Giuliano di I.Lorenzo de Medici (1479-1516)

Bár ezen a képen igazán nem látszik, de mégis úgy tűnik, hogy Giuliano volt az egyetlen szimpatikus Lorenzo de Medici leszármazottai között. Nagyon sokan szerették jóindulata, figyelmessége miatt, és már apja is úgy jellemezte, hogy a fiai közül ő a "kedves".
Mivel nem sok vizet zavart Itália életében nem sok tudnivaló maradt fenn róla. Valószínűleg nem volt semmiben sem kiemelkedő képessége, vonzereje szimpatikus személyiségében rejlett. Még csak 15 éves, amikor a családnak menekülnie kell 1494-ben Firenzéből, ő az urbinói della Rovere családnál kapott menedéket. Nagyon megkedvelték őt és ő is nagyon kedvelte vendéglátóit. Amikor bátyja, Giovanni, vagyis már X. Leo pápa visszahódította Firenzét, akkor ő ment be először a városba. Egyszerű lukkót viselve járta be a várost, megfigyelve, hogy milyen a hangulat. Látta, hogy a Via Largán a nép örömújjongása mellett dolgoznak a Medici palotán a Medici címer felhelyezésén. Miután bátyja, X. Leo számos katonával bevonult a városba és átvették a hatalmat, a nép ugyan tisztelte a pápát, de elsősorban Giuliano jelenléte miatt hitt a Mediciek megfelelő kormányzásában. Amikor X. Leo visszautazott Rómába, Giulianóra bízta a város vezetését, de miután pápává választották nagyobb tervei voltak vele. Kineveztette az egyház gonfalonieréjének, és megkezdték felkészítését arra, hogy majdan a Nápolyi királyság feje legyen. A pápa elrendezte, hogy Giuliano feleségül vegyen egy francia hercegnőt, Savojai Filibertát, a házasságból nem született gyermek, de Giulianónak volt egy törvénytelen fia, Ippolito.

Már nem sok örömöt szerezhetett neki, hogy I. Ferenc kinevezte Nemours hercegének, hiszen ekkor már haldoklott tüdőbaja miatt. A pápa nagyon kedvelte őt, de nagy vágya volt Urbinót megkaparintani. Mivel Giuliano száműzöttként az urbinói hercegnél talált otthont és nagyon kedvelte házigazdáit, egyre kérlelte a pápát, hogy álljon el tervétől. Amíg élt Giuliano, addig békén is hagyták őket, de halála után menekülésre kényszerítve a hercegi családot elfoglalták Lorenzóval Urbinót, aki így elnyerte az Urbino hercege címet.

Aki ma meglátogatja a San Lorenzo templom új sekrestyéjét és ott nézegeti Michelangelo fantasztikus síremlékeit, annak tudnia kell, hogy e két majdnem jelentéktelen hercegecske emlékművei előtt áll. Az arcok és talán az arcokról sugárzó jellemek sem hasonlítanak az ifjú hercegekre. Mikor ezt kifogásolták egyesek, akkor Michelangelo állítólag azt válaszolta, hogy hamarosan senki nem fog emlékezni az igazi arcukra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése