Engem meglepetésként ért az a tény, hogy Itáliában a rabszolgatartás még a reneszánsz korban is (és talán jóval utána is) mindennapos volt a tehetősebb családoknál. Igaz, Firenzében csak egy nagy járvány után, 1336-ban hoztak rabszolgatartást megengedő törvényt, mert kevés volt a szolgáló. Ahogyan bárhol, itt is a családtól függött a rabszolgájuk jobb, vagy rosszabb sora. A gazda teljhatalmú ura volt a rabszolgája életének végéig. Státuszára jellemző, hogy a leltárakban a háziállatok között tartották őket nyílván. Az, hogy a család férfitagjai a rabszolganőkkel háljanak senki számára nem volt elitélendő, még a ház asszonya is zokszó nélkül elviselte. Cosimo Medici egy ilyen kapcsolatából származik ez a képen látható ifjú, ő a szerencsésebbek közé tartozott, apja a nevére vette, gyermekeivel együtt neveltette, felnőtt korára fontos egyházi tisztségett szerzett neki. Carlo Medici is gyűjtött műkincseket, ha nem is gazdag rokonaihoz hasonlítható mértékben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése