Girolamo Savonarola 1452-1498

Girolamo Savonarola Itália és az egyháztörténelem talán legkülönösebb szereplője volt. Ferrarában született nem túl módos szülők gyermekeként, szülővárosában egyetemi tanulmányokat folytatott, tanított is egy darabig, de 23 évesen elhagyta városát. Előbb Bolognába utazott, ahol belépett a domonkosok rendjébe miután rájött, hogy nem tudja elfogadni az erkölcstelen polgári értékrendet. Bár  Bolognában teológiát tanult, mégsem tudományáról lett híres, hanem hihetetlen prédikáló képességéről. Oly nagy mértékben elítélte a kor erkölcseit, a polgárok romlott, istentelen világát, olyannyira megérintette az emberek többségének nyomorúsága, hogy fel kellett szólnia mindezek ellen. 1482-87 között a firenzei San Marco kolostorban élt, már akkor megszólította a firenzei embereket, de igazán csak a következő, 1490-ben történt visszatérésekor kezdett komoly hittérítésbe. Ebben az időszakban Lorenzo de Medici volt Firenze korlátlan ura, mind az ő, mind a város elég nagy pazarlásban, mondhatni erkölcsi fertőben élt. 1491-től a kolostor perjeleként már nagyon komoly befolyással prédikál Firenze népének a San Lorenzo és a Santa Maria del Fiore templomokban. 1492-ben Lorenzo de Medici állítólag őt hívatta a halálos ágyához, majd halála után még dörgedelmesebb beszédeket intézett a perjel a firenzei pogárok erkölcstelen életvitele ellen. Prédikációiban egyre inkább éreztetni akarja, hogy a szavai nem tőle, hanem Isteni sugallatra hagyják el ajkait, és egyre nagyobb hatással van a város gazdag vagy szegény, erkölcsös vagy erkölcstelen polgáraira. Idővel már tovább is lép, nem csak Firenze népét kritizálja, hanem az egész egyház megreformálását követeli.
Ehhez az érzéshez az is hozzájárult, hogy Lorenzo de Medici uralmát még csak-csak elviselték a firenzeiek, mivel kétségtelenül igen jelentős személyiség volt, de az őt követő pökhendi fiát, Pierót utálta mindenki. Amikor aztán a városvezetést kijátszva paktált le 1494-ben Piero VIII. Károly francia királlyal a város átadásáról, kitört a lázadás, a Medici ivadékoknak menekülniük kellett! Menekültek is, persze nem üres kézzel, de ez most nem tartozik ide.
Savonarola viszont ügyesen kihasználta a helyzetet, ő vezette a királlyal tárgyaló küldöttséget, jó eredményeket értek el, a király viszonylag nagyobb kár nélkül tovább menetelt dél felé, igaz, sok pénzt kért érte. Savonarola gyakorlatilag magának tulajdonította a hatalmat, és tovább folytatta dörgedelmes prédikációit. Az akkori pápa, az erkölcstelen, pazarló VI. Sándor (Rodrigo Borgia) nem nézhette tétlenül, 1495-ben magához hívatta, de Savonarola nem teljesítette a parancsot, amiért kiközösítették az egyházból. Őt azonban ez egy csöppet sem zavarta, folytatta tovább a prédikálást, míg majdnem minden firenzei polgár a hatása alá nem került.
Gyerekekből összetoborzott csapatok járták a várost, gyűjtötték be az ékszereket, szépítőszereket, festményeket, könyveket, vagyis szinte mindent, ami élvezetet okozhat az embereknek, melyek aztán a "Hiúság máglyáin" hamvadtak el. Az első ilyen máglya 1497 február 7-én lobbant fel a Piazza della Signorián,amit aztán további máglyák követtek.

Így jutott el a város népe és Savonarola 1498 május 22-ig, amikor maga a lángszavú prédikátor került a lángok közé! A nép megelégelte zsarnokságát, és mert nem állt ki egy tűzpróbára, mellyel bizonyította volna Isten támogatását, elvesztették a belé vetett bizalmukat, elfogták, kínvallatás alá vették, mígnem halálra ítélték. Két legközelebbi társával együtt előbb felakasztották, majd máglyán elégették őket, a hamvaikat az Arnóba szórták.
Személye a mai napig viták középpontjában áll, de inkább rehabilitálva van, inkább tisztelik Istennek tetsző magatartásáért, hitéért, őt tekintik a reformátorok első számú előfutárának. Firenzében, a Piazza della Signorián azon a helyen, ahol a máglyája állott, egy kerek kőlap emlékeztet a személyére.
 

Egykori cellája a San Marco kolostorban megtekinthető az itt látható képek eredetijével és több személyes tárgyával együtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése