1444-ben vette feleségül Cosimo de Medici (1389-1464) fia, Piero de Medici (1416-1469) az egyik legtekintélyesebb firenzei család, a Tornabuonik 19 éves lányát, Lucreziát (1427-1482). 6 gyermekük született, közülük 4 maradt életben.
Cosimo Medici (1389-1464) halála után a már akkor súlyos beteg fiának, Pieronak (1416-1469) kellett átvennie a város polgárai közt a vezető szerepet. Igyekezett megfelelni annak az elvárásnak, amit apja miatt támasztott felé a város, és ebben nagy segítséget nyújtott számára okos felesége.
Egyéb ügyei mellett Lucreziának fontos szerepe volt mint mecénás, és házukban rendszeres vendégek voltak a korszak jelentős humanistái, művészei. A velük tartandó kapcsolattartásra alkalmasabb személy volt ő, aki maga is szeretett verseket költeni, mint betegeskedő férje. Piero halála után az akkor 20 éves fia, Lorenzo de Medici (1449-1492) lett a család feje és Firenze első embere. Abban, hogy ezeket a feladatokat jól elláthassa, nagy szerepe volt köztiszteletben álló anyjának is. Lucrezia nem csak nagyon művelt asszony volt, de magántőkéjével is részt vállalt az üzleti életben, és jótékonysági cselekedetekben is példamutatóan vett részt. Amikor kisebbik fiát, Giuliano Medicit meggyilkolták a Pazzi féle összeesküvésben (1478) Lorenzo helyzete eléggé kilátástalan volt az ellene szövetkezők miatt, akkor anyja mindig segítette őt okos tanácsaival, vigyázott a családra, amíg Lorenzo szövetségeseket keresett. Angelo Poliziano igen jó véleménnyel volt Lucrezia költeményeiről is, néhány versét, melyeket köznyelven írt, közzé is tették.
-
Clarice Orsini (1453-1488)
-
-
Clarice Orsini (1453-1488) nemesi származású római lány volt, aki Lorenzo de Medici (1449-1492) felesége lett. Mint ahogyan ez a régi időkben nagy általánosságban történt, politikai okok vezérelték ezt a házasságot is, Lorenzónak fontos volt a római támogatás. De kölcsönösen szerették és tisztelték is egymást..., még a férj nem ritka kalandjai ellenére is. Lorenzo őszintén gyászolta korán elhunyt feleségét, és csupán 4 évvel élte őt túl.
Clarice Orsini (1453-1488) nemesi származású római lány volt, aki Lorenzo de Medici (1449-1492) felesége lett. Mint ahogyan ez a régi időkben nagy általánosságban történt, politikai okok vezérelték ezt a házasságot is, Lorenzónak fontos volt a római támogatás. De kölcsönösen szerették és tisztelték is egymást..., még a férj nem ritka kalandjai ellenére is. Lorenzo őszintén gyászolta korán elhunyt feleségét, és csupán 4 évvel élte őt túl.
-
Caterina Sforza (1463-1509) (la Tigre)
Caterina Sforza (1463-1509) nem a Medici család leszármazottja volt, de mint Giovanni delle Bande Nere (1498-1526) anyja, és főleg mint I. Cosimo Medici (1519-1574) nagyherceg nagyanyja, kell róla itt mesélnem! Már csak azért is, mert elképesztő nő lehetett. Bizonyára sokan ismerik a nevét azok közül, akiket foglalkoztat Itália történelme, és leginkább mint Forli és Imola hős úrnőjét ismerhetjük.
Caterina Sforza 1463-ban Milánóban született törvénytelen gyermekként, szülei Galeozzo Maria Sforza és Lucretia Landrino voltak. Testvéreivel együtt hercegeknek kijáró nevelésben részesültek, és felnőve előnyös házasságokat köthettek. Férje Girolamo Riario lett, aki állítólag IV. Sixtus pápa törvénytelen fia volt. Összesen 6 gyermekük született. Nászajándékként IV. Sixtusz (1414-1484) megvásárolta számukra Imolát. Riario a pápa pártfogoltjaként sikeres és kemény ember volt..., de állítólag egyik szervezője a sikertelen firenzei Pazzi féle összeesküvésnek a Medici ifjak ellen, de ennek nem lett számára következménye. Amíg IV. Sixtus pápa élt, rendben mentek számukra a dolgok, Forli városát megőrizték, de a pápa halála után nehéz helyzetbe kerültek támogató nélkül, de még egy ideig sikerült megtartaniuk a Forli és Imola feletti uralmat. Ám ez nem tarthatott sokáig, mert az új pápa VIII. Ince törvénytelen fiának is kellett valami, ezért 1488-ban meggyilkolták Riariót, Caterinát pedig a gyermekeivel együtt foglyul ejtették. Végül nagybátyja, Milánó ura, Ludovico Sforza szabadította ki Caterinát a fogságból.
-
Caterina második férje titokban Giacomo Feo volt, egy fiúk is született, de a házasság nem tartott tovább egy évnél, mert Giacomo Feót meggyilkolták. Caterina rendkívül kegyetlen bosszút állt a gyilkoson, annak rokonain, harcostársain, barátain.
De Caterina Sforza nem sokáig maradt özvegy, alig egy év múltán nőül ment egy firenzeihez, méghozzá Giovanni Pierfrancesco Medicihez, aki a Medici család kevésbé ismert ágának tagja volt. Giovanni Pierfrancesco Medici mint Firenze város küldötte érkezett Forliba, ahol megismerkedett Caterina Sforzával. Szerelmük, vagy talán inkább érdekeik gyümölcse lett idővel a Giovanni delle Bande Nere (1498-1526) néven igen híressé vált hadvezér (szobra a San Lorenzo templom előtti téren látható), aki idővel Maria Salviatit vette feleségül, és lettek ők I. Cosimo Medici (1519-1574) Firenze majdani nagyhercegének szülei.
-
De kicsit előre szaladtam..., a viszonylag békés időszaknak hamarosan vége szakadt, mert meghalt a VIII. Ince pápa, és az új pápa, II. Gyula (pápa 1443-1513) törvénytelen fiának, Rodrigo Borgiának (1431-1503, aki később,1492-től haláláig pápa VI. Sándor néven volt pápa) hatalmi törekvései miatt Forli vára ismét veszélybe került. Komoly szerep jutott a szövetséges VIII. Károly francia királynak is abban, hogy a pápa fiának, Cesare Borgiának vezetésével bevették Forli várát. Caterina Sforzát Rómába hurcolták, ahol arany ketrecben mutogatták. Mindenféle hatalmi játszmák szereplőjeként a franciák segítségével Caterina végre Firenzébe került, de ott sem fogadták szívesen. Vissza akarta kapni fiát, Giovannit, de ez csak Lorenzo di Pierfrancesco de Medici halála után 1504-ben történt meg. 1509-ben a még csupán 47 évesen Caterina Sforza megfázott, és a harcokban oly szenvedélyes nő tüdőgyulladásban meghalt. Mint korábban már írtam, fiúk, Giovanni delle Bande Nere, aki Maria Salviati férje lett, híres hadvezére volt Firenzének, de viszonylag fiatalon, 28 évesen vérmérgezésben halt meg a Sacco di Roma néven ismert csatában kapott harctéri sebesülése után. Házasságukból egyetlen fiú született, akit anyja kiválóan neveltetett, és aki Firenze első hercege, majd nagyhercege lett I. Cosimo Medici néven.
-
Igaz vagy sem, van egy anekdota, miszerint Giovanni delle Bande Nere egy csata után hazatérve felkiáltott a feleségének, hogy dobja le neki az akkor még csecsemő fiát a palota emeleti ablakából. Az asszony annyira bízott a férjében, hogy szó nélkül teljesítette a kérését.
-
Maria Salviati (1499-1543)
-
Lucrezia di Lorenzo de Medici és Jacopo Salviati házasságával két nagy firenzei család egyesült, az ő leányuk volt Maria Salviati.
Ugyanabban az időben a popolano Medici ágból származó Giovanni de Medici és Caterina Sforza, a híres női hadvezér házasságából született a Medici család első igazán hős katonája, kinek közismert neve Giovanni delle Bande Nere volt.
Maria Salviati és Giovanni delle Bande Nere házasságot kötött, mely házasságából született egy fiú gyermek, akit Cosimónak kereszteltek és lett idővel Firenze hercege majd nagyhercege, és akinek a keresztapja X. Leo pápa (Giovanni di Lorenzo de Medici) volt.
Cosimo apja, Giovanni delle Bande Nere , általában háborúzott, és relatív fiatalon, 28 évesen meg is halt egy harctéri sebesülés miatt. Egyetlen gyermeküket, Cosimót, az özvegy édesanya úgy neveltette, hogy majdan alkalmas legyen mind szellemileg, mind fizikailag Firenze vezetésére. Ez idővel meg is történt, hiszen I. Cosimo de Medici néven előbb Firenze hercege, majd Toszkána első nagyhercege lett..., és akár szeretjük, akár nem, bizonyos, hogy a legjobb gazdája volt Firenzének! Anyja, Maria Salviati eközben a Villa di Castellóban élt, ott nevelte Cosimo törvénytelen kislányát, aki 5 évesen meghalt, rá két évre 44 évesen maga Maria Salviati is meghalt.
Olvastam valamikor egy kis történetet. Giovanni delle Bande Nere egy csatából hazatérve felkiáltott a palotába feleségének, Maria Salviatinak, aki kinézett az ablakon. A férje megkérte, hogy dobja le neki a kis Cosimót. Az asszony állítólag tétovázás nélkül ledobta a gyermeket, Giovanni pedig elkapta. A történetben nem is annyira a férfi kívánsága, hanem a nő cselekedete érdekes és értékes, miszerint feltétel nélkül bízott a férjében.
-
Eleonora di Toledo (1522-1562)
I. Cosimo Medici nagyherceg felesége, Toledói Eleonóra a spanyol királyi családból származott. A nápolyi alkirály lányaként került Firenzébe, és nemesi származása miatt fontos tényező lett a firenzei uralkodói dinasztia kialakításában. Nagyhatalmi törekvéseiben is jól jött Cosimónak, hogy maga mögött tudhatta a spanyol katonai segítséget. Eleonora ráadásul szép és okos fiatal lány volt, aki 17 évesen került a firenzei udvarba. 1539 júniusában félúton, Pisában találkozott először Cosimóval, egy hónappal később tartották meg az esküvőt, természetesen hatalmas pompával. A történetírók szerint házasságuk Cosimóval igazi szerelmi házasság volt, asszonyának korai elvesztése nagyon megviselte a nagyherceget, és ez további politikájára is hatással volt.
Összesen 14 gyermekük született (tán ez is lehetett korai halálának egyik oka), köztük 5 fiú érte meg a felnőtt kort, közülük 2 lett uralkodó (Francesco és Ferdinando nagyhercegek). Lányaik jó házasságaikkal teremtettek biztonságos politikai hátteret az uralkodó családnak.
-
Eleonora és a Medici hercegi család többi tagja sokáig még a Via Largán lévő Medici palotában élt, és még folytak a hercegi család számára a Palazzo della Signoria épületének átalakítási munkálatai amikor már átköltöztek oda, majd idővel onnan az Eleonora által megvásárolt Pitti palotába (ekkortól hívják Palazzo Vecchiónak, régi palotának a korábban Városházaként működő épületet). 1562-ben maláriában halt meg Eleonóra nagyhercegnő Pisában. Későbbi vizsgálatok szerint két fia is vele volt, akik szintén maláriában haltak meg ugyanakkor, bár korukban merényletekről, gyilkosságokról szóltak a krónikák.
II. Lorenzo de Medici herceg leánya volt, akiből Franciaország híres-hírhedt királynéja lett.
II. Henriknek, Franciaország királyának feleségeként három későbbi uralkodónak is életet adott, miközben komolyan részt vett politikájuk alakításában is. Nevéhez azonban nagyon hozzákötődik a Szent Bertalan éjszakáján történt mészárlás árnyéka, szerepe máig nem teljesen tisztázott a rettenetes eseményben, de a történelem súlyos felelősségét látja igazolni.
-
Bianca Capello Velencéből származott, szülei gazdag velencei polgárok voltak. Egy velencei ifjúval szerelembe esett, de a szülei tiltották a fiatalembertől. Bianca nagy örökséghez jutott, minek utána Firenzébe szökött szerelmével, és ott telepedtek le. Hivatalos papírok miatt járt Francesco Medici nagyherceghez, és addig-addig járt oda, mígnem egymásba szerettek. Az akkor már útban lévő velencei férfit megölték egy verekedésben, nagy valószínűséggel nem véletlenül, hanem megbízásra. Így Bianca szabad lett, és hamarosan Francesco Medici szeretője lett, aki felépíttette azt a házat a Via Romanán, melyet mindenki megcsodál, aki arra jár. Ám tudni kell, hogy Bianca idejében nem úgy nézett ki, ahogyan ma, nem díszítették grafittók, azok jóval később kerültek oda, akkor, amikor az épület óvodaként működött. A kalapocskát (Capello) is valószínűleg jóval később festette oda valaki, jelzésként. Francesco felesége nem tudott örököst adni a Medici családnak, gyermekei sorra halva születtek, és ő maga is fiatalon elhunyt. Francescónak nem kellett már titkolóznia, feleségül vehette szerelmét, Biancát. Boldogságuk azonban nem tartott sokáig, titokzatos halálukkal írták be magukat leginkább a történelembe. Együtt haltak meg egy vidéki villában, azt állították az utódok, hogy malária végzett velük, ám ebben sokan kételkedtek. A dolog abban a korban nem záródhatott le perdöntő bizonyítékokkal, de bátyja, Ferdinando de Medici elfoglalhatta a nagyhercegi trónt, aki, bármi is történt, jobb gazdája lett Firenzének, mint amilyen Francesco valaha is volt.
-
-
-
-
-
-
-
Lotharingiai Ferenc és felesége, Mária Terézia gyermekeikkel.
-
-
A Medici család kihalása után az európai nagyhatalmak döntése alapján Toszkána nagyhercege Lotharingiai Ferenc lett, aki, és az őt követő nagyhercegek is tiszteletben tartották Anna Maria Lujza Medici törvénybe foglalt kívánságát, így minden műkincs Firenzében maradt!
Ennek következtében Firenze az idők végezetéig a művészetek fővárosa lesz!