Egy gyönyörű videó Demjengi nevű ismerősömtől!
A Piazza del Duomón látható épületek közül a Battistero San Giovanni a legrégebbi, igazán még a mai napig sem tudják pontosan építési idejét. A középkorban úgy hitték, hogy római építmény, de ma már a legtöbb művészettörténész úgy gondolja, hogy a XI. században, Firenze város igazi megalakulásának idejében épülhetett. 1089-re mondják felszentelését, ekkor ajánlották fel Keresztelő Szent Jánosnak, aki így Firenze védőszentje lett. Egészen az 1900-as évekig csak itt kereszteltek firenzei gyermeket. Úgy emlegetik ma is, hogy "A mi drága szép Battisterónk" .
A Piazza del Duomón látható épületek közül a Battistero San Giovanni a legrégebbi, igazán még a mai napig sem tudják pontosan építési idejét. A középkorban úgy hitték, hogy római építmény, de ma már a legtöbb művészettörténész úgy gondolja, hogy a XI. században, Firenze város igazi megalakulásának idejében épülhetett. 1089-re mondják felszentelését, ekkor ajánlották fel Keresztelő Szent Jánosnak, aki így Firenze védőszentje lett. Egészen az 1900-as évekig csak itt kereszteltek firenzei gyermeket. Úgy emlegetik ma is, hogy "A mi drága szép Battisterónk" .
-
Abban majdhogynem biztosak a művészettörténészek, hogy a zöld-fehér márványborítás 1059 körül került az épületreaminek felszentelése azonban csak 1089-ben történt meg.. A későbbiekben némiképp változott a külleme, utólag került rá a sátortető a lanternával, és a fekete-fehér csíkos márványdísz került a sarokpillérekre Arnolfo di Cambio (1240-1311) tervei alapján. A kápolna nyugati oldalára egy kis szentélyt építettek a XIII. században.
Változásainak csúcspontja volt, amikor elkészültek gyönyörű bronzkapui, elsőként 1330-36 között Andrea Pisano kapuja, mely most az épület déli oldalán van és innen lehet bejutni az épületbe.
A reneszánsz kor első lépésének tekinti a művészettörténelem az északi kapu 1402-ben a posztós céhek által meghirdetett pályázatán győztesnek ítélt pályamű elfogadását. Ennek következtében 1403 és 24 között elkészült Lorenzo Ghiberti (1378-1455) északi kapuja, mely olyannyira nagy tetszést aratott, hogy a keleti kapura már nem is volt pályázat, egyértelműen Ghiberti kapta a megbízást. 1425 és 52 között, majdnem 30 év alatt készítette el Lorenzo Ghiberti a csodálatos keleti kaput, mely hála Michelangelo lelkesedésének, a Paradicsomi kapuja (Porta del Paradiso) néven maradt fenn az utókor számára. Lelkesedése nem volt alaptalan, amíg világ a világ annak a kapunak csodájára járnak az emberek! Nekem módom volt egy kora reggelen egyedül gyönyörködnöm benne, ami igen nagy élmény volt számomra
-
-
A kapuk fölé szobrok kerültek, az Andrea Pisano féle déli kapu felett Vincenzo Danti (1530-1576) műve, Keresztelő Szent János lefejezése:
Lorenzo Ghiberti északi kapuja felett Giovanni Rustici (1474-1554) műve: Keresztelő Szent János prédikál.
Legjelentősebb a Porta del Paradiso feletti alkotása Andrea Sansovinónak (1467-1529), mely 1502 és 1505 készült, címe Krisztus megkeresztelése (az angyal 1792-ben került oda, Spinazzi alkotása).
Andrea Pisano dél felé néző kapuján juthatunk be az épületbe, néhány lépcsőn lefelé kell menni a tér járószintjének többszöri megemelése miatt.
Odabenn fantasztikus látvány fogadja a látogatót! A falakon körben római kori szentélyekhez méltó pompa korinthoszi oszlopokkal, márvány inkrusztációs (berakásos) burkolattal, gyönyörű karzatokkal. Hogy mindez mikor készült, azt pontosan nem lehet tudni, de sokan is azt gondolják, hogy a római időkben. Azt viszont bizonyosan tudni, hogy a belső tér legfőbb látványossága arany színekben pompázó mozaik kupolája. A csodálatos alkotás a XIII. században készült főként bizánci és velencei szakemberek által, de talán a firenzei Cimabue és Giotto is részt vett a munkában. A mozaikok szintek szerint az alábbi rendszerben láthatóak alulról felfelé:
-
Kattints a fenti képre!
1. Utolsó ítélet
2. Lanterna
3.Angyalok kórusa
4. A Teremtés története
5. Szent József története
6. Mária és Jézus története
7. Keresztelő Szent János története
-
-
A Megváltó Krisztus gyönyörű mozaikja a XIII. században készült, és a főoltár fölött látható. Sebei mind a kezein, mind a lábain láthatóak amint egy párnán ül. Érdekes, hogy az egyik lába túlnyúlik a körön, ami jelzés bizonyára jelent valamit. Bár ezen a képen nem láthatóak, de jobb keze felé az üdvözültekre mutat, míg bal keze felé a kárhozottakra. Jobboldali keze felfelé, az ég felé nyitott, míg a baloldali lefelé, a pokol felé mutatja az irányt.
A mennyezeten lévő sávos mozaik díszítés öt sávban látható. A padlót is érdemes alaposan szemügyre venni, ami az állatöveket ábrázolja.
-
Megjegyzésre méltó még az az ókori sajátosság, hogy a nők más elbírálásban részesültek.Az ókori keresztény épületekben az asszonyok el voltak különítve, az "Asszonyok galériájában" volt a helyük, ami a fenti részen volt..., lenn csak a férfiak lehettek. Ez még egyfajta zsidó hagyomány volt, de igen szép környezetet biztosított az asszonyoknak, hiszen itt nagyon jól látható a több, mint 100 négyzetméteres gyönyörű mozaikokkal burkolt mennyezet.
-
A fal mellett látható a Firenzében 1419-ben elhunyt XXIII. János pápa (ellenpápa) síremléke, mely a reneszánsz síremlékek klasszikus példája. Abban, hogy ez a sír különleges módon ebbe az épületbe került nagy szerepe volt állítólag Giovanni di Biccinek, az általunk ismert Medici ág ősatyjának, Cosimo de Medici édesapjának, hiszen az ő "embere" volt Cossa bíboros, majd XXIII. János pápa, akinek történetét érdemes elolvasni. Michelozzo és Donatello közös munkája a XIII. századi hozzáépítés, melynek eredménye a kis szentély, aminek mozaik díszítését és gyertyatartó angyalát Agostino di Jacopo készítette. Említésre méltó a kápolna mozaikszerűen készült padlózata is (nem szabad rálépni). A padlózat közepén egy nagy üresen hagyott nyolcszög van, egykor egy hatalmas keresztelőmedence állt ott. Ma a bejárattól jobbra van a keresztelő medence, ami XIV. századi pisai munka.
Forrásmunkák
Forrásmunkák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése