Piero di Cosimo de Medici - il Gottoso (1416-1469)

Cosimo Medici halála után Firenzében elég nagy volt a bizonytalanság, Piero már akkor látványosan beteg volt, fiai meg túl fiatalok, Lorenzo 15, Giuliano 11 éves volt. Luca Pitti, Diotisalvi Neroni , Agnolo Acciaiuoli és Niccolo Soderini igyekeztek leginkább abban, hogy magukhoz vegyék a hatalmat. A város, régi jó szokás szerint, két pártra szakadt, a "hegypártra" (utalva az épülő Pitti palotára) és a "síkság" pártjára (a Via Larga Medici palotájára utalva). Soderini ősi firenzei család leszármazottja volt, nagyon jó szónokként sokakat csábított pártjukba. Követelte a sorshúzásos választások visszaállítását, a szerencse kedvezett neki, kihúzták, majd golfalonierének választották. Ennek ellenére semmi jelentős sikert nem ért el az új testület a két hónap alatt. Amikor Milánóban meghalt Francesco Sforza, a Mediciek legfőbb szövetségese, akkor a "hegypártiak" Ferrara hercegének segítségével megszervezték Piero és fiainak elfogását. A cselekmény, hála a bolognai Bentivoglio figyelmeztetésének, kudarcba fulladt.
Luca Pitti nagy megbánást mutatott, korára való tekintettel neki megbocsájtottak, de a többi összeesküvőt száműzték. Első útjuk Velencébe vezetett, ahol sikerült is segítséget kapniuk, a híres condottierét, Colleonit küldte seregével Firenze ellen. Piero Miláno és Nápoly katonai segítségét kérte, Imolánál ütköztek meg a velencei sereggel, ahol döntő győzelmet arattak. Az élet visszatért a régi kerékvágásba, Piero vezette  a várost, közben a családi hagyományokra tekintettel támogatta a művészeteket, folytatta a műgyűjtést. Apja kiemelt barátjának, Donatellónak gyönyörű temetést szervezett a San Lorenzo templomban, szárnyai alá vette Luca della Robbiát, Paolo Ucellót, a mindenhez értő Pollaiuolot, családjába fogadta az akkor még ifjú és igen szegény Botticellit. Gozzoli elkezdte lámpafénynél festeni a Medici palota kápolnájában a Három királyok imádása című freskót, melyen a firenzei zsinat szereplőit festette meg úgy, hogy a szereplők közé becsempészte a Medici család szereplőit, sőt, saját magát is.
Piero köszvénye nagyon elhatalmasodott, utolsó hónapjai már nagy szenvedéssel teltek, de még akkor is résen kellett lennie, mert a városban zavargások voltak, de elrendezte a dolgot. Természetesen őt is a San Lorenzo tempom régi sekrestyéjébe temették.

 Piero felesége, Lucrezia Tornabuoni igen jelentékeny asszony volt a korabeli Firenzében. Nagyszerűen nevelte a gyermekeit, jó feleség volt, de amellett szakított időt a művészetek pártolására és művelésére is, mivel ő maga is írt remek verseket főként teológiai témákból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése