Bizonyára furcsának tűnik azoknak, akik még nem ismerik a várost, hogy a Palazzo della Signoriát és a Palazzo Vecchiót egy linkben említem, de ez nem véletlen. A kettő funkció épületében ugyanaz, de történetében egészen más. Maga az épület természetesen a középkorban készült Arnolfo di Cambio tervei alapján. Egész pontosan 1298-ban kezdték el az építését, és a funkciója kizárólag a város igazgatására szolgáló szervek munkája volt. De amit most láthatunk a középkori épület belsejében, az főként egy hercegi, nagyhercegi család által használt, manierista művészek alkotásaival díszített otthon. Röviden egy különleges múzeum, ami különböző mértékekben, de felöleli Firenze történelmi korszakait.
-
Az épület földszintjén lévő hatalmas tanácsterem, melyet a rövid ideig a város vezetését irányító Girolamo Savonarola alakíttatott ki, emlékezetet csupán arra, hogy valamikor megpróbálkoztak Firenzében is a demokráciával. Cronaca alakította ki a Palazzóban a hatalmas termet 1495-ben, azután, hogy Lorenzo Medici halála után tehetségtelen utódait száműzték, és Savonaroláé lett a város vezetésének feladata. De Savonarola uralkodása nem tartott sokáig, elvesztette a nép bizalmát, mert jóslatai rendre nem következtek be, a nép éhezett, elégedetlen volt..., visszatértek a Medicik és Savonarola máglyán végezte életét.
-
Giorgio Vasari monumentális festményei körben a terem falain már a nagyhercegi időket idézi, I. Cosimo de Medici nagyherceg győztes csatáinak állítva emléket. A terem azért megmaradt a város politikai központjának, itt elvben volt valami demokrácia 500 képviselő munkájában. Ám inkább valóban csak elvben, Firenze nem igazán tudott élni a szabadsággal, a guelfek és ghibbelinnek szinte sosem tudtak megegyezni. Ennek is lett végül következménye Cosimo Medici herceg, majd nagyherceg önkényuralmi rendszere. A várost vezetni kellett, de úgy, hogy ötszázan mindenki mást akart, nem működött a dolog.
-
Néhány épületrésztől eltekintve elhagyott Medici nagyhercegi lakhelyet láthatunk itt, aminek kevés kivétellel nem sok köze volt az ebben az épületben zajló korábbi, igencsak érdekes eseményekhez. Szeretnék majdan történeteket idézni abból az időszakból, amikor még rendeltetés szerűen működött az épület, amikor még az Albizzik, majd a Pazzik vívták, többnyire vesztes csatározásaikat itt a Medicikkel.
-
Igaz, a mai időkben is részben rendeltetés szerűen működik az épület, hiszen ez ma is a Városháza, de hogy milyen rend szerint és mennyire használják az épület adottságait, azt nem tudom. Amit mi most itt láthatunk, az a nagy tanácsterem és még néhány terem kivételével Medici hercegi, nagyhercegi lakosztályok, életterek..., amik őszintén, de finoman szólva meglehetősen túldíszítettek.
-
-
Ebben a nagy tanácsteremben sok igen értékes szobrot is láthatunk, köztük Michelangelo Győzelem című alkotását, ami talán éppen azért, mert itt van, kevéssé közismert, pedig gyönyörű.
- megpróbálták a demokratikus kormányzást.
Ami még itt az épületben eredeti és izgalmas, az a torony, emlékszem, ott álltam a lépcső elé kihúzott kötélnél nagyon vágyakozva, de akkoriban nem lehetett felmenni. Ám pár éve már, ha jól tudom, megadatik ez a lehetőség az egyszerű turistának is, ha meglátogatja a Palazzo Vecchiót! Ismerve kicsit a rendeltetését, nekünk már az is hátborzongató volt, hogy felnézhettünk a lépcsőjén! :-) De már csak ezért az élményért is vissza kellene mennem Firenzébe, hogy oda feljussak, onnan lássam tulajdonképpen a külvárost eltekintve mindazt, amit egykoron pl. id. Cosimo Medici látott onnan, miközben életéről és haláláról vitatkoztak odalenn a Signoria tanácstermében. Ő megúszta, csak pár évi száműzetésre ítélték, szegény a velencei paloták estélyein ehette a száműzöttek keserű kenyerét. De a lényeg az, hogy ma már nyugodtan felsétálhatunk abba a titokzatosnak tűnő toronyba!
A többi elbeszélést inkább Palazzo Vecchio címszó alatt írom meg..., de mivel nagyon terjedelmes az anyag, így ott montázsokat fogok használni. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése