Girolamo Savonarola (1452-1498) Ferrarában született orvos családban. Már egészen fiatalon rájött, hogy nem szeretne apja nyomdokain haladva a ferrarai herceg szolgálatába állni. Gyermekként is kilógott a sorból, egészen más volt, mint a többiek, korán elkezdett aszkétikus életet élni, és legszívesebben a Szentírást tanulmányozta. Aztán egy napon fogta magát, szó nélkül otthagyta Ferrarát és a családját, beállt szerzetesnek a bolognai San Domenico kolostorba. Eleinte nem igazán ment neki a prédikálás, meg aztán csúnya is volt és a hangja sem volt kellemes, de a szemei olykor szinte izzani látszódtak, amitől egyre jobban hatott a hívekre. Felettesei elküldték hát szerte Itáliába, hogy mentse meg az embereket a gonosztól. Bár korábban már járt Firenzében, de számos más város után ismét eljutott Lorenzo Medici jómódban élő városába 1489-ben. Nagyon bűnösnek ítélte meg a város polgárainak életét, bekötözött hát a San Marco kolostorba és elkezdte "gyógyítani" Firenze népét. Hívei pedig egyre gyarapodtak, idővel már nem fértek be a San Marco templomba, így a böjti prédikációit a Duomóban tartotta. Egyre több és több firenzei került szavai hatása alá, egyre inkább elhitték neki, hogy a jövőbe lát, és hogy szavaiból Isten szava szól hozzájuk. Ő maga is ezt hitte magáról, meggyőződéssel hitte, hogy Isten sugallja mondatait, melyeknek lényege az egyszerű valláshoz való visszatérés volt, hogy az embereknek ezen túl minden földi és érzéki örömről le kell mondaniuk! Mindeközben igen erélyesen bírálta a Lorenzo Medici által befolyásolt kormányzatot. Lorenzo nem csak hogy tűrte a felé irányuló szavait, de még akkor sem tett semmit, amikor Savonarolát a San Marco priorjává választották, pedig a San Marco kolostor szinte idősebb Cosimo de Medici jótékonykodásának köszönhette létét. Ekkor már Lorenzo egészsége is egyre gyengült, halálos ágyához Poliziano szerint Savonarolát hívatta, aki egyes források szerint nem adott számára feloldozást bűnei alól.
-
-
Lorenzo halála után legidősebb fia, Piero Medici jutott hatalmi pozícióba, aki gőgös és ellenszenves fiatalember volt. Semmiben nem hasonlított nagyszerű apjához, ezért a nép egyre távolodott tőle, és így egyre közelebb került Savonarolához. Nyilván hírnököktől megtudta Savonarola, hogy közeledik a francia király, és ezt is felhasználta mint jövendölést Firenze népének térítésére. És a király valóban közeledett hatalmas seregével..., és Piero de Medici ismét ügyetlenkedett. VIII. Károly követeket küldött előre, amelyekkel Firenze szövetségét kérte a Nápolyi királyság megszerzése ügyében. Piero ezt a szövetséget meglepő módon elutasította, pedig a firenzeiek általában szövetségesei voltak a franciáknak. VIII. Károly ezt az elutasítást nem tűrhette, figyelmeztető célú kegyetlenséggel lerombolt egy toszkán erődöt, végezve az ott lévő helyőrséggel. A korábban erről olvasottakkal ellentétben Cristopher Hibbert szerint Piero nem engedte be szó nélkül a városba a franciákat, hanem sereget szervezett, és meg kívánt ütközni a franciákkal. Hogy mire alapozta a siker lehetőségét az erős francia sereggel szemben, az kérdés. Ráadásul Firenze népe akkorra már nem bízott benne, annál inkább hitt Savonarola dörgedelmes szavainak, és nem kívánták az ellenállást a franciák királyával szemben. Piero sem Firenzében, sem egész Itáliában nem talált szövetségesre, senkitől nem kapott anyagi segítséget, inkább mindenki elhatárolta magát tőle, sőt, igyekeztek a francia királyt biztosítani barátságukról. Az árulók közt élen jártak az amúgy is ellenséges unokatestvérei, akik csatlakoztak is VIII. Károlyhoz. Ez végül is ésszerűbb cselekedetnek látszott, mint az ellenállás. Senkitől sem remélhetve segítséget Piero is belátta, nincs más lehetőség a hatalma és a város megmentése érdekében, mint megalázkodni a francia király előtt. Elment hát tárgyalni annak táborába a Signoria megkérdezése és beleegyezése nélkül.
VIII. Károly megalázó feltételeket szabott, melyeket a franciák nagy meglepetésére is Piero azonnal elfogadott. Bár feltehetően a Signoria tagjai sem tudtak volna jobb megoldást, de Piero kiváló bűnbaknak bizonyult abban a helyzetben. Visszatértekor szóba sem álltak vele, nem engedték be a Signoria épületébe, mi több, meghúzták a nagy harangot, amely a térre szólította a férfiakat. Azok jöttek is, a testőrei körében lóháton lévő Pierót gúnyolták, kövekkel dobálták, míg aztán jónak látta, hogy visszatérjen a palotájukba. Ebben a helyzetben nem nagyon tehetett mást, mint az éj leple alatt családjával és a lehető legtöbb műkinccsel elszökjön a városból. A Signoria távollétében örökre száműzte, fejére vérdíjat tűzött ki, majd követeket küldött VIII. Károly táborába. A követek egyike maga Savonarola volt. Megpróbáltak kedvezőbb feltételeket kicsikarni a királytól, különösen Savonarola próbálta meghatni őt azzal az állításával, hogy bocsásson meg Firenze népének, hiszen ők még nem tudták, hogy a király Isten követeként jön hozzájuk!
A némileg meghatott francia király azért 12000 fős seregével bevonult a városba, ahol főként Savonarola hatására, valóban felszabadítóként üdvözölte a város népe. A dolgok elég rendezetten folytak, a katonák és a városlakók fegyelmezetten viselkedtek. VIII. Károly azonban nagyon magas váltságdíjat kért, amit a város nem tudott neki megadni. Ekkor a király fenyegetéssel állt elő, azt mondta, ha nem kapja meg mindazt, amit kér, akkor szabad rablást engedélyez. Az akkori gonfaloniere, Piero Capponi erre azt válaszolta nagyon izgatottan, de nagyon frappánsan: "Ha megfúvatja a trombitákat, akkor én meghúzatom a harangokat!" VIII. Károlynak volt ismerete arról, mit is jelent ez a fenyegetés, tudta, hogy a város a szűk utcáival és állandóan harcra kész lakóival olyan, akár egy felfegyverzett erőd, melyben a siker igen kétséges. Letett a szándékáról, és elfogadta a kevesebb hadisarcot.
A franciák elvonulása után összeült a városi vésztanács, a balia, de a végeredmény nem volt kétséges, a nép többsége Savonarolát akarta vezető emberüknek, és Savonarola is késznek érezte magát a feladatra. Kihirdette Krisztus királyságát, megalakította az ötszázak tanácsát a demokratikus döntések érdekében. A Mediciek pompázatos városa teljesen megváltozott, mindent alárendeltek Krisztus, vagyis az ő nevében Savonarola akaratának. Az emberek nagy része önként vált meg szép ruháitól, ékszereitől és egyéb értékeitől, egyre többször csaptak a magasba a Hiúság máglyáinak lángjai, ahol a polgárok értékei égtek. Égett minden, amire nem volt szükség Isten imádásához, köztük felbecsülhetetlen értékű műkincsek is. Akik nem adták önként, azoktól elvették a nem kívánatosnak ítélt dolgokat, fehér ingükön vörös keresztet viselő gyermekek "áldott serege" járta a várost, minden házba bekopogva gyűjtötték a szerintük tűzre való dolgokat.
Voltak persze ellenzői is az eseményeknek, de egyre kevesebben, Savonarola egyértelműen átvette a firenzei köztársaság irányítását.
Mindeközben VI. Sándor (Borgia) pápának egyre kevésbé tetszett a dominikánus barát viselkedése, aki nem csak hogy Isten küldöttének tartotta magát és prédikációban folyamatosan ostorozta a pápai államot, és nem is csatlakozott a franciák ellen összeállt Szent Ligához. A pápa hiába rendelte magához, Savonarola megtagadta az utazást, és amikor a pápa megtiltotta neki a prédikálást, akkor is csak ideiglenesen vette figyelembe a tiltást.
A franciák elvonulása után összeült a városi vésztanács, a balia, de a végeredmény nem volt kétséges, a nép többsége Savonarolát akarta vezető emberüknek, és Savonarola is késznek érezte magát a feladatra. Kihirdette Krisztus királyságát, megalakította az ötszázak tanácsát a demokratikus döntések érdekében. A Mediciek pompázatos városa teljesen megváltozott, mindent alárendeltek Krisztus, vagyis az ő nevében Savonarola akaratának. Az emberek nagy része önként vált meg szép ruháitól, ékszereitől és egyéb értékeitől, egyre többször csaptak a magasba a Hiúság máglyáinak lángjai, ahol a polgárok értékei égtek. Égett minden, amire nem volt szükség Isten imádásához, köztük felbecsülhetetlen értékű műkincsek is. Akik nem adták önként, azoktól elvették a nem kívánatosnak ítélt dolgokat, fehér ingükön vörös keresztet viselő gyermekek "áldott serege" járta a várost, minden házba bekopogva gyűjtötték a szerintük tűzre való dolgokat.
Voltak persze ellenzői is az eseményeknek, de egyre kevesebben, Savonarola egyértelműen átvette a firenzei köztársaság irányítását.
Mindeközben VI. Sándor (Borgia) pápának egyre kevésbé tetszett a dominikánus barát viselkedése, aki nem csak hogy Isten küldöttének tartotta magát és prédikációban folyamatosan ostorozta a pápai államot, és nem is csatlakozott a franciák ellen összeállt Szent Ligához. A pápa hiába rendelte magához, Savonarola megtagadta az utazást, és amikor a pápa megtiltotta neki a prédikálást, akkor is csak ideiglenesen vette figyelembe a tiltást.
A pápa 1497-ben kiközösítette az egyházból Savonarolát.
Ekkorra azonban már Savonarola helyzete Firenzében is egyre nehezebb volt, a dolgok egyre rosszabbul mentek, és a jóléthez szokott firenzei polgárok egyre inkább úgy látták, hogy tévedtek, amikor hittek a prédikátornak. Részben természeti csapások, részben politikai és gazdasági hibák miatt is egyre veszített a népszerűségéből, és egyre bátrabbak lettek ellenzői. Amikor a pápa felkérte a Signoriát, hogy tiltsák be Savonarolának a prédikálást, hallgattak kérésére. Savonarola elfogadta a döntést, de aztán még egyszer, utoljára, prédikált a benne égő tűzről, ahogyan teljesen átjárja testét az Úr szelleme.
--
A ferenceseknek régóta nem tetszett Savonarola Istent kisajátító viselkedése, ezért kihívták őt tűzpróbára, hogy szavahihetőségét, bátorságát próbára tegyék. A kihívásnak azonban ő nem tett eleget, de első követője, egy szerzetes, Fra Domenico vállalta a megmérettetést. Summa-summárom, addig vitatkoztak a szabályokon, hogy végül egy zápor eloltotta ez előkészített tűzfolyosót, így az esemény elmaradt. Az ismétlésre már nem kerülhetett sor, a város lakóinak egy jelentős része megelégelte a helyzetet, zavargást robbantottak ki, és megostromolták a San Marco kolostort. Az akkor már a felkelők pártjára álló Signoria fegyveresei letartoztatták, és a Palazzo della Signoria tornyába vitték Savonarolát. Kínvallatásoknak vetették alá, majd halálra ítélték őt és két szerzetestársát. 1498 május 21.-én a Piazza della Signorián felakasztották, majd elégették őket, hamvaikat az Arnóba szórták, megakadályozandó, hogy egyesek ereklyeként megtartsák azokat.
Ekkorra azonban már Savonarola helyzete Firenzében is egyre nehezebb volt, a dolgok egyre rosszabbul mentek, és a jóléthez szokott firenzei polgárok egyre inkább úgy látták, hogy tévedtek, amikor hittek a prédikátornak. Részben természeti csapások, részben politikai és gazdasági hibák miatt is egyre veszített a népszerűségéből, és egyre bátrabbak lettek ellenzői. Amikor a pápa felkérte a Signoriát, hogy tiltsák be Savonarolának a prédikálást, hallgattak kérésére. Savonarola elfogadta a döntést, de aztán még egyszer, utoljára, prédikált a benne égő tűzről, ahogyan teljesen átjárja testét az Úr szelleme.
--
A ferenceseknek régóta nem tetszett Savonarola Istent kisajátító viselkedése, ezért kihívták őt tűzpróbára, hogy szavahihetőségét, bátorságát próbára tegyék. A kihívásnak azonban ő nem tett eleget, de első követője, egy szerzetes, Fra Domenico vállalta a megmérettetést. Summa-summárom, addig vitatkoztak a szabályokon, hogy végül egy zápor eloltotta ez előkészített tűzfolyosót, így az esemény elmaradt. Az ismétlésre már nem kerülhetett sor, a város lakóinak egy jelentős része megelégelte a helyzetet, zavargást robbantottak ki, és megostromolták a San Marco kolostort. Az akkor már a felkelők pártjára álló Signoria fegyveresei letartoztatták, és a Palazzo della Signoria tornyába vitték Savonarolát. Kínvallatásoknak vetették alá, majd halálra ítélték őt és két szerzetestársát. 1498 május 21.-én a Piazza della Signorián felakasztották, majd elégették őket, hamvaikat az Arnóba szórták, megakadályozandó, hogy egyesek ereklyeként megtartsák azokat.
-
Firenze azonban mégis fontosnak tartotta, hogy megemlékezzék a város ezen korszakáról, és magáról Savonaroláról. A Palazzo Vecchio bejárata fölött ma is ott látható a még Savonarola által odahelyeztetett alkotás, mely azt hirdeti, hogy Firenzét Szűz Mária városának tekintik.
-
-
A Piazza della Signorián, pár lépésnyire a szökőkúttól, a kövezetben látható 1901-től egy kerek bronz lap, mely jelzi, hogy azon a helyen állt annak idején az a máglya, ahol Savonarolát és két társát megégették. Hamvaikat azonnal az Arnóba szórták, megelőzendő, hogy ereklyeként kerüljön belőle firenzei otthonokba.
-
-
Ezen túl firenzei utazásunk egyik legemlékezetesebb látogatását tehetjük a San Marco kolostorban, ahol Savonarola apró cellája egykori tárgyainak megmaradt részével is látható. Ebben a történetben is érvényesül az a különleges firenzei hozzáállás, hogy soha nem akarták a történelmet meghamisítani, hanem az események egymásutánját tiszteletben tartva megismerésre érdemesnek tartották. Tulajdonképpen erre épült az a kultusz, ami a mai napig élteti és körbeveszi Firenzét.
A Savonarola eszméje által létrehozott "jelkép" Krisztus királyságáról ott kellett, hogy maradjon a Palazzo Vecchio bejárati ajtaja felett. Igazából azt hiszem most, amikor leírtam az előbbi mondatot, akkor értettem meg úgy igazán azt a kifejezést, hogy "Palazzo Vecchio"..., szinte mindennek, jónak, rossznak ami régen történt "tanúja" volt ez a "régi palota", és ezt meg kellett őriznie Firenzének! Ez az épület a legfontosabb bizonyítéka Firenze különlegesen érdekes történelmének! Az már persze egy másik oldala a dolognak, hogy a régi múlt emlékeit némiképpen felülírták a Medici hercegek számára "otthonnak" berendezett termek, de ha nagyon keressük a régmúltat, találhatunk belőle még itt elég sok régi emléket is.
-
-
Részlet Savonarola utolsó beszédéből:
"És a halál sárga lovon jön, a pestis lobogtatja szennyes fátylát a fejetek fölött! Kevesen lesznek az élők, hogy eltemessék halottaikat! A házakban hevernek majd a hullák, és férfiak kiáltoznak az utcán: Hozzátok ki halottaitokat!
És szekerekre meg öszvérek hátára emelik a tetemeket, egymásra rakják, mint hasábfákat, égetik el a holtak százait! És mennek az utcán és kiabálnak: kinek van halottja? Hozzátok ki halottaitokat! És akkor kijössz te, meg kiállasz te a házad kapujába és így szólsz: Itt vannak, vidd a fiamat, vidd a bátyámat, vidd a feleségemet! És ők csak járják az utcákat és kiáltoznak: Kinek van halottja?... És az emberi nem megfogyatkozik, csak kevesen maradnak meg, azok is nyomorúságos életre...! Térjetek meg, amíg van rá idő; térjetek meg és vezekeljetek, mert közeledik az ítélet!"
-
-
Savonarola meghalt a lángok között, de jövendölése nem valósult meg olyan rettenetes módon, ahogyan azt ő előre vetítette. Firenze ma is a világ egyik leglátogatottabb városa, ahol az ő emlékét is keressük. Erre három hely adódik, a fenn mutatott kék tábla a Palazzo Veccio bejárata felett, a bronzlap a kövezetben a téren, ahol a máglyája állt egykor. De a legérdekesebb a San Marco kolostorba ellátogatva a szerzetesek sok kis cellája között megtalálni az övét is, ahol néhány saját egykori tárgyát láthatjuk.
Ezt a különleges helyszínt mindenképpen be kell venni az útitervünkbe! Nem elsősorban a templomot, bár az is szép, de azon csak áthaladjunk, hogy a kolostorhoz érjünk. Majd útbaigazítanak..., és amit ott fogsz látni, olyat garantálom, hogy sehol máshol a világon nem láthatsz! Olyan hely az, hogy még a legádázabb fényképkészítők, mint vagyok én is, nem veszik elő titokban a gépüket. Ám azért lehet az interneten találni róla képeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése