híres itáliai asszonyok..., és persze mellettük a férfiak



Lucrezia di Tornabuoni de Medici
(1425-1482)

 
1444-ben vette feleségül Cosimo de Medici (1389-1464) fia, Piero de Medici (1416-1469) az egyik legtekintélyesebb firenzei család, a Tornabuonik 19 éves lányát, Lucreziát (1427-1482). 6 gyermekük született, közülük  4 maradt életben.
 Cosimo Medici (1389-1464) halála után a már akkor súlyos beteg fiának, Pieronak (1416-1469) kellett átvennie a város polgárai közt a vezető szerepet. Igyekezett megfelelni annak az elvárásnak, amit apja miatt támasztott felé a város, és ebben nagy segítséget nyújtott számára okos felesége.
Egyéb ügyei mellett Lucreziának fontos szerepe volt mint mecénás, és házukban rendszeres vendégek voltak a korszak jelentős humanistái, művészei. A velük tartandó kapcsolattartásra alkalmasabb személy volt ő, aki maga is szeretett verseket költeni, mint betegeskedő férje. Piero halála után az akkor 20 éves fia, Lorenzo de Medici (1449-1492) lett a család feje és Firenze első embere. Abban, hogy ezeket a feladatokat jól elláthassa, nagy szerepe volt köztiszteletben álló anyjának is. Lucrezia nem csak nagyon művelt asszony volt, de magántőkéjével is részt vállalt az üzleti életben, és jótékonysági cselekedetekben is példamutatóan vett részt. Amikor kisebbik fiát, Giuliano Medicit meggyilkolták a Pazzi féle összeesküvésben (1478) Lorenzo helyzete eléggé kilátástalan volt az ellene szövetkezők miatt, akkor anyja mindig segítette őt okos tanácsaival, vigyázott a családra, amíg Lorenzo szövetségeseket keresett. Angelo Poliziano igen jó véleménnyel volt Lucrezia költeményeiről is, néhány versét, melyeket köznyelven írt, közzé is tették.
-
Clarice Orsini (1453-1488)
-
-
Clarice Orsini 
(1453-1488) nemesi származású római lány volt, aki Lorenzo de Medici (1449-1492) felesége lett. Mint ahogyan ez a régi időkben nagy általánosságban  történt, politikai okok vezérelték ezt a házasságot is, Lorenzónak fontos volt a római támogatás. De kölcsönösen szerették és tisztelték is egymást..., még a férj nem ritka kalandjai ellenére is. Lorenzo őszintén gyászolta korán elhunyt feleségét, és csupán 4 évvel élte őt túl.
-
Caterina Sforza (1463-1509) (la Tigre)













Caterina Sforza (1463-1509) nem a Medici család leszármazottja volt, de mint Giovanni delle Bande Nere (1498-1526) anyja, és főleg mint I. Cosimo Medici (1519-1574) nagyherceg nagyanyja, kell róla itt mesélnem! Már csak azért is, mert elképesztő nő lehetett. Bizonyára sokan ismerik a nevét azok közül, akiket foglalkoztat Itália történelme, és leginkább mint Forli és Imola hős úrnőjét ismerhetjük.
Caterina Sforza 1463-ban Milánóban született törvénytelen gyermekként, szülei Galeozzo Maria Sforza és Lucretia Landrino voltak. Testvéreivel együtt hercegeknek kijáró nevelésben részesültek, és felnőve előnyös házasságokat köthettek. Férje Girolamo Riario lett, aki állítólag IV. Sixtus pápa törvénytelen fia volt. Összesen 6 gyermekük született. Nászajándékként IV. Sixtusz (1414-1484) megvásárolta számukra Imolát. Riario a pápa pártfogoltjaként sikeres és kemény ember volt..., de állítólag egyik szervezője a sikertelen firenzei Pazzi féle összeesküvésnek a Medici ifjak ellen, de ennek nem lett számára következménye. Amíg IV. Sixtus pápa élt, rendben mentek számukra a dolgok, Forli városát megőrizték, de a pápa halála után nehéz helyzetbe kerültek támogató nélkül, de még egy ideig sikerült megtartaniuk a Forli és Imola feletti uralmat. Ám ez nem tarthatott sokáig, mert az új pápa VIII. Ince törvénytelen fiának is kellett valami, ezért 1488-ban meggyilkolták RiariótCaterinát pedig a gyermekeivel együtt foglyul ejtették. Végül nagybátyja, Milánó ura, Ludovico Sforza szabadította ki Caterinát a fogságból. 
- 
Caterina második férje titokban Giacomo Feo volt, egy fiúk is született, de a házasság nem tartott tovább egy évnél, mert Giacomo Feót meggyilkolták. Caterina rendkívül kegyetlen bosszút állt a gyilkoson, annak rokonain, harcostársain, barátain.
De Caterina Sforza nem sokáig maradt özvegy, alig egy év múltán nőül ment egy firenzeihez, méghozzá Giovanni Pierfrancesco Medicihez, aki a Medici család kevésbé ismert ágának tagja volt.  Giovanni Pierfrancesco Medici mint Firenze város küldötte érkezett Forliba, ahol megismerkedett Caterina Sforzával. Szerelmük, vagy talán inkább érdekeik gyümölcse lett idővel a Giovanni delle Bande Nere (1498-1526) néven igen híressé vált hadvezér (szobra a San Lorenzo templom előtti téren látható), aki idővel Maria Salviatit vette feleségül, és lettek ők I. Cosimo Medici (1519-1574) Firenze majdani nagyhercegének szülei.
-
De kicsit előre szaladtam..., a viszonylag békés időszaknak hamarosan vége szakadt, mert meghalt a VIII. Ince pápa, és az új pápa, II. Gyula (pápa 1443-1513) törvénytelen fiának, Rodrigo Borgiának (1431-1503, aki később,1492-től haláláig pápa VI. Sándor néven volt pápa) hatalmi törekvései miatt Forli vára ismét veszélybe került. Komoly szerep jutott a szövetséges VIII. Károly francia királynak is abban, hogy a pápa fiának, Cesare Borgiának vezetésével bevették Forli várát. Caterina Sforzát Rómába hurcolták, ahol arany ketrecben mutogatták. Mindenféle hatalmi játszmák szereplőjeként a franciák segítségével Caterina végre Firenzébe került, de ott sem fogadták szívesen. Vissza akarta kapni fiát, Giovannit, de ez csak Lorenzo di Pierfrancesco de Medici halála után 1504-ben történt meg. 1509-ben a még csupán 47 évesen Caterina Sforza megfázott, és a harcokban oly szenvedélyes nő tüdőgyulladásban meghalt. Mint korábban már írtam, fiúk, Giovanni delle Bande Nere, aki Maria Salviati férje lett, híres hadvezére volt Firenzének, de viszonylag fiatalon, 28 évesen vérmérgezésben halt meg a Sacco di Roma néven ismert csatában kapott harctéri sebesülése után. Házasságukból egyetlen fiú született, akit anyja kiválóan neveltetett, és aki Firenze első hercege, majd nagyhercege lett I. Cosimo Medici néven. 
-
Igaz vagy sem, van egy anekdota, miszerint Giovanni delle Bande Nere egy csata után hazatérve felkiáltott a feleségének, hogy dobja le neki az akkor még csecsemő fiát a palota emeleti ablakából. Az asszony annyira bízott a férjében, hogy szó nélkül teljesítette a kérését. 
-
Maria Salviati (1499-1543)

-
Lucrezia di Lorenzo de Medici és Jacopo Salviati házasságával két nagy firenzei család egyesült, az ő leányuk volt Maria Salviati.  
Ugyanabban az időben a popolano Medici ágból származó Giovanni de Medici és Caterina Sforza, a híres női hadvezér házasságából született a Medici család első igazán hős katonája, kinek közismert neve Giovanni delle Bande Nere volt. 
Maria Salviati és Giovanni delle Bande Nere házasságot kötött, mely házasságából született egy fiú gyermek, akit Cosimónak kereszteltek és lett idővel Firenze hercege majd nagyhercege, és akinek a keresztapja X. Leo pápa (Giovanni di Lorenzo de Medici) volt. 
Cosimo apja, Giovanni delle Bande Nere általában háborúzott, és relatív fiatalon, 28 évesen meg is halt egy harctéri sebesülés miatt. Egyetlen gyermeküket, Cosimót, az  özvegy édesanya úgy neveltette, hogy majdan alkalmas legyen mind szellemileg, mind fizikailag Firenze vezetésére. Ez idővel meg is történt, hiszen I. Cosimo de Medici néven előbb Firenze hercege, majd Toszkána első nagyhercege lett..., és akár szeretjük, akár nem, bizonyos, hogy a legjobb gazdája volt Firenzének! Anyja, Maria Salviati eközben a Villa di Castellóban élt, ott nevelte Cosimo törvénytelen kislányát, aki 5 évesen meghalt, rá két évre 44 évesen maga Maria Salviati is meghalt.
Olvastam valamikor egy kis történetet. Giovanni delle Bande Nere egy csatából  hazatérve felkiáltott a palotába feleségének, Maria Salviatinak, aki kinézett az ablakon. A férje megkérte, hogy dobja le neki a kis Cosimót. Az asszony állítólag tétovázás nélkül ledobta a gyermeket, Giovanni pedig elkapta. A történetben nem is annyira a férfi kívánsága, hanem a nő cselekedete érdekes és értékes, miszerint feltétel nélkül bízott a férjében.
-
Eleonora di Toledo (1522-1562)

 
I. Cosimo Medici nagyherceg felesége, Toledói Eleonóra  a spanyol királyi családból származott. A nápolyi alkirály lányaként került Firenzébe, és nemesi származása miatt fontos tényező lett a firenzei  uralkodói dinasztia kialakításában. Nagyhatalmi törekvéseiben is jól jött Cosimónak, hogy maga mögött tudhatta a spanyol katonai segítséget. Eleonora ráadásul szép és okos fiatal lány volt, aki 17 évesen került a firenzei udvarba. 1539 júniusában félúton, Pisában találkozott először Cosimóval, egy hónappal később tartották meg az esküvőt, természetesen hatalmas pompával. A történetírók szerint házasságuk Cosimóval igazi szerelmi házasság volt, asszonyának korai elvesztése nagyon megviselte a nagyherceget, és ez további politikájára is hatással volt. 
Összesen 14 gyermekük született (tán ez is lehetett korai halálának egyik oka), köztük 5 fiú érte meg a felnőtt kort, közülük 2 lett uralkodó (Francesco és Ferdinando nagyhercegek). Lányaik jó házasságaikkal teremtettek biztonságos politikai hátteret az uralkodó családnak. 
-
Eleonora és a Medici hercegi család többi tagja sokáig még a Via Largán lévő Medici palotában élt, és még  folytak a hercegi család számára a Palazzo della Signoria épületének átalakítási munkálatai amikor már átköltöztek oda, majd idővel onnan az Eleonora által megvásárolt Pitti palotába (ekkortól hívják Palazzo Vecchiónak, régi palotának a korábban Városházaként működő épületet). 1562-ben maláriában halt meg Eleonóra nagyhercegnő Pisában. Későbbi vizsgálatok szerint két fia is vele volt, akik szintén maláriában haltak meg ugyanakkor, bár korukban merényletekről, gyilkosságokról szóltak a krónikák. 

Caterina de Medici
1519-1589

II. Lorenzo de Medici herceg leánya volt, akiből Franciaország híres-hírhedt királynéja lett. 
II. Henriknek, Franciaország királyának feleségeként három későbbi uralkodónak is életet adott, miközben komolyan részt vett politikájuk alakításában is. Nevéhez azonban nagyon hozzákötődik a Szent Bertalan éjszakáján történt mészárlás árnyéka, szerepe máig nem teljesen tisztázott a rettenetes eseményben, de a történelem súlyos felelősségét látja igazolni.


-
Bianca Capello Velencéből származott, szülei gazdag velencei polgárok voltak. Egy velencei ifjúval szerelembe esett, de a szülei tiltották a fiatalembertől. Bianca nagy örökséghez jutott, minek utána Firenzébe szökött szerelmével, és ott telepedtek le. Hivatalos papírok miatt járt Francesco Medici nagyherceghez, és addig-addig járt oda, mígnem egymásba szerettek. Az akkor már útban lévő velencei férfit megölték egy verekedésben, nagy valószínűséggel nem véletlenül, hanem megbízásra. Így Bianca szabad lett, és hamarosan Francesco Medici szeretője lett, aki felépíttette azt a házat a Via Romanán, melyet mindenki megcsodál, aki arra jár. Ám tudni kell, hogy Bianca idejében nem úgy nézett ki, ahogyan ma, nem díszítették grafittók, azok jóval később kerültek oda, akkor, amikor az épület óvodaként működött. A kalapocskát (Capello) is valószínűleg jóval később festette oda valaki, jelzésként. Francesco felesége nem tudott örököst adni a Medici családnak, gyermekei sorra halva születtek, és ő maga is fiatalon elhunyt. Francescónak nem kellett már titkolóznia, feleségül vehette szerelmét, Biancát. Boldogságuk azonban nem tartott sokáig, titokzatos halálukkal írták be magukat leginkább a történelembe. Együtt haltak meg egy vidéki villában, azt állították az utódok, hogy malária végzett velük, ám ebben sokan kételkedtek. A dolog abban a korban nem záródhatott le perdöntő bizonyítékokkal, de bátyja, Ferdinando de Medici elfoglalhatta a nagyhercegi trónt, aki, bármi is történt, jobb gazdája lett Firenzének, mint amilyen Francesco valaha is volt
-

-

 
-
-


-
-

-
Lotharingiai Ferenc  és felesége, Mária Terézia  gyermekeikkel.
-
-
A Medici család kihalása után az európai nagyhatalmak döntése alapján   Toszkána nagyhercege Lotharingiai Ferenc lett, aki, és az őt követő nagyhercegek is tiszteletben tartották Anna Maria Lujza Medici törvénybe foglalt kívánságát, így minden műkincs Firenzében maradt
Ennek következtében Firenze az idők végezetéig a művészetek fővárosa lesz!


Jelentős egyházi személyek Firenze szempontjából

XXIII. János (ellen) pápa

Savonarola

I. Bartolomaiosz pátriárka

Jelentős itáliai művészek és egyéb személyek Firenze szempontjából

MŰVÉSZEK:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Giovanni_Boccaccio 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Dante_Alighieri  
https://hu.wikipedia.org/wiki/Leon_Battista_Alberti 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Michelangelo_Buonarroti
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sandro_Botticelli
https://hu.wikipedia.org/wiki/Leon_Battista_Alberti
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fra_Filippo_Lippi
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lorenzo_Ghiberti
https://hu.wikipedia.org/wiki/Domenico_Ghirlandaio
https://en.wikipedia.org/wiki/Bernardo_Buontalenti
https://en.wikipedia.org/wiki/Fra_Angelico
https://hu.wikipedia.org/wiki/Giorgio_Vasari
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bartolommeo_Bandinelli
https://hu.wikipedia.org/wiki/Andrea_del_Castagno
https://hu.wikipedia.org/wiki/Luca_della_Robbia
https://hu.wikipedia.org/wiki/Andrea_del_Sarto






----------------
EGYÉB JELENTŐS SZEMÉLYEK:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Cosimo_de%E2%80%99_Medici
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lorenzo_de%E2%80%99_Medici
https://hu.wikipedia.org/wiki/Girolamo_Savonarola
https://en.wikipedia.org/wiki/Francesco_Guicciardini
https://hu.wikipedia.org/wiki/Giuseppe_Garibaldi
https://hu.wikipedia.org/wiki/Galileo_Galilei
https://it.wikipedia.org/wiki/Giovanni_delle_Bande_Nere
https://hu.wikipedia.org/wiki/Niccol%C3%B2_Machiavelli
https://en.wikipedia.org/wiki/Giovanni_di_Paolo_Rucellai
https://en.wikipedia.org/wiki/Francesco_Salviati_(bishop)
https://en.wikipedia.org/wiki/Jacopo_de%27_Pazzi
https://hu.wikipedia.org/wiki/Amerigo_Vespucci
https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Gyula_p%C3%A1pa
https://hu.wikipedia.org/wiki/Francesco_Sforza_(1401%E2%80%931466)
https://hu.wikipedia.org/wiki/VI._S%C3%A1ndor_p%C3%A1pa
https://hu.wikipedia.org/wiki/VII._Kelemen_p%C3%A1pa
https://hu.wikipedia.org/wiki/X._Le%C3%B3_p%C3%A1pa

Jelentős európai uralkodó családok Firenze szempontjából (Medici családfa)

Toszkána urai - Toszkána és a piciny Firenze nagy jelentőséggel bírt egész Európában, de különösen a nagyhercegi időszakban házasodások révén sok országgal léptek szoros szövetségbe. Ez feltétlenül szükséges volt hatalmuk fenntartásához, fiaik külhoni asszonyokat hoztak Firenzébe, lányaikat külhoni országokba adták nőül. Csak néhány példa: I. Cosimo nagyherceg Toledói Eleonórát vette nőül a spanyol szövetség érdekében (szerencséjükre ebben a házasságban szerelem is volt) , I. Ferenc osztrák hercegnőt vett feleségül Goovanna di Ausztria személyében, Medici Mária IV. Henrik francia király felesége lett... Az alanti linken sok-sok érdekes információ és a végén egy jól követhető nagyhercegi Medici családfa látható, érdemes böngészni, alatta meg az egész Medici dinasztiáé. - https://it.wikipedia.org/wiki/Gian_Gastone_de%27_Medici http://beckydaroff.com/arthistory/medici/

Jelentős itáliai események

- Sacco di Roma https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_egyh%C3%A1zszakad%C3%A1s

Jelentős európai események a XV., XVI. században

A firenzei Medici családnak történelem formáló szerepe volt Európa egy viszonylag kis szegletében, az itáliai Toszkánában. Ám igazán nagy harci eseményekben ritkán vettek részt, tekintve, hogy kis területen viszonylag kevés hadra fogható emberük volt. Mindeközben Európa szerte jelentős események folytak, néhány közülük:

Firenze történelme 5. A Toszkán nagyhercegség

_
Történt egyszer, hogy Giovanni delle Bande Nere, a híres itáliai hadvezér egy csatából hazatérve felkiáltott a feleségének a Medici palotába. Az asszony kihajolt az ablakon, Giovanni arra kérte, hogy dobja le neki az akkor 1 éves fiát, Cosimót. Felesége nem sokat hezitált, bízott a férjében, és ledobta a gyermeket, akit az apja biztos kézzel elkapott. Ez a gyermek lett szűk két évtized múlva Firenze ura, I. Cosimo de Medici herceg, majd nagyherceg.


Alessandro de Medici herceg meggyilkolásával 1537-ben kihalt Cosimo Medici (il Vecchio) leszármazottjainak sora, a város vezető nélkül találta magát. Kevesen gondoltak arra, hogy egy vidéki birtokon néhányan egy fiatalembert éppen erre a lehetőségre készítenek fel évek óta. Giovanni Medici, vagyis ismert nevén Giovanni dalle Bande Nere, Firenze igen megbecsült kapitánya, a Medici család másik, junior ágából származott. Az ő fia volt az ifjú Cosimo, aki ekkor még csak 18 éves volt. Hősként tisztelt apját gyermekkorában elvesztette, de anyja, Maria Salviati (il Magnifico unokája!) úgy neveltette fiát, hogy ha úgy alakul, akkor méltó legyen Firenze hercegi posztjára! Az, hogy az ifjú Cosimo   Medici személyében tulajdonképpen egyesült a Medici család két ága (az egykori testvérek: vecchio-Cosimo, junior-Lorenzo) nem annyira általánosan ismert tény, talán azért, mert a történészek leginkább csak a vecchio ágról származókat, köztük is a férfiakat tartják fontosnak. Pedig a hercegi, nagyhercegi Medicik is igen sokat tettek azért, hogy Firenze ma az, ami, vagyis a világ egyik leghíresebb városa. De nem hiszem, hogy túlzás, ha azt gondolom, Il Magnifico talán leánya révén dédunokájára, I. Cosimo nagyhercegre lenne a legbüszkébb, ő volt az egyetlen, aki hosszú évtizedekig uralkodott, és meghódította egész Toszkánát, miközben mérhetetlenül gazdaggá tette Firenzét. Olyan volt, amilyennek egy igazi vezetőnek lennie kell, kíméletlen és bátor, művészetszerető és építő. De a leszármazottaira, kevés kivétellel, sajnos már ő is egyre kevésbé lehetett volna büszke.
-
I. Cosimo Medici (1519-1574) herceg, majd nagyherceg (Giovanni delle Bande Nere fia) elsősorban hadvezér szeretett volna lenni, és ehhez is megvoltak az adottságai. De katonai tudományokon túl igyekezett az elméleti tudományokat is elsajátítani, bejárta fél Itáliát, mindenhol tanult valamit. Nem volt ugyan nagyon okos, de megfelelően művelt, ráadásul meg rendkívüli memóriával rendelkezett.
És az ifjú Cosimo Medici (a keresztnevét híres rokona, Il Vecchio miatt adta neki nagybátyja és egyben keresztapja, X. Leo pápa, aki igencsak nagy reményeket fűzött a gyermekhez! A megfelelő pillanatban az ifjú Cosimo meg is mutatta magát Firenzének, ahol a legbefolyásosabb családok már várták és pártfogásukba vették (Guicciardini, Vitelli...). Hatalomra juttatásával a  város előkelőségeinek elsődleges célja az volt, hogy Cosimo bábként foglalja majd el Firenze hercegi posztját, és majd ők irányítják a várost. Reményeikben csalatkozniuk kellett, mert I. Cosimo de Medici (1519-1569-ig herceg, majd 1569-74-ig nagyherceg) határozott, keménykezű, Firenze számára mindenképpen sikeres uralkodóvá lett. Olyan dolgokat ért el, melyekről korábban csak ábrándoztak a firenzeiek.
-
Első csatáját Montepurlónál a Filippo Strozzi vezette száműzött firenzei nemesekkel szemben könnyedén megnyerte, és a harc utáni kegyetlen megtorlása előre vetítette uralkodásának majdani milyenségét. A megtorlásokat ingyen lakoma követte, amivel maga mellé állította a szegényebb rétegeket is.
-
1537-től 1569-ig Firenze hercege, 1569-től 1574-ig, haláláig Toszkána nagyhercege volt, vagyis miután hatalma alá vonta a legtöbb toszkán várost V. Pius pápa áldásával 1569-ben létrehozta a Toszkán nagyhercegséget. Az utókor megítélése változó, sokan nem tartják méltónak a „nagy Mediciekhez”, pedig valójában ugyanazt az utat folytatta mind politikailag, mind mecénásként. Politikailag valóra váltotta minden firenzei álmát, hatalma alá vonta majd az összes jelentős toszkán várost, újjáépíttette Livornót Firenze tengeri kikötőjének. Hadi gályáival nagy dicsőséget szerzett Firenzének mint a Szent Liga részvevője a törökök ellen vívott híres lepantói csatában 1571-ben.

Firenze művészetileg is tovább haladt a fejlődés útján, és hogy ez az út már nem volt annyira fényes, az nem feltétlen rajta múlott, mert megváltozott a világ, a művészet iránya. Kedvelt művésze, Giorgio Vasari vezényletével építkeztek, dekoráltak..., a művészek festettek, szobrokat faragtak.  Számtalan festő és szobrász alkotott továbbra is a városban..., azonban ez már a mozgalmas manierizmus kora volt, ami átmenetet képezett a reneszánsz és a barokk művészet között. Hogy az utókornak mi a véleménye a manierizmusról, az más kérdés..., de az biztos, hogy Firenzét elsősorban nem azért szeretjük.

I. Cosimo de Medici jó gazdája volt Toszkánának is, mocsarakat csapoltatott, folyókat szabályoztatott, utakat építtetett, egyetemeket alapíttatott. 

Felesége a spanyol uralkodói házból való Toledói Eleonora  lett, sok gyermekük született, de sokat el is vesztettek.  Fiai közül kettő nagyherceg lett..., ám sajnos ők már nem túl nagy dicsőségére voltak Firenzének.
Felesége, Toledói Eleonora a 40-es évei elején meghalt, Cosimo nagyon nagy bánatára, mert őszintén szerette a feleségét. De azért hamarosan lett egy szeretője, Eleonora degli Albizzi, aki egy fiút szült a nagyhercegnek, akit ő el is ismert fiának (Giovanni 1567-1621). Néhány év után újra nősült, de házasságát úgy értékelte az utókor Camilla Martellivel, hogy nem volt sikeres. Ebből a házasságból egy lánya született, Virginia Martelli..., érdekes, hogy nem Virginia Medici (bár van olyan, hogy így említik), és a családfák legtöbbjében nem is szerepel a neve. Egyenesen úgy gondolják némelyek, hogy azért háborúskodott annyit Cosimo, mert nem szeretett otthon lenni, de azt hiszem ez azért túlzás. Mindenesetre igen sikeres kormányzást folytatott, és az, hogy megszervezte a Toszkán nagyhercegséget és tengeri kikötőt építtetett Livornónál, nagy becsületére vált még akkor is, ha sokaknak nem tetszett.
-----------------------

I. Francesco di Cosimo de Medici (1541-1587) sem küllemében, sem jellemében nem hasonlított apjához, mindkét tekintetben jelentéktelen volt. Felesége, Ausztriai Johanna nem is  tudta megszeretni Firenzét, egy fiúgyermeknek adott életet, de az anya és a gyermek is hamarosan meghalt.
Francescónak ez inkább megkönnyebbülés volt, mert akkor már jó ideje a szeretője volt Bianca Capello, akit így végre feleségül vehetett. Közös sorsuk közös halálukkal végződött. A Villa Pratolinóban néhány óra különbséggel haltak meg, állítólag maláriában, de ezt kevesen hitték el, sokkal többen gyanakodtak mérgezésre.

Az állam ügyeivel Francesco nem sokat foglalkozott, ekkor még apja munkája után szinte maguktól mentek a dolgok. Volt azonban néhány különös szenvedélye, ezek közül is a legfontosabbak vegytani kísérletei voltak, gyakorta minisztereit is ott fogadta a kísérletek helyszínén. Amellett üvegolvasztással és üvegfúvással is foglalkozott, idővel egész szép dolgokat készített. Kitalált valami új módszert a porcelángyártásban, mellyel a firenzei porcelángyártást forradalmasította. Az ekkoriban Firenzében készült porcelán termékek nagyon-nagyon értékesek manapság, kb. 70 darab létezéséről tudnak és a világ leghíresebb múzeumaiban őrzik őket.
Szívén viselte az Uffizi továbbépítését,  Vasari halála után Buontalenti és Parigi folytatta a munkát. Ekkoriban már arra készültek, hogy az emeleti termek a műkincsek tárolására szolgáljanak majd. El is kezdték kialakítani a Tribuna termet, melyet Buontalenti tervezett.
Francesco a harmadik emeleten egy művészeti akadémiát nyitott, Accademia della Crusa (crusa=korpa), minek a fő célja a toszkán nyelv megtisztítása volt a rárakódott hibáktól. Ez az intézmény még ma is működik a Palazzo dei Giudiciben.

--------------------------------------

Mivel Francescónak nem volt örököse, így öccse, I. Ferdinando di I.Cosimo de Medici (1549-1609) követte őt 38 évesen a nagyhercegi poszton. 
Mondhatni ő volt az egyetlen méltó utódja apjának a Medici nagyhercegek között.
Bíborosként korábban Rómában élt, ahol tett is néhány hasznos dolgot már ebben a pozíciójában  is. A klasszikus szobrok iránti érdeklődése már ez időben komoly gyűjtemény tulajdonosává tette. A hat római asszonyt ábrázoló szobrot a Loggia del Lanziban láthatjuk, de ő hozta magával Rómából a híres Medici Vénuszt is.

Nagy buzgalommal látott neki Firenze ügyeinek rendbetételéhez, a pénzügyek rendeződtek, felvirágzott az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság. Firenzében kórházakat építtetett, Livornót tovább fejlesztette a hadiflottával együtt. Meglepően liberális volt valláspolitikája, bárkit szívesen látott az államban, protestánsokat, zsidókat egyaránt. Különös tekintettel volt Livornóra, ahol sok ilyen bevándorlónak biztosított otthont. Az volt az elképzelése, hogy az olyan emberek, akik elindulnak új hazát keresni, azok értékesebbek az átlagembereknél, mert nem törődnek bele elnyomott sorsukba, hanem tenni akarnak a jobb életért. Sok népszerű intézkedést hozott, ezért a nép is nagyon kedvelte. Személyes példát mutatott bátor segítőkészségével az 1589-es árvíz idején. Bár nem szórta a pénzt, de sokat és ésszerűen költött építkezésekre, pl. az Uffizire, ahol kiépítették végleges formájára a Tribuna termet, vörös selyemmel vonták be falait és itt helyezték el legbecsesebb műalkotásaikat, ezzel indítva az Uffizi múzeummá válását. Kéziratokat szerzett be Egyiptomból és Perzsiából a Medici könyvtár számára. Giambolognát bízta meg Ferdinandó apja, Cosimo nagyherceg lovas-szobrának elkészítésével, ami a Piazza della Signorián áll, majd később a saját szobrának elkészítésével is, mely a Piazza SS. Annunciata közepén áll.

Hatalmas és pompás esküvőt rendezett akkor, amikor feleségül vette Medici Katalin unokáját, Lotharingiai Krisztinát. Mindenféle művészek dolgoztak a fantasztikus dekorációkon, előadásokon, lovagi tornákon, játékokon, fogadásokon. Ennél nagyobb rendezvény csak akkor volt, amikor unokahúgát, Medici Máriát adta férjhez IV. Henrik francia királyhoz (a Bourbon ház ekkor vált uralkodóvá).  I. Ferdinando nagyon élvezte a grandiózus események szervezését, ezekkel is öregbíteni akarta a Medici ház hírnevét.

--------------------------------------

Fia, II. Cosimo di I. Ferdinando de Medici (1590-1621) követte a nagyhercegi trónon, és nagy reményekkel kecsegtetett uralkodása. A látványosságok rendezésében apját is felülmúlta, esküvőjén az Arnót használta színpadként, a nézők a folyóparton ültek. Az Aranygyapjút adták elő, melynek során Jaszon legyőzve minden veszélyt átadta az ifjú arának, II. Ferdinánd német-római császár nővérének, Maria Maddalénának, az aranygyapjút 6 piros Medici labda képében.
II. Cosimo  tanítványa volt a padovai egyetemen Galileo Galileinek, és meghívta a nem éppen könnyű természete és eszméi miatt sokat zaklatott tudóst palotájába, aki élete utolsó éveiben békében és jólétben élhetett és dolgozhatott Firenzében. A nagyherceg ezen cselekedete azonban nagy tiltakozást váltott ki Rómában, mert Galilei tanai éles ellentétben álltak a vallás addigi állításával, mi szerint nem a nap kering a föld körül, hanem éppen fordítva. Az inkvizícióval kellett volna Galileinek szembenézni, de ettől megvédte a fejedelem kiállása mesteréért. 
Egyéb feladatai mellett a nagyherceg komoly áldozatokat hozott azért, hogy a tengereket megszabadítsa a kalózoktól és a törököktől, ezért megfelelő védelmet csináltatott Livornónak.. Erre a nagyapja által létrehozott és még ma is működő Szent István (Santo Stefano) lovagrend tagjaként kötelezve is volt. De azért hibákat is követett el, pl. hagyta tönkremenni a Medici bankházat, ami által a város kereskedelme igencsak megcsappant. A hibákat javítani nem volt ideje, II. Cosimo de Medici 31 évesen meghalt, ami nagyon  sajnálatos volt, mert feltehetően lett volna benne képesség nagy dolgok megszervezésére, létrehozására, de ideje már nem volt rá. Ő volt talán a legígéretesebb Medici a nagyhercegi családból ! 8 gyermeket hagyott maga után.
---------------------------------------------

II. Ferdinando di II. Cosimo de Medici (1610-1670) csak 10 éves volt apja halálakor, alkalmatlan még a kormányzásra, így az apja által kinevezett gyámokat, feleségét, Mária Magdolnát és nagyanyját nevezte meg gyámként, akik sajnos nem igazán voltak alkalmasak a feladatra.. De Ferdinando nagyherceg 20 évesen már bátran és példamutatóan viselkedett öccsével, Leopoldóval egy pestisjárvány idején, ezért a firenzeiek szívükbe fogadták őket. Bár ő maga viszonylag szerényen élt, de a parádékat ő is szerette. A családi hagyományokhoz híven ő is bőkezűen pártfogolta a tudósokat és irodalmárokat. Leopoldo nevű öccsével) együtt Galilei tanítványa volt, és érdeklődtek Torricelli barométere és minden egyéb tudományos eszközök iránt. Különösen Leopoldo volt nagyon érdeklődő a tudományok felé, Ferdinandót leginkább a mozaikkészítés és egyéb dekorációs dolgok érdekelték. Szaporította a család műkincs gyűjteményét, díszítette a Pitti palotát, akkor készült a Museo degli Argenti (Ezüstmúzeum) dekorációja, és egyre több és egyre szebb termekbe kerültek értékesnél értékesebb festménygyűjteményének darabjai.

Politikájában igyekezett elkerülni minden feszültséget, leginkább a békét kedvelte. Nagyon rossz házasságából két fia született 17 év korkülönbséggel. II. Ferdinando 1670-ben halt meg, a Medici Mauzóleumban temették el.

-----------------------------------------

III. Cosimo di II. Ferdinando de Medici (1642-1723) nevelését papok végezték, és az oktatásnak foganatja is volt. A gyermek jelleme ennek megfelelően alakult, csak az egyházi zenét kedvelte, semmi mulatság nem érdekelte, a tudományos kutatásokat is elítélte. Apja, hogy mentse a menthetőt, rangos házasságot tervezett neki, de a létrehozott házasság egy francia hercegnővel rendkívül rosszul sikerült. III. Cosimo meg egyre búbánatosabb és egyre kövérebb lett. Modora azonban állítólag nem volt kellemetlen, Angliában és Franciaországban is kifejezetten megnyerőnek találták. Tény az, hogy nagyon nehéz gazdasági helyzetben vette át III. Cosimo a hatalmat. Eleinte megpróbált úrrá lenni a helyzeten, tenni ezt-azt a gazdaság javulása érdekében. Sajnos hamar rájött, hogy ez a munka meghaladja az erejét, így hagyta a dolgokat amúgy is uralkodni vágyó anyjára. 1663-ban született első fia, Ferdinando, 1671 nyarán megszületett második fia, akit Gian Gastonénak (1671-1737) kereszteltek. Házasságuk ezután egyre mélyebb válságba jutott, a nagyhercegné képtelen volt beletörődni sorsába, végül sikerült visszamennie Párizsba. III. Cosimo nagyherceg hatalmas lakomákba fojtotta bánatát, és nem tett semmi hasznosat az állam érdekében. Vallásilag egyre elkötelezettebb volt, gyakorlatilag mással nem is törődött. A zsidókat nagyon nem szívlelte, számtalan törvényt hozott ellenük, pl. tilos volt kereszténynek zsidóval bármilyen kapcsolatot tartania, különben börtön és korbácsolás várt rá. Teljességgel alávetette magát az inkvizíció igényeinek, így a tudósokat, filozófusokat nem támogatta. A toszkán fiatalok nem iratkozhattak be más állam egyetemeire, nehogy rossz dolgokat tanuljanak. A szodómiát és a magántulajdon elleni vétkeket lefejezéssel büntették, a gyilkosokat felnégyelték. Évente mintegy 2000 kivégzés volt. Alig múlt el hónap új adó bevezetése nélkül, miközben a meglévőket is folyamatosan emelték. III. Cosimo kilátástalan helyzetéből a vallásba menekült. 

-------------------------------------
III. Ferdinando di III.Cosimo (1663-1713) néven lett nagyherceg, majdnem minden jó tulajdonsággal rendelkezett, amivel ifjú rendelkezhetett, csinos, okos, intelligens, művészi hajlamokkal megáldott nyitott személyisége volt. 15 éves korára művészien faragott elefántcsontot, kiválóan játszott csembalón és szépen énekelt. Egy gond volt csak vele, homoszexuális hajlama. Apja a házasságban látta ezt megoldani, de sikertelen próbálkozás volt. Az asszonya, Violante Beatrice bajor hercegnő meg is szerette, de ez Ferdinandót nem érdekelte..., ennek ellenére azért két gyermekük született, Gian Gastone és Anna Maria LujzaIII. Ferdinandót nem érdekelte a kormányzás, csak a szórakozás..., Velencében vérbajt szedett össze, 1713-ban meghalt.
-


---------------------------------

Gian Gastone (1671-1737), III. Cosimo második fiaként született, aki teljes ellentéte lévén apjának magába forduló, társaságot kerülő homoszexuális fiatalember volt. Apja halála után a hatalmat egyáltalán nem kívánó Gian Gastone megpróbált úrrá lenni a helyzeten, úgy tűnt, hogy szívén viseli a nép sorsát. Többek között csökkentette az adóterheket, felfüggesztette a nyilvános kivégzéseket, csökkentette a búza árát, dologházat szervezett a koldusoknak. Eltörölte a zsidók elleni törvényeket és dolgozni engedte a tudósokat. De aztán elmúlt a lendülete, napjait inkább ágyban töltötte, már semmi nem téríthette vissza a normális élethez. Botanikai és régészeti tanulmányokat folytatott, idegen nyelveket tanult a város vezetése helyett. Tisztában volt képességeivel, ezért nem is vágyott semmilyen hatalomra. Arra meg végképp nem, hogy megházasítsák, hiszen homoszexuális volt. Ráadásul állítólag ritka csúnya és kellemetlen feleséget szereztek neki a szászországi özvegyasszony, Anna Maria Franzisca személyében, aki nem is volt hajlandó Firenzébe költözni. Gian Gastone azért próbálkozott, ő költözött a feleségéhez, de mert nem látszott esély a gyermekáldásra, Gian Gastone végül otthagyta feleségét és visszatért Firenzébe. Ezek után sajnos mindent megtett züllött életmódjával annak érdekében, hogy méltatlan legyen a nagyhercegi címre. III.Ferdinando le is mondott róla, mint lehetséges örököséről, azon fáradozott, hogy leánya, Anna Maria Luisa (1667-1743) lehessen Toszkána utolsó nagyhercegnője, majd utána állítsák vissza a régi köztársaságot. Ebbe azonban nem egyezett bele több európai hatalom, akik jogot formáltak Toszkánára, pl. VI. Károly francia király és V. Fülöp spanyol király
1737 július 9.-én meghalt Gian Gastone, és vele kihalt férfiágon a Medici család. Az európai hatalmak Firenze megkérdezése nélkül megegyeztek, végül Lotharingiai Ferencnek adták Toszkánát.




Anna Maria Luisának , III. Ferdinando lányának, az utolsó Medici leszármazottnak, a pfalzi választófejedelem özvegyének megengedték, hogy haláláig a Pitti palotában éljen. Páratlan örökséget hagyott Firenzére, a Medici család több évszázados műkincs vadászatának eredményét. Bár a műkincseket is Lotharingiai Ferencre kellett hagynia, de azt a feltételt szabta végrendeletében, hogy azokat soha, senkinek, sehová nem lehet elvinni Firenzéből!!! Ezek a műkincsek teszik ki a mai firenzei múzeumok látnivalóinak nagyon jelentős részét, és főként ezeknek a kincseknek köszönheti Firenze, hogy nem tűnt el elhagyatottságában a történelem süllyesztőjében. Anna Maria Luisa koporsóját zokogó firenzeiek tömege kísérte utolsó útjára..., hiszen vele együtt temették Firenzét is..., sajnos jogosan.

Lotharingiai Ferenc István, vagyis I. Ferenc német-római császár (1708-1765) távoli rokona volt VI. Károly német-római császárnak, aki úgy tervezte, hogy leányát, Mária Teréziát Ferenchez adja feleségül. Házába hívta, fiaként nevelte az igen érdeklődő és éles eszű fiatalembert, hogy méltó legyen majdan a lányához. Ferenc 1729-ben örökölte meg apjától a Lotaringia és Bar hercege címet. 1732-ben  VI. Károly német - római császárt Magyarország helytartójának nevezték ki, de ebben a funkciójában nem sok érdemlegeset tett (III. Károly néven volt magyar király). 1733-ban VI. Károly összeütközésbe került Franciaországgal, minek következményeként megkérte Ferencet, hogy mondjon le Lotharingiáról, mert csak akkor kapja meg Mária Terézia kezét. Ferenc beleegyezett és megkapta VI. Károlytól a házassági engedélyt. 1736-ban mondhatni, hogy szerelmi házasságot kötött Mária Teréziával, akivel 3 hónapra Toszkánába utaztak. Nem tudni, hogy ekkor kívánta-e meg a Toszkána feletti uralkodást, de amikor a Toszkán nagyhercegség Gian Gastone halála után Medici uralkodó nélkül maradt 1737-ben, akkor VI. Károly felajánlotta Ferencnek kárpótlásként Lotharingia helyett Toszkánát, aki így, többi tisztsége mellett 1737-től haláláig Toszkán nagyherceg is volt II. Francesco di Lorena néven. A jelek szerint annyira azért nem érdekelte Toszkána, 1738-ban ugyan eltöltött ott 3 hónapot, de azután az állam vezetését egy régensre bízta és a továbbiakban nem sokat foglalkozott Toszkánával.
-
1740-ben meghalt VI. Károly, és a már sokkal korábban kiadott Pragmatica Sanctio alapján lánya, Mária Terézia lett az örököse a Habsburg örökös tartományoknak, de ezt a legtöbb tartomány nem akarta elfogadni, így elkezdődött az osztrák örökösödési háború. Hosszú, európai méretű háborúskodás után előbb VII. Károlyt, majd az ő halála után, 1745-ben I. Lotharingiai Ferencet német-római császárrá kiáltották ki I. Ferenc néven. Elfogadható, de nem túl jelentős császár volt, 1765-ben halt meg, fiúk, II. József, a mi Kalapos királyunk követte őt tisztségében.

A firenzei nép gyűlölte a Habsburgokat, de bele kellett törődniük, hogy leverték a Medici címereket és helyükre új császári sasos Lotharingiai keresztet és Medici golyós címert helyeznek fel az épületekre.


 I. Leopoldo (1747-1765-1790)
III. Ferdinando (1769-1790-1824)
II. Leopoldo (1797-1824-1859)
A Habsburgok azért nem voltak rossz gazdái Toszkánának, sok reform után helyre rázták az oly sokáig elhanyagolt államot. Goethe is megemlíti 1786-os itáliai utazásáról szóló könyvében, hogy Toszkána útjai, hídjai mennyivel különbek a környező pápai államhoz képest.
  -
Volt egy kis kitérő, 1801-ben Napóleon megalapította az Etruriai királyságot, amelyet igazándiból mint Toszkána nagyhercegnője, Elisa nevű húga irányított 1815-ig, Napóleon bukásáig. Ekkortól Lotharingiai Ferenc örökösei viselték 1859-ig a Toszkán nagyhercegi címet, mígnem II. Lipót lemondott hatalmáról és, ha nem is önszántából, de elhagyta Itáliát. 1860-ban ugyanis Toszkána is csatlakozott a Szárd-Piemonti királysághoz, majd az 1861 március 18.-án kikiáltott Olasz királysághoz, melynek fővárosa is volt Firenze 1865-től 1870-ig.



Firenze történelme 3. Savonarola, Krisztus királysága, Pestis, Savonarola bukása

Girolamo Savonarola (1452-1498)  Ferrarában született orvos családban. Már egészen fiatalon rájött, hogy nem szeretne apja nyomdokain haladva a ferrarai herceg szolgálatába állni. Gyermekként is kilógott a sorból, egészen más volt, mint a többiek, korán elkezdett aszkétikus életet élni, és legszívesebben a Szentírást tanulmányozta. Aztán egy napon fogta magát, szó nélkül otthagyta Ferrarát és a családját, beállt szerzetesnek a bolognai San Domenico kolostorba. Eleinte nem igazán ment neki a prédikálás, meg aztán csúnya is volt és a hangja sem volt kellemes, de a szemei olykor szinte izzani látszódtak, amitől egyre jobban hatott a hívekre. Felettesei elküldték hát szerte Itáliába, hogy mentse meg az embereket a gonosztól. Bár korábban már járt Firenzében, de számos más város után ismét eljutott Lorenzo Medici jómódban élő városába 1489-ben. Nagyon bűnösnek ítélte meg a város polgárainak életét, bekötözött hát a San Marco kolostorba és elkezdte "gyógyítani" Firenze népét. Hívei pedig egyre gyarapodtak, idővel már nem fértek be a San Marco templomba, így a böjti prédikációit a Duomóban tartotta. Egyre több és több firenzei került szavai hatása alá, egyre inkább elhitték neki, hogy a jövőbe lát, és hogy szavaiból Isten szava szól hozzájuk. Ő maga is ezt hitte magáról, meggyőződéssel hitte, hogy Isten sugallja mondatait, melyeknek lényege az egyszerű valláshoz való visszatérés volt, hogy az embereknek ezen túl minden földi és érzéki örömről le kell mondaniuk! Mindeközben igen erélyesen bírálta a Lorenzo Medici által befolyásolt kormányzatot. Lorenzo nem csak hogy tűrte a felé irányuló szavait, de még akkor sem tett semmit, amikor Savonarolát a San Marco priorjává választották, pedig a San Marco kolostor szinte idősebb Cosimo de Medici jótékonykodásának köszönhette létét. Ekkor már Lorenzo egészsége is egyre gyengült, halálos ágyához Poliziano szerint Savonarolát hívatta, aki egyes források szerint nem adott számára feloldozást bűnei alól.
-
-
Lorenzo halála után legidősebb fia, Piero Medici jutott hatalmi pozícióba, aki gőgös és ellenszenves fiatalember volt. Semmiben nem hasonlított nagyszerű apjához, ezért a nép egyre távolodott tőle, és így egyre közelebb került Savonarolához. Nyilván hírnököktől megtudta Savonarola, hogy közeledik a francia király, és ezt is felhasználta mint jövendölést Firenze népének térítésére. És a király valóban közeledett hatalmas seregével..., és Piero de Medici ismét ügyetlenkedett. VIII. Károly követeket küldött előre, amelyekkel Firenze szövetségét kérte a Nápolyi királyság megszerzése ügyében. Piero ezt a szövetséget meglepő módon elutasította, pedig a firenzeiek általában szövetségesei voltak a franciáknak.  VIII. Károly ezt az elutasítást nem tűrhette, figyelmeztető célú kegyetlenséggel lerombolt egy toszkán erődöt, végezve az ott lévő helyőrséggel. A korábban erről olvasottakkal ellentétben Cristopher Hibbert szerint Piero nem engedte be szó nélkül a városba a franciákat, hanem sereget szervezett, és meg kívánt ütközni a franciákkal. Hogy mire alapozta a siker lehetőségét az erős francia sereggel szemben, az kérdés. Ráadásul Firenze népe akkorra már nem bízott benne, annál inkább hitt Savonarola dörgedelmes szavainak, és nem kívánták az ellenállást a franciák királyával szemben. Piero sem Firenzében, sem egész Itáliában nem talált szövetségesre, senkitől nem kapott anyagi segítséget, inkább mindenki elhatárolta magát tőle, sőt, igyekeztek a francia királyt biztosítani barátságukról. Az árulók közt élen jártak az amúgy is ellenséges unokatestvérei, akik csatlakoztak is VIII. Károlyhoz. Ez végül is ésszerűbb cselekedetnek látszott, mint az ellenállás. Senkitől sem remélhetve segítséget Piero is belátta, nincs más lehetőség a hatalma és a város megmentése érdekében, mint megalázkodni a francia király előtt. Elment hát tárgyalni annak táborába a Signoria megkérdezése és beleegyezése nélkül. 
VIII. Károly megalázó feltételeket szabott, melyeket a franciák nagy meglepetésére is Piero azonnal elfogadott. Bár feltehetően a Signoria tagjai sem tudtak volna jobb megoldást, de Piero kiváló bűnbaknak bizonyult abban a helyzetben. Visszatértekor szóba sem álltak vele, nem engedték be a Signoria épületébe, mi több, meghúzták a nagy harangot, amely a térre szólította a férfiakat. Azok jöttek is, a testőrei körében lóháton lévő Pierót gúnyolták, kövekkel dobálták, míg aztán jónak látta, hogy visszatérjen a palotájukba. Ebben a helyzetben nem nagyon tehetett mást, mint az éj leple alatt családjával és a lehető legtöbb műkinccsel elszökjön a városból. A Signoria távollétében örökre száműzte, fejére vérdíjat tűzött ki, majd követeket küldött VIII. Károly táborába. A követek egyike maga Savonarola volt. Megpróbáltak kedvezőbb feltételeket kicsikarni a királytól, különösen Savonarola próbálta meghatni őt azzal az állításával, hogy bocsásson meg Firenze népének, hiszen ők még nem tudták, hogy a király Isten követeként jön hozzájuk!
A némileg meghatott francia király azért 12000 fős seregével bevonult a városba, ahol főként Savonarola hatására, valóban felszabadítóként üdvözölte a város népe. A dolgok elég rendezetten folytak, a katonák és a városlakók fegyelmezetten viselkedtek. VIII. Károly azonban nagyon magas váltságdíjat kért, amit a város nem tudott neki megadni. Ekkor a király fenyegetéssel állt elő, azt mondta, ha nem kapja meg mindazt, amit kér, akkor szabad rablást engedélyez. Az akkori gonfaloniere, Piero Capponi erre azt válaszolta nagyon izgatottan, de nagyon frappánsan: "Ha megfúvatja a trombitákat, akkor én meghúzatom a harangokat!" VIII. Károlynak volt ismerete arról, mit is jelent ez a fenyegetés, tudta, hogy a város a szűk utcáival és állandóan harcra kész lakóival olyan, akár egy felfegyverzett erőd, melyben a siker igen kétséges. Letett a szándékáról, és elfogadta a kevesebb hadisarcot.
A franciák elvonulása után összeült a városi vésztanács, a balia, de a végeredmény nem volt kétséges, a nép többsége Savonarolát akarta vezető emberüknek, és Savonarola is késznek érezte magát a feladatra. Kihirdette Krisztus királyságát, megalakította az ötszázak tanácsát a demokratikus döntések érdekében. A Mediciek pompázatos városa teljesen megváltozott, mindent alárendeltek Krisztus, vagyis az ő nevében Savonarola akaratának. Az emberek nagy része önként vált meg szép ruháitól, ékszereitől és egyéb értékeitől, egyre többször csaptak a magasba a Hiúság máglyáinak lángjai, ahol a polgárok értékei égtek. Égett minden, amire nem volt szükség Isten imádásához, köztük felbecsülhetetlen értékű műkincsek is. Akik nem adták önként, azoktól elvették a nem kívánatosnak ítélt dolgokat,  fehér ingükön vörös keresztet viselő gyermekek "áldott serege" járta a várost, minden házba bekopogva gyűjtötték a szerintük tűzre való dolgokat.
Voltak persze ellenzői is az eseményeknek, de egyre kevesebben, Savonarola egyértelműen átvette a firenzei köztársaság irányítását.
Mindeközben VI. Sándor (Borgia) pápának egyre kevésbé tetszett a dominikánus barát viselkedése, aki nem csak hogy Isten küldöttének tartotta magát és prédikációban folyamatosan ostorozta a pápai államot, és nem is csatlakozott a franciák ellen összeállt Szent Ligához. A pápa hiába rendelte magához, Savonarola megtagadta az utazást, és amikor a pápa megtiltotta neki a prédikálást, akkor is csak ideiglenesen vette figyelembe a tiltást. 
A pápa 1497-ben kiközösítette az egyházból Savonarolát.
Ekkorra azonban már Savonarola helyzete Firenzében is egyre nehezebb volt, a dolgok egyre rosszabbul mentek, és a jóléthez szokott firenzei polgárok egyre inkább úgy látták, hogy tévedtek, amikor hittek a prédikátornak. Részben természeti csapások, részben politikai és gazdasági hibák miatt is egyre veszített a népszerűségéből, és egyre bátrabbak lettek ellenzői. Amikor a pápa felkérte a Signoriát, hogy tiltsák be Savonarolának a prédikálást, hallgattak kérésére. Savonarola elfogadta a döntést, de aztán még egyszer, utoljára, prédikált a benne égő tűzről, ahogyan teljesen átjárja testét az Úr szelleme.
--
A ferenceseknek régóta nem tetszett Savonarola Istent kisajátító viselkedése, ezért kihívták őt tűzpróbára, hogy szavahihetőségét, bátorságát próbára tegyék. A kihívásnak azonban ő nem tett eleget, de első követője, egy szerzetes, Fra Domenico vállalta a megmérettetést. Summa-summárom, addig vitatkoztak a szabályokon, hogy végül egy zápor eloltotta ez előkészített tűzfolyosót, így az esemény elmaradt. Az ismétlésre már nem kerülhetett sor, a város lakóinak egy jelentős része megelégelte a helyzetet, zavargást robbantottak ki, és megostromolták a San Marco kolostort. Az akkor már a felkelők pártjára álló Signoria fegyveresei letartoztatták, és a Palazzo della Signoria tornyába vitték Savonarolát. Kínvallatásoknak vetették alá, majd halálra ítélték őt és két szerzetestársát. 1498 május 21.-én a Piazza della Signorián felakasztották, majd elégették őket, hamvaikat az Arnóba szórták, megakadályozandó, hogy egyesek ereklyeként megtartsák azokat.
-

-
Firenze azonban mégis fontosnak tartotta, hogy megemlékezzék a város ezen korszakáról, és magáról Savonaroláról. A Palazzo Vecchio bejárata fölött ma is ott látható a még Savonarola által  odahelyeztetett alkotás, mely azt hirdeti, hogy Firenzét Szűz Mária városának tekintik
-


-
A Piazza della Signorián, pár lépésnyire a szökőkúttól, a kövezetben látható 1901-től egy kerek bronz lap, mely jelzi, hogy azon a helyen állt annak idején az a máglya, ahol Savonarolát és két társát megégették. Hamvaikat azonnal az Arnóba szórták, megelőzendő, hogy ereklyeként kerüljön belőle firenzei otthonokba.
-

-
Ezen túl firenzei utazásunk egyik legemlékezetesebb látogatását tehetjük a San Marco kolostorban, ahol Savonarola apró cellája egykori tárgyainak megmaradt részével is látható. Ebben a történetben is érvényesül az a különleges firenzei hozzáállás, hogy soha nem akarták a történelmet meghamisítani, hanem az események egymásutánját tiszteletben tartva megismerésre érdemesnek tartották. Tulajdonképpen erre épült az a kultusz, ami a mai napig élteti és körbeveszi Firenzét. 
A Savonarola eszméje által létrehozott "jelkép" Krisztus királyságáról ott kellett, hogy maradjon a Palazzo Vecchio bejárati ajtaja felett. Igazából azt hiszem most, amikor leírtam az előbbi mondatot, akkor értettem meg úgy igazán azt a kifejezést, hogy "Palazzo Vecchio"..., szinte mindennek, jónak, rossznak ami régen történt "tanúja" volt ez a  "régi palota", és ezt meg kellett őriznie Firenzének! Ez az épület a legfontosabb bizonyítéka Firenze különlegesen érdekes történelmének! Az már persze egy másik oldala a dolognak, hogy a régi múlt emlékeit némiképpen felülírták a Medici hercegek számára "otthonnak" berendezett termek, de ha nagyon keressük a régmúltat,  találhatunk belőle még itt elég sok régi emléket is. 
-

-
Részlet Savonarola  utolsó beszédéből:
"És a halál sárga lovon jön, a pestis lobogtatja szennyes fátylát a fejetek fölött! Kevesen lesznek az élők, hogy eltemessék halottaikat! A házakban hevernek majd a hullák, és férfiak kiáltoznak az utcán: Hozzátok ki halottaitokat! 
 És szekerekre meg öszvérek hátára emelik a tetemeket, egymásra rakják, mint hasábfákat, égetik el a holtak százait! És mennek az utcán és kiabálnak: kinek van halottja? Hozzátok ki halottaitokat! És akkor kijössz te, meg kiállasz te a házad kapujába és így szólsz: Itt vannak, vidd a fiamat, vidd a bátyámat, vidd a feleségemet! És ők csak járják az utcákat és kiáltoznak: Kinek van halottja?... És az emberi nem megfogyatkozik, csak kevesen maradnak meg, azok is nyomorúságos életre...! Térjetek meg, amíg van rá idő; térjetek meg és vezekeljetek, mert közeledik az ítélet!"
-
-
-
Savonarola meghalt a lángok között, de jövendölése nem valósult meg olyan rettenetes módon, ahogyan azt ő előre vetítette. Firenze ma is a világ egyik leglátogatottabb városa, ahol az ő emlékét is keressük. Erre három hely adódik, a fenn mutatott kék tábla a Palazzo Veccio bejárata felett, a bronzlap a kövezetben a téren, ahol a máglyája állt egykor. De a legérdekesebb a San Marco kolostorba  ellátogatva a szerzetesek sok kis cellája között megtalálni az övét is, ahol néhány saját egykori tárgyát láthatjuk. 
Ezt a különleges helyszínt mindenképpen be kell venni az útitervünkbe! Nem elsősorban a templomot, bár az is szép, de azon csak áthaladjunk, hogy a kolostorhoz érjünk. Majd útbaigazítanak..., és amit ott fogsz látni, olyat garantálom, hogy sehol máshol a világon nem láthatsz! Olyan hely az, hogy még a legádázabb fényképkészítők, mint vagyok én is, nem veszik elő titokban a gépüket. Ám azért lehet az interneten találni róla képeket.