-
-
Ezeket a fenti képeket a Bardini kertből készítettem..., úgy gondolom, hogy érdekes. Rákattintva jobban ki lehet nagyítani, és akkor jól látni, hogy fenn középen Dávid áll..., itt alább már közelebbről.
-
-
-
Megérkeztünk végre! Igaz, nem először jártunk erre, de a szűnni nem akaró még jobban megismerési vágy bennünk volt! És minden pont úgy volt most is, mint amikor elbúcsúztunk pár éve! :-) És szinte megígérhetem, hogy úgy lesz 100 év múlva is, mert Firenzének ez a sorsa, egy gyönyörű szabadtéri múzeum! Ami odabenn a falak között van, az csak a ráadás! Igaz, bemegyünk mindenhová, de talán tényleg lehetne olyan is a firenzei kirándulás, hogy csak szabadtéri..., így is emlékek özönével térhetnénk haza. Na de éppen csak most érkeztünk, és én már a következő utazást fontolgatom! :-)
-
Akkor kezdjük az elején!
-
Michelangelo Buonarroti 400. születésnapját 1875-ben a város valami grandiózus alkotással akarta maradandóan emlékezetessé tenni. A készülődés éveinek elején Firenze éppen a frissen egyesült Itália fővárosa volt (1865-1871), ez is elősegítette a nagy terv megvalósítását. Giuseppe Poggi, a korszak legnépszerűbb építésze vállalta el a feladatot, megtervezte a grandiózus emlékhelyet a város tetején. De nem csak a teret, hanem a hegyoldalban a térre vezető kényelmes sétautat is ő tervezte, melynek neve méltán kapta a Viale Poggit.
Persze a tér neve Piazzale Michelangelo lett, és a nagy meglepetés Michelangelo nagyon híres alkotásainak bronzba öntött másolatainak elhelyezése volt itt ezen a város feletti hegyen.
Amikor ezeket az utakat, fasorokat és a teret kitalálták, akkor még természetesen nem gondoltak a mostani autóforgalomra, parkolási igényekre. Akkoriban feltehetően még csak a helybéli és idegenföldi uraságok jöttek fel ide hintóikkal, és ők csodálták az alattuk fekvő várost. Mára azonban ez a tér a kilátáson kívül még egy fontos igényt kielégítve meglehetősen nagy parkolóként is szolgál. Méghozzá olyan parkolóként, ahol szinte bármikor találhatunk helyet, ami Firenzében nagyon nagy ritkaság. De néhány pozitívum ellenére Firenzébe szinte vétek autóval menni, mert komoly problémákat okoz a parkolás. Komoly, de természetesen nem megoldhatatlan problémát annak, akinek valamilyen okból mégiscsak autóval tűnik ideálisnak az utazás.
Na de térjek vissza még a térre és egyebekre, amivel nekünk szolgál Michelangelo szobormásolatain és parkoláson kívül. A legfontosabb azt gondolom a csodálatos kilátás a világ egyik legszebb és legizgalmasabb városára, Firenzére, aminek látványát innen élvezhetjük talán a legeslegjobban, legátfogóbban. Innen gyakorlatilag mindent látunk, amit látnunk kell, az Arno sárgás csíkján tündöklő hidakat és mellette jobbra, balra magát a várost. Nincs se túl közel, se túl távol, nem takarja semmi a kilátást. Persze nyilván sok fa esett áldozatul ennek a hatalmas munkának, de néha fel kell áldozni valamit valamiért.
-
Amikor már úgy gondoljuk, hogy közelebbről is látni kívánjuk a várost, akkor a Viale Poggin úgy kb. 15-20 perc alatt lenn lehetünk az Arno partján a Ponte alla Carraiánál és még közelebbről csodálhatunk mindent, ami Firenze. Lemenni talán vétek is lenne busszal menni.
közlekedés Firenzében - Ezen link alatt a város buszos közlekedéséről kapunk információkat, de ez esetben tényleg vétek lenne buszra szállni, hiszen komoly és nem megerőltető élmény a séta lefelé.
-
Azért nem vagyok olyan optimista, hogy azt higgyem, még ma is ingyenes Michelangelo téren a parkolás, de ha igen, örülnék, ha ezt valaki megírná nekem! Előre is köszönöm! A "ma" 2020 október.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése