III.Cosimo di II.Ferdinando de Medici (1642-1723)

III. Cosimo nevelését apja ellenében anyja erőszakoskodására papok végezték, és az oktatásnak foganatja is volt. A gyermek jelleme ennek megfelelően alakult, csak az egyházi zenét kedvelte, semmi mulatság nem érdekelte, a tudományos kutatásokat is elítélte. Apja, hogy mentse a menthetőt, mielőbbi házasságot tervezett neki. Talált is egy megfelelőnek látszó menyasszonyt a francia Margit Lujza hercegkisasszony személyében. A francia udvarnak is tetszett az ötlet, de a menyasszonynak nem tetszett. Nem tetszett neki a vőlegény sem, annál is inkább, hogy szerelmes volt másba. Hiába könyörgött térden állva a királynak, hogy ne küldje őt Firenzébe, XIV. Lajos nem szegte meg adott szavát. Így aztán a 15 éves hercegnőt hozzáadták a 18 éves Cosimo Medicihez. Ez a házasság mindkét fél számára rettenetes volt, a feleség mindvégig gyűlölte a férjét, hiába rendeztek nagy mulatságokat, semmi nem érdekelte. 1663-ban szült egy fiút, Ferdinandót. Most talán még jobban gyűlölt mindenkit, állandóan azt hajtogatta, hogy rangján alul ment férjhez. Egy darabig vidéken élt, persze nagy pompában, de aztán visszatért a Pitti palotába, békülékenynek mutatkozott. 1667-ben lánya született, Anna Mária Luisa, utána nagyon beteg lett és elutazhatott Németországba, majd hatalmas kísérettel végigjárta fél Európát, nem sietett haza.
Cosimo eközben egyre búbánatosabb és egyre kövérebb lett. Ő is utazgatott, modora állítólag nem volt kellemetlen, Angliában és Franciaországban is megnyerőnek találták. Angliáért különösen rajongott.

Nehéz gazdasági helyzetben vette át apjától III. Cosimo az uralmat, eleinte megpróbált tenni ezt-azt a gazdaság javulása érdekében, de hamar rájött, hogy ez a munka meghaladja az erejét, így hagyta a dolgokat uralkodni vágyó anyjára. 1671 nyarán született még egy fia, akit Gian Gastonénak kereszteltek. Házasságuk egyre mélyebb válságban volt, a nagyhercegné képtelen volt beletörődni sorsába. Végül elérte, hogy visszamehetett Párizsba, egy kolostorba. Persze nem sokáig maradt ott, hamarosan a Versaillesi kastélyban kötött ki, féktelen szórakozásának költségeit Cosimón hajtotta be.

A nagyherceg pedig Firenzében fojtotta hatalmas lakomákba a bánatát, de azon túl nem tett semmi érdemlegeset. Vallásilag egyre durvábban elkötelezettebb volt, a zsidókat nem szívlelte, tilos volt kereszténynek zsidóval bármilyen kapcsolatot tartani, különben börtön és korbácsolás várt rá. Alávetette magát az inkvizíció igényeinek és tudósokat, filozófusokat nem támogatott. A Toszkán fiatalok nem iratkozhattak be más állam egyetemeire, nehogy rossz dolgokat tanuljanak. A szodómiát és a magántulajdon elleni vétkeket lefejezéssel büntették, a gyilkosokat felnégyelték. Évente mintegy 2000 kivégzés volt. Alig múlt el hónap új adó bevezetése nélkül, miközben a meglévőket is folyamatosan emelték. Az állam gazdasága romokban hevert.

III. Cosimo elsőszülött fia, Ferdinando minden jó tulajdonsággal rendelkezett, amivel ifjú rendelkezhetett, csinos, okos, intelligens, művészi hajlamokkal megáldott volt. 15 éves korára művészien faragott elefántcsontot, kiválóan játszott csemballón és szépen énekelt. Egy gond volt csak vele, homoszexuális hajlama. Apja a házasságban látta ezt megoldani, de sikertelen próbálkozás volt, bár az asszonya, Violante Beatrice bajor hercegnő szerette, de ez Ferdinandót nem érdekelte. Gyermekük nem született. Ferdinando Velencében vérbajt szedett össze, 1713-ban meghalt. Mivel Ferdinando öccse, Gian Gastone is uralkodóhoz teljesen méltatlan életet élt, ezért III. Cosimónak nagy gondja volt az örökséggel. Azt tervezte, hogy lányának adná át a nagyhercegséget, majd visszaalakulna a Firenzei köztársaság. Ezt azonban az európai hatalmasságok nem fogadták el. így hát a sorsra bízta a dolgot és még jobban elmerült vallási ügyeiben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése