Ponte Vecchio (és a Vasari folyosó)

Minden valószínűség szerint már az etruszkok idejében is volt itt valamilyen átjáró, de az első komoly átkelőt valamikor i.sz. 120 körül az ide telepített kiszolgált római katonák építették. Az évszázadok folyamán számtalan fából készült híd esett áldozatul árvizeknek, tűzvészeknek. Az 1294-ben emelt első kőhidat is pár évtized után elmosta az ár, majd 1345-ben épültek meg ennek a mai hídnak az alapjai. Ekkortájt költöztek az akkor még csak a híd egyik szélére épített házacskákba a cserzővargák, mészárosok, halárusok, szóval azok, akiknek sok vízre volt szükségük, és akik a felesleget egyenesen a vízbe dobhatták. Az általuk végzett tevékenységek feltehetően igencsak büdösek voltak, ezért Cosimo Medici herceg orra megelégelte a rettenetes bűzt és kitiltotta a hídról a mészárosokat. Bizonyára feleségének is jobban tetszett, hogy aranyműveseket költöztetett a helyükre. Ők építették aztán a most is látható pici házacskákat a híd oldalaira.

Mostani formáját a Ponte Vecchio kicsit később érte el, azután, hogy a nagyhercegi család átköltözött a Palazzo della Signoriából (ami ekkortól Palazzo Vecchio) a Pitti palotába. A házacskák fölé épített Vasari folyosó (Corridoio Vasariano) létrejöttének indokáról a legendák többféle verzióban élnek. Az első szerint a nagyhercegnek egyszerűen kényelmetlen volt a hídon átkelni a nép között, amikor munkája végeztével a Uffiziből hazatért új palotájába. Más feltevésben menekülőútnak tervezték veszély esetére, megint mások azt állítják, hogy a nagyherceg fiának esküvője alkalmából építették a két palota közötti zavartalan átjáráshoz. De a lényegen mindez nem változtat, Cosimo nagyherceg 1565 körül megbízta Giorgio Vasari polihisztort ezzel a különleges munkával, egy folyosó létrehozásával a Városházától a híd házacskái és az útközben lévő többi épület felett a Pitti palotáig. Ezen épületek közé tartozik a Chiesa di Santa Felicita, amit úgy alakítottak át, hogy a Medici család házi kápolnája szerepét betölthette, úgy jelenhettek meg emeleti loggiáján, hogy nem kellett lemenniük az utcára. A továbbiakban a közbeeső házak tetején folytatódik a folyosó.
Képek a folyosóról és a látogatási lehetősége

A Vasari folyosó végét vetette a hídon lévő kicsiny épületek további növekedésének, és némiképp rendezett képet adott a világhírű hidacskának. Természetesen a festménykedvelő Mediciek ezt a folyosót sem hagyhatták kihasználatlanul, egyedülálló arcképgyűjtemény van a falain, köztük rengeteg önarckép. Sajnos ezeket még most is csak a kiválasztottak láthatják, illetve talán a nagyon elszántak bizonyára meg tudják találni megtekintésüknek módját.

Az évszázadok folyamán sok árvíz tette próbára a hidacskát, de a legnagyobb veszedelemben mégis 1945-ben volt. A II. világháború vége felé a menekülő német csapatok fel szándékozták robbantani Firenze összes hídját! Nagy diplomácia ügyeskedések után sikerült megmásítani szándékukat, sokféle mendemonda jár, de a leghihetőbb, hogy a német conzul könyörgésének köszönhető a híd megmenekülése. A hidat viszont használhatatlanná kellett tenni, ezért a két hídfőnél álló középkori házakat robbantották fel, amivel súlyos károkat okoztak a városnak és az utókornak! De a házakat újjáépítették és az újraépíthetetlen Ponte Vecchio is megmenekült!

A híd megpróbáltatásai azonban még nem értek véget, 1966 november 4.-én elképesztően nagy árvíz lepte meg Firenzét. Az Arno vize gyakorlatilag ellepte az egész várost, olyan erővel, hogy a Keresztelő kápolna (Battistero) csodálatos kapuit is leszaggatta, és természetesen a híd is nagy veszélyben volt. A várost és annak sérült műemlékeit nemzetközi összefogással többnyire helyreállították, az Arno folyását szabályozták, így már ilyen, és remélhetően egyéb veszély sem a várost, sem a hidat nem fenyegeti.
Képek az árvízről

Benvenuto Cellininek, Firenze világhíres ötvösművészének mellszobrát 1900-ban állították a híd közepére Firenze akkori aranyművesei, kereskedői. Cellini mester kedvelt alapanyaga volt az arany, bizonyára élvezi a minden esti színjátékot. Most mellette állva végre mi is meglátjuk azt, amire vártunk: az újabb naplementét. Azt, ahogyan a lenyugodni készülő nap korongja különleges arany fénnyel vonja be a folyó felszínét és a környező házakat.

Forrásmunkák

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése