Gracie és a Ponte San Niccolo között, még
pontosabban a Piazza Poggin. Felmenni a toronyba sajnos nem lehet, de csak így kívülről és
alulról is érdekes. Onnan perceken belül az Arno partján köthetünk ki az említett hidak között..., az Arno városi szakaszán csak ott lehet sort keríteni egy kis lábáztatásra. Jól fog esni a fáradt lábaknak, de erős a csúszásveszély!.
Másik lehetőség a
tornyot közelről látni egy Arno parti sétán spontán adódhat, és ha kedvünk van hozzá,
onnan fel is lehet sétálni szinte könnyedén a Michelangelo térre. A busz kényelmes, de nagyon
nagyot kerül, kb. 25 perc az útja, gyalog is kb. annyi..., de legalább megdolgozunk
a látványért. Van egy nagyon enyhe emelkedésű gyalogút is felfelé, könnyű rajta haladni, a neve Scalea del Monte alle Croci. Ez a gyalogos lépcső ha felfelé megyünk a vele párhuzamos autóúttól, a Via del Monte alle Crocitól balra van. Mivel ritkán vannak lépcsők, szinte érezni sem
lehet a folyamatos emelkedést. Térképünk legyen mindig, mert biztos, ami biztos!
-
De a legérdekesebb út lefelé, felfelé egyaránt természetesen a Viale Poggi kanyargós sétánya, melyen lefelé szinte percek alatt lejutunk, de felfelé talán inkább javasolt fáradékonyabbaknak a fentebb említett Scalea del Monte alle Croci, aminek végcélja ugyancsak a Piazzale Michelangelo.
-
Most a leírásban még lefelé az Arno partjára megyünk először, elhagyva a Porta San Niccolót átkelünk az úttesten, lemegyünk a partra a lépcsőn. A Ponte alle Grazia és a Ponte San Niccolo között érünk a partra. Az úttest támfala a folyó felé bougainvilleával van befuttatva, elképesztően szép lehet teljes virágzásban. Nekünk még csak néhány lila virágot mutatott, de egy júniusi utazásnál már csodálatos lehet.
-
A folyó partján meg ilyen madarakat láthatunk..., egyetlen különlegesség van bennük, mégpedig az, hogy Firenzében az Arno partján vannak! :-)
-
Ezek az alkalmi látványosságok a Lungarno Cellinin észlelhetőek, amikor is az Arno felett átívelve a Ponte San Niccolo csatlakozik a város belső körgyűrűjéhez. De át lehet menni a Ponte alle Grazién is, az közelebb van a belvároshoz, és végigsétálva a látványos Via Bencin a Santa Croce térre érhetünk. Az bizonyos, hogy akik először készülnek Firenzébe bizonyára aggódnak a sok utca, a sok híd és minden egyéb említésén, de Firenzében nem lehet eltévedni. Igazán csodálatos, hogy, bár bizonyára igény lett volna rá, de nem engedték a várost hatalmassá fejlődni. Ha vannak is új területek, azok igazából a nagy körúttal elválasztódnak, azon túl már nem érdemes mennünk.
-
Nagyon érdekes, hogy Firenze új negyedei úgy vannak kialakítva, hogy a gyanútlan utazók észre sem veszik, hacsak nem olyan kíváncsiak, mint én. A Cascine parknál figyelmes lettem egy gyalogos hídra az Arnó felett, meg kellett néznem, mi van a túloldalon..., és lám, egy teljesen hétköznapi lakótelepre bukkantam :-) Gondolom több is van belőlük a város közelében, de azért nem keresgéltem őket többé. Ám azon a kis gyalogos hídon érdemes átsétálni..., tán csak az érdekesség kedvéért is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése