-
-
-
-
Íme a Fortezza da Basso hatalmas tömbje, melyet a nem igazán népszerű Alessandro Medici megrendelésére építtették fel Giuliano da Sangallo tervei alapján. Az épületet ma leginkább különleges rendezvények és alkalmi vásárok céljára használják. Én is bementem, amikor arra jártam, vásárféle volt akkor is..., mentem is gyorsan tovább.
-
-
Ezen a fenti képen az út túloldalán lévő építmény talán egy kis szabadtéri színpad lehet.
Ám a vár mellett közvetlenül is van egy szép nagy park, melyben van egy hatalmas mesterséges tó sok szép hallal.
-
-
A park mellől indul a Via Lorenzo il Magnifico, viszonylag modern épületekkel..., ez azért némi csalódást okozott, komolyabb és patinásabb utat képzeltem Firenze tán leghíresebb egykori lakójának. Az úton én azt hiszem igazán csak a név miatt indultam el, de kis csalódásom ellenére is jól tettem!
-
-
-
Ennek a napnak talán legérdekesebb látványa és kicsit eseménye is volt az orosz templom a X. Leo utca sarkán. Nem valószínű, hogy a templom látogatható, de a vasárnapi mise alatt be lehetett osonni! Nem feltétlenül olasz élmény volt egy orosz templomot és annak szertartását nézni, hallgatni, de Firenzében történt és a véletlen adta helyzetet használtam ki. Szinte magam sem értem, hogy mi indított arra, hogy bemenjek abba a templomba..., talán csak mint mindenre kíváncsi turista beosontam, és azután már nem lett volna ildomos kijönnöm.
-
-
Mindenesetre életre szóló élmény volt, ha nem is emlékszem minden mozzanatában, de ott van a nagyon maradandó emlékeim között! A gyönyörű hagymakupolás templomot kívülről látni is élményszámba megy, és gyönyörű a kertje is, de a városközponttól elég messze van. Igaz, Firenze nem túl nagy város, és ha már ott vagyunk ajánlanék még egy kis sétát végig a Via Magnificon vagy a Viale Spartaco Lavagninin a Piazza della Libertáig.
-
-
-
A Piazza della Libertán két híres építmény áll tulajdonképpen egymással szemben. Az egyiket szeretjük, a másikat nem. A fenti képeken látható a Porta San Gallo, mely Firenze középkori északi városkapuja, melyet 1284-ben építettek, és érdekes módon rá vagyon írva egy szerelmi történet, mi szerint IV. Frigyes dán király idáig jött, hogy megkeresse ifjú kori szerelmét, ám a hölgy időközben apácának állt. Hogy ez milyen szinten kötődik Firenze történelméhez, és hogy miért kellett ezt a városkapura írni, azt nem tudom, de ITT valamennyit megtudhatunk a történetről.
-
-
A másik, a nagyobb és sokkal újabb városkapu az Arco di Trionfo egy igazi diadalkapu..., bár megörökölni és úgy elfoglalni egy várost tán nem oly nagy dicsőség, mert 1739-ben a város megöröklő Lotharingiai család bevonulása céljából építették. Ennyi volt körülbelül az itteni tevékenységük, persze hagytak itt "személyzetet", de nem sok időt töltöttek az akkor már lassan enyészetnek induló városban.
A másik, a nagyobb és sokkal újabb városkapu az Arco di Trionfo egy igazi diadalkapu..., bár megörökölni és úgy elfoglalni egy várost tán nem oly nagy dicsőség, mert 1739-ben a város megöröklő Lotharingiai család bevonulása céljából építették. Ennyi volt körülbelül az itteni tevékenységük, persze hagytak itt "személyzetet", de nem sok időt töltöttek az akkor már lassan enyészetnek induló városban.
-
A két nagy építmény között van egy szép szökőkút, körben fák, bokrok, melyek védenek a tér mellett vezető több sávos körút okozta forgalmi zajtól.
-
Azután széles sugárúton sétáltam, mellyel igazán úgy emlékszem, hogy nem is volt más tervem, csak az, hogy körbejárjam a belvárost azon a körúton, és ide-oda benézzek. Szerintem akkor én még nem tudtam, hogy milyen nagy élmények várhatnak még rám! Megyek, megyek a több sávos út mellett, aztán egyszer csak érdekes látványra lettem figyelmes egy kerítés mellett..., egy dombocskára, amin sírok vannak! Én gyermekkorom óta nagyon szerettem temetőbe járni, kislányként nem éreztem át a hely igazi mondanivalóját, de izgalmas volt a sok gyertyafény a Halottak napi temetői "kirándulásaink" során a nagymamámmal. Ez a vonzalom máig bennem van, és ha külföldön járok, igyekszem a temetkezési kultúrát is látni, ha lehetőségem van rá. Most éppen volt lehetőségem, és ki nem hagytam volna!
-
-
A temetőcske külön érdekessége, hogy a többsávos autóút között egy dombocskán van a Piazza Donatellón.
-
-
Ehhez az élményhez hozzátartozik elmondanom, hogy magyar származásom kivételesen hasznomra volt, mert előbb nem akartak beengedni az ott lévő apácák, de amikor megtudták, hogy magyar vagyok, széles mosollyal betessékeltek. Ennek oka egy magyar kisfiú sírja volt, amit nagyon lelkesen megmutatott egy nagyon kedves apáca, és természetesen maradhattam, ameddig csak akartam! Ajánlom annak, akit érdekel a dolog, hogy mielőbb tudassák a magyar származást! :-) A sírban az általunk legalábbis névről közismert Pulszky Ferenc kisfia, Pulszky Gyula van eltemetve. Bár a történethez nincs sok köze annak a különös véletlennek, hogy az igen terjedelmes Fiumei úti temetőben az édesapám sírhelyétől a harmadik sírban nyugszik az egész Pulszky család..., kivéve persze ezt a kisfiút.
-
-
Ha itt Firenzében nincs akadálya a bejutásnak, a kisfiú sírja az épülettel szemben a bejárattól balra talán az első sorban van, de lehet, hogy a másodikban..., és ha úgy áll a dolog, a jelek szerint érdemes bevetni a magyar származást! :-)
-
-
Ám ha nem akarunk bejutni a temetőbe, de a nyugati városrészben járunk, akkor szerencsés a Piazza Beccariától a Borgo La Crocén, vagy a Via Ghibelinán sétálni akár a városközpontig..., de azon a környéken bármelyik út izgalmas lehet. Maga a séta nagyon szép és érdekes, egyszerű, de mégis szép épületek mellett haladtam. De tény, hogy ez a környék nem tartozik már a történelmi városközponthoz, nincsenek rajta lépten-nyomon üzletek sem..., de egyszerűen jó volt ott lenni, jó volt beszívni azt a levegőt. Giorgio Vasari firenzei háza is itt van valahol..., ma múzeum..., de sajnos nem találtam meg. Gondolom hasonló az arezzóihoz, abba volt szerencsém bejutni..., tömény manierizmus..., de Vasarit elsősorban nem a festészete miatt szeretjük! Aki valóban érdeklődik Firenze iránt, az ismeri Vasari munkásságát, és tudja, hogy mire gondolok. Nála buzgóbb alattvalója kevés lehetett I. Cosimo Medici nagyhercegnek..., sok szabadideje biztosan nem volt. De gondolom nem is vágyott rá, az elfoglaltság éltette, mint a legtöbb művészt. Azért megemlítem legismertebb munkáját, amit magam is nagy örömmel használok, amikor egy-egy művésszel foglalkozom: "A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete" a címe. Bár a tudomány mai ismeretei szerint állításai nem minden esetben fedik a valóságot, mégis hatalmas kincs a műve az utókor számára! Ezen túl az Arnón is átívelő Ponte Vecchio tetején végigfutó Vasari folyosó kapcsán tán többen ismerik legalább a nevét, de hogy ki is volt ő, attól tartok, hogy kevesek tudják még azok között is, akik ellátogatnak Firenzébe. Pedig hát nélküle elég nagy homályban lenne az a nagy itáliai művészet, benne az a nagy reneszánsz kor. Ő volt ugyanis az a jámbor ember, aki legalábbis megpróbálta az itáliai művészek életútját megismertetni az utókorral. Hatalmas hála jár neki ezért!
Giorgio Vasari: "A legkíválóbb festők, szobrászok és építészek élete"
KELL egy ilyen könyv minden Firenze rajongónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése