-
Luca Pitti (1398-1472), Diotisalvi Neroni (1401-1482), Agnolo Acciaiuoli és Piero Soderini (1451-1522) igyekeztek leginkább abban, hogy magukhoz vegyék a hatalmat. A város, régi jó szokás szerint, két pártra szakadt, a "hegypártra" (utalva az épülő Pitti palotára) és a "síkság" pártjára (utalva a Via Larga Medici palotájára). Piero Soderini ősi firenzei család leszármazottja volt, nagyon jó szónokként sokakat csábított pártjukba. Követelte a sorshúzásos választások visszaállítását, a szerencse kedvezett neki, kihúzták, majd gonfalonierének választották. Ennek ellenére semmi jelentős sikert nem ért el az új testület irányításuk két hónapja alatt. Amikor Milánóban meghalt Francesco Sforza, a Mediciek legfőbb szövetségese, akkor a "hegypártiak" Ferrara hercegének segítségével szervezték Piero Medicinek és fiainak (Lorenzo és Giuliano) elfogását, amit valószínűleg kivégzésüket, de legalábbis száműzetésüket jelentette volna. A cselekmény azonban a bolognai Bentivoglio figyelmeztetése miatt kudarcba fulladt.
Luca Pitti nagy megbánást mutatott, korára való tekintettel neki megbocsájtottak, de a többi összeesküvőt száműzték. A száműzöttek első útja Velencébe vezetett, ahol sikerült is segítséget kapniuk. A híres condottierét, Colleonit küldték seregével Firenze ellen. A még meglehetősen tapasztalatlan Piero Medici ezúttal ügyesen Miláno és Nápoly katonai segítségét kérte, Imolánál ütköztek meg a velencei sereggel, ahol döntő győzelmet arattak. Az élet visszatért a régi kerékvágásba, Piero Medici vezette a várost, közben a családi hagyományokra tekintettel támogatta a művészeteket, folytatta a műgyűjtést. Apja kiemelt barátjának, Donatellónak gyönyörű temetést szervezett a San Lorenzo templomban, szárnyai alá vette Luca della Robbiát, Paolo Ucellót, és a mindenhez értő Pollaiuolot, családjába fogadta az akkor még ifjú és igen szegény Botticellit. -
Idővel azonban Piero köszvénye nagyon elhatalmasodott, utolsó hónapjai már nagy szenvedéssel teltek, de még akkor is résen kellett lennie, mert a városban zavargások voltak, de elrendezte a dolgot. Piero felesége, Lucrezia Tornabuoni (1427-82), igen jelentékeny asszony volt a korabeli Firenzében. Nagyszerűen nevelte a gyermekeit, Lorenzót és Giulianót, jó feleség volt, de amellett szakított időt a művészetek pártolására és művelésére is, ő maga is írt remek verseket főként teológiai témákból. Természetesen őt is a San Lorenzo tempom régi sekrestyéjébe temették miután 55 évesen elhunyt. Firenze város szerencséjére akkorra már fiai felnőttek..., bár Giulianót meggyilkolták a Pazzi féle összeesküvésben (1477), és ezt nyilván nehezen mint anyának nagyon nehéz lehetett. De szerencséjére és Firenze szerencséjére Lorenzónál jobb gazdája nem igazán lehetett volna az akkori városnak, il Magnifico lett a "beceneve"..., ez mindent elárul.
-
-
Piero felesége, Lucrezia Tornabuoni igen jelentékeny asszony volt a korabeli Firenzében. Nagyszerűen nevelte a gyermekeit, jó feleség volt, de amellett szakított időt a művészetek pártolására és művelésére is, ő maga is írt remek verseket főként teológiai témákból.
-
Benozzo Gozzoli pedig elkezdte lámpafénynél festeni a Medici palota kápolnájában a Három királyok imádása című freskót, melyen a firenzei zsinat szereplőit festette meg úgy, hogy a szereplők közé becsempészte a Medici család szereplőit, sőt, saját magát is. A mű nem igazán lett élethűen festve, a hosszú út folyamatos esőzés közben zajlott, de igazán nem festhette esősre az eseményt a művész. Aki csak teheti, nézze meg a Medici palotában lévő sekrestyében a fantasztikus művet..., bár pl. Lorenzo felnőttebbnek lett festve, mint volt valójában, de azért élethű lehet az arca. A kápolna megtekintése valószínűleg főszezonban nehézséget okoz, de mi kora tavasszal magunk voltunk a sekrestyében és addig, ameddig csak akartunk, pedig hallottunk korábban olyat, hogy 7 percig lehet csak benn lenni. Nem lehetetlen, hogy nyáron, nagy turista forgalomban ez így van, de aki jót akar magának, az biztos, hogy nem nyáron megy Firenzébe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése