Ha az első firenzei reggel, akkor annak célja három helyszín lehet, az első az Arno partja, a második a Piazza della Signoria, a harmadik a Piazza del Duomo. De, bármerre is van a szállásunk, a célhoz el kell jutni, és tanácsos erre minden alkalommal más utat választani. A fenti linkben minden fel van sorolva, amik megtekintésre érdemesek, de persze az útvonalak részletesebb leírásánál leírom a magam tapasztalatait is.
-
Amint kinyitottam reggel a szememet, nem tétováztam, felkeltem, hogy mihamarabb az utcán lehessek. Aludni ugye otthon is lehet, de egy firenzei reggel a néptelen utcákon semmivel sem összevethető élmény számomra. Higgyétek el, ilyenkor minden más, ha lehet, még sokkal szebb, mint nappal. Nyugalom, tisztaság, szépség..., és mondhatni egyedül lét..., kell ennél több? A képek már önmagukról mesélnek, ez nem az a látvány, ami kommentárt igényelne..., csak korai felkelést! :-) Persze lehet úgy is tekinteni, hogy rideg így üresen, de nekem nagyon tetszett.
-
Az Uffizi felől mentem az Arnóhoz, átsétáltam az Uffizi "utcáján" és a Giorgo Vasari által tervezett különösen szép kapuzaton, melynek emeletei átjárót képeznek a múzeumban.
-
-
-
Innen érkezve a Ponte Vecchio házacskákkal tűzdelt oldalát látjuk a még kicsit fakó korai fényekkel.
-
-
-
-
A Vasari folyosót tartja tulajdonképen ez a boltíves utacska, mely az Uffizitől indul és a Pitti palotánál ér véget, de elsőre a Ponte Vecchióra visz minket.
-
-
Lehet sokaknak hiányozna a hídon folyamatosan tapasztalt csúcsforgalom, de nekem nagyon tetszett így, majdnem üresen. Azért voltunk talán tízen is a hídon, akik úgy gondoltuk, aludni otthon is lehet, míg Firenzében minden pillanatot érdemes kihasználni.
-
-
-
-
Lehet persze valami túlzás abban, ha a Földünk egyik leghíresebb városának leghíresebb terén egyedül kószálva kivételezettnek érezzük magunkat, de ez a lehetőség mindenki számára adott! Firenzébe nem nyaralni megyünk, hanem kemény munka azt a rengeteg szépséget meglátnunk, megtapasztalnunk, amit ez a város ad nekünk. Persze nappal is lehet látni mindent..., de mégis...
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Miután alaposan megnéztem mindent a téren, tovább sétáltam a még mindig majdnem üres Via Calzauolin a Piazza del Duomóra. Ott sem volt még senki rajtam kívül, nem volt kivel megosztanom a nézelődést. Persze készítettem sok fényképet, mert hát az ilyen alkalmak Firenzében nem túl gyakoriak! Olyan pillanatok ezek, amiket csak átélve lehet értékelni abban a magányban! Én bíztatok mindenkit, hogy próbálják ki milyen érzés egyedül állni a Paradicsom kapuja előtt..., szerintem fenséges!
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése