Girolamo Savonarola Itália és az egyháztörténelem egyik legkülönösebb szereplője volt. Ferrarában született nem túl módos szülők gyermekeként. Szülővárosában egyetemi tanulmányokat folytatott, tanított is egy darabig, de 23 évesen elhagyta Ferrarát. Apjának írt utolsó levelében így írt:
-
"Több okod van hálát adni az Istennek, mint panaszkodni, hiszen Isten fiat adott neked, és méltónak találta arra, hogy az Ő harcos lovagja legyen. Nem gondolod, hogy nagy kegyelem, hogy olyan fiad van, aki a Jézus Krisztus lovagja? ... Nem tudtam már többé tűrni Itália meggondolatlan népének gonosz cselekedeteit... Én is húsból és vérből való vagyok, és mivel az ész elborzaszt a test örömeitől, egész erőmmel kell küzdenem, hogy ne engedjem a nyakamra az ördögöt."
-
Előbb Bolognába utazott, ahol belépett a domonkosok rendjébe miután rájött, hogy nem tudja elfogadni az erkölcstelen polgári értékrendet. Bár Bolognában teológiát tanult, mégsem tudományáról lett híres, hanem hihetetlen prédikáló képességéről. Oly nagy mértékben elítélte a kor erkölcseit, a polgárok romlott, istentelen világát, olyannyira megérintette az átlag emberek többségének nyomorúsága, hogy úgy érezte, fel kellett szólalnia ezen állapotok ellen. 1482-87 között a firenzei San Marco kolostorban élt, már akkor megszólította a firenzei embereket, de igazán csak az 1490-es évben történt visszatérésekor kezdett komoly hittérítésbe a városban.
-
Ebben az időszakban Lorenzo de Medici volt Firenze korlátlan ura, mind ő, mind a város elég nagy pazarlásban, mondhatni erkölcsi fertőben élt. 1491-től a San Marco kolostor perjeleként Savonarola már nagyon komoly befolyással prédikált Firenze népének a San Lorenzo és a Santa Maria del Fiore templomokban. Lorenzo Medici is valamelyest dörgedelmes szavainak hatása alá került, és 1492-ben állítólag őt hívatta a halálos ágyához, de úgy tartják, hogy nem kapott Savonarólától feloldozást. Lorenzo halála után még dörgedelmesebb beszédeket intézett a perjel a firenzei polgárok erkölcstelen életvitele ellen. Prédikációiban egyre inkább éreztetni akarta, hogy a szavai nem tőle, hanem Isteni sugallatra hagyják el ajkait. Egyre nagyobb hatással volt a város gazdag vagy szegény, erkölcsös vagy erkölcstelen polgáraira. Idővel már tovább is lépett, nem csak Firenze népét kritizálta, hanem az egész egyház megreformálását követelte!
-
Ehhez az érzéshez az is hozzájárult, hogy Lorenzo de Medici uralmát még csak-csak elviselték a firenzeiek, mivel kétségtelenül igen jelentős személyiség volt, de az őt követő pökhendi fiát, Pierót utálta mindenki. Amikor aztán a városvezetést kijátszva paktált le Piero de Medici 1494-ben VIII. Károly francia királlyal a város átadásáról, kitört a lázadás. A Medici ivadékoknak menekülniük kellett! Menekültek is, de persze nem üres kézzel! Savonarola viszont ügyesen kihasználta a helyzetet, ő vezette a királlyal tárgyaló küldöttséget, amikor is jó eredményeket értek el, a király és serege viszonylag nagyobb kártétel nélkül tovább menetelt dél felé..., igaz, nagyon sok pénzt kértek az elmenetelért.
-
-
Savonarola mondhatni már ura volt a városnak, és ő volt az, aki kialakíttatta a Palazzo della Signoriában ma is használatos "Cinque cento" termet, ahol nagyon hatásos beszédeket tartott.
Isten királyságának eljövetelét jósolta, meg természetesen üdvözülést a jóknak, kegyetlen halált a gonoszaknak.
Savonarola ekkor már gyakorlatilag magának tulajdonította a hatalmat, és tovább folytatta dörgedelmes prédikációit. Az akkori pápa, az erkölcstelen, pazarló VI. Sándor (Rodrigo Borgia) nem nézhette tétlenül munkásságát, 1495-ben magához hívatta a pátert, de Savonarola nem teljesítette a parancsot..., amiért kiközösítették az egyházból. Őt azonban ez egy csöppet sem zavarta, folytatta tovább a prédikálást, míg majdnem minden firenzei polgár szavainak hatása alá nem került. Megjelenés helyett ő oktatta ki a pápát:
-
"Nem hallgattál a szavamra, többé nem helyezhetem bizalmamat Szentségedbe, egyedül csak arra bízhatom magam, aki-e világ dolgai közül a gyengéket választja ki arra a célra, hogy megdöbbentse a hatalmasokat. Szentségedet időben figyelmeztetem, hogy azonnal tegyen meg mindent a saját lelki üdvözülése érdekében."
-
De az éppen regnáló Signoriának is elküldte üzenetét:
-
"Mondjátok meg azoknak, akik magukat nagynak hiszik és felmagasztalják, hogy elkészült már a számukra a hely a Pokolban! Mondjátok meg, hogy lesújt a pálca.
-
Gyerekekből összetoborzott csapatok járták a várost, gyűjtötték be az ékszereket, szépítőszereket, festményeket, könyveket, vagyis szinte mindent, ami élvezetet okozhat az embereknek, amelyek aztán a "Hiúságok máglyáján" hamvadtak el. Az első ilyen máglya 1497 február 7-én lobbant fel a Piazza della Signorián, amit aztán további máglyák követtek.
-
De eljött annak is az ideje, hogy Sándor pápa a Vatikánban nem tűrte tovább Savonarola bírálattal teli szónoklatait.
-
-
Így jutott el a város népe és Savonarola 1498 május 22-ig, amikor ő maga, a lángszavú prédikátor került a lángok közé! A nép végül megelégelte zsarnokságát, és mert nem állt ki egy tűzpróbára, mellyel bizonyította volna Isten támogatását, elvesztették hívei a belé vetett bizalmukat. Elfogták, kínvallatás alá vetették, majd halálra ítélték. Két legközelebbi társával együtt előbb felakasztották, majd máglyán elégették őket, a hamvaikat pedig az Arnóba szórták, hogy nyomuk se maradjon.
-
Személye a mai napig viták középpontjában áll, de inkább rehabilitálva van, inkább tisztelik Istennek tetsző magatartásáért, végtelen és feltétel nélküli hitéért. Őt tekintik a reformátorok előfutárának. Firenzében, a Piazza della Signorián azon a helyen, ahol egykor a máglyája állott, egy kerek bronzlap van a kövezetbe építve, rajta felirat emlékezteti az utókort legendásnak mondható személyére. A korabelinek mondható alanti festmény szerint ugyan nem ott volt a máglya, ahol ma az esemény emlékére az a bronzlap látható..., hát ezt a rejtvény nem én fogom megfejteni..., a ma jelzett hely talán túl közel lett volna az épülethez. Ám ez azért eléggé fontos történelmi esemény ahhoz, hogy ne legyenek kétségeink.
-
-
A téren, ha szemben állunk a Palazzo bejáratával, akkor balra a kövezetben láthatunk egy kerek bronz lapot, mely a máglya helyére emlékeztet, ahol Savonarolát és két társát elégették.
-
-
A Palazzo Vecchio bejárata felett ma is ott van a fehér betűkkel írt szöveg, mely Krisztus királyságát hirdette. Ez is valami olyan firenzei sajátosság, hogy nem verték le onnan ezt a gyönyörű alkotást, holott annak, amit hirdetett, nem voltak hívei.
-
-
Egykori "cellája" a San Marco kolostorban megtekinthető több személyes tárgyával együtt.
-
Az egy olyan hely, ahol jóérzésű ember nem veszi elő a fényképezőgépét..., bár gondolom, hogy nem is szabad fényképezni..., de az interneten azért lehet látni képeket a kolostorról. Képzeljünk el egy hatalmas termet, ahol 4-5 négyzetméteres, kb. 70 cm magas falakkal körülvett nyitott cellácskákban, teljesen beláthatóan éltek az ott lakó szerzetesek. És az még különösebb ebben a hatalmasnak mondható "méhkaptár" szerű teremben, hogy azok parányi cellák többségének egyik falát a híres festő, Fra Angelico, aki maga is ott élt, díszítette festményeivel! Igaz, több egyforma festmény is van a több tucat festmény között, de így is nagyon lenyűgöző az egész..., tényleg olyan valami ez, amit bizonyosan sehol máshol a világon nem láthatunk!. Ez a kolostor mondhatni kihagyhatatlan élményt nyújt a Firenzébe látogatók számára! Nem olyan, amilyet valaha is láthatnánk valahol máshol, vagy akárcsak el tudnánk képzelni..., igazi kuriózum!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése