Amit mi általában Piazza del Duomónak nevezünk, az valójában két egymásba kapcsolódó tér, az egyik, amelyiken a Battistero áll, annak neve Piazza San Giovanni, a másik neve Piazza del Duomo, de ennek valójában nem sok jelentősége van. A terek egybefonódása, illetve mostani kialakítása a híres XIX. század végi nagy városrendezésnek köszönhető. Sok épületet lebontottak annak érdekében, hogy igazi nagy, összefüggő teret alakíthassanak ki a gyönyörű épületek köré. A mai közlekedést és turistaáradatot tekintve ez nagyon indokolt volt. Építési sorrendben szinte minden olvasható az alanti linkeken, amit ezekről az épületekről ismernünk illik.
-
-
Az itt látható épületek közül a Battistero San Giovanni a legrégebbi, de igazán még a mai napig sem tudják pontosan készítési idejét. Firenze alapítását a tudósok a római birodalom idejére teszik, de mint számot tevő város a XI. században lett ismert. A középkorban állítólag úgy hitték, hogy a kápolna római építmény, de ma már legtöbb művészettörténész úgy gondolja, hogy Firenze város igazi megalakulásának idejében, vagyis a XI. században szentelhették fel. A középkorban azért némiképp változott az épület külleme, utólag került rá a sátortető, majd csíkos márványdíszítés került a sarokpillérekre. A belső tér padlózatának szintén fekete-fehér mozaikja is különleges, mint ahogyan az is, ahogy maga a keresztelő medence az adott tér közepén van elhelyezve.Igaz, ez a ma látható medence
nem az eredeti, I. Cosimo nagyfejedelem első fiának, Francescónak a születésekor lecserélte az eredetit. Ennek sokak elképzelése szerint a keresztelés milyenségének változásában kell keresni az okot, vagyis abban, hogy az ókorban merüléses keresztelések voltak. Később és a jelen időkben is egy nagyon szépen díszített keresztelőkút ad teret a keresztelési ceremóniának. Abban mindenesetre biztosak a tudósok, hogy a zöld-fehér márványborítás is akkoriban került az épületre, de az építmény gyönyörű belső elrendezése és díszítése szerintük inkább késő római eredetet mutat. Kupolájának belső aranyozott mozaikja is egyedülállóan érdekes, természetesen Jézust és az őt körülvevő embereket és eseményeket mutatja be hét körben.
Van az épületben még egy különlegesség, egy szarkofág, XXIII. János ellenpápa szarkofágja, kinek története egyedülálló. XXIII. János pápát megfosztották tisztségétől, és nem volt véletlen, hogy utána évszázadokon keresztül nem használták a pápák a János nevet. Hogy miért is fogadta be Firenze és miért is helyezték el a Battisteróban szarkofágját, az a Mediciekhez való kötődésének lehetett a következménye. A Medicik hittek benne és fontos volt nekik..., vagy ki tudja..., de a városban betöltött szerepükkel ezt a szokatlan megoldást is megtehették!
Az épület külső megjelenésének lényegéről. a falakról már volt szó, a belső elrendezésről is, de a Battistero San Giovanni legfőbb különlegességei a város lakói és a városba látogatók körében is a gyönyörű, és a maga nemében páratlan bronzkapui.
-
Először 1330 és 36 között Andrea Pisano (1280 körül-1348) déli kapuja készült el, amiről sajnos nincsenek képeim.
-
Másodjára 1402-ben a posztós céhek által meghirdetett pályázaton győztesnek ítélt pályaművet fogadták el, ennek következtében 1403 és 24 között elkészült Lorenzo Ghiberti (1378-1455) északi kapuja.(nem tudom a pontos idejét).
-
-
-
-
-
-
-
És íme a Porta del Paradiso, vagyis a földkerekség tán legszebb és legértékesebb kapuja, melyet Lorenzo Ghiberti készített el 27 évi nagyon kemény és áldozatos munkával! 1425 és 1452 között készült el ez a keleti kapu. Idővel hangzatosabb nevet kapott, Porta del Paradiso, mely nevet állítólag Michelangelónak köszönheti, ő mondta rá: "olyan szép, hogy akár a Paradicsom kapuja is lehetne!" És valóban gyönyörű, ráadásul formabontó, mert sok kisebb mező helyett itt mindössze 10 darab négyzet formájú nagyobb mezőt alakított ki csodálatosan a művész, ami azért jobban értelmezhető. A képek nagyíthatóak.
-
-
-
-
-
A fenti képek az én fényképeim, a lentit találtam..., arányaiban, színeiben jobb, mint az enyéim, sőt, témájában is, ami ha jól látom pont Éva "születésének" pillanatait ábrázolja. Én csak a szemmagasságban lévőket tudtam úgy, ahogy lefényképezni..
-
-
-
A kapuk fölé szobrok kerültek, legjelentősebb a Porta del Paradiso feletti alkotása Andrea Sansovinónak, mely 1502 és 1505 között készült, és Krisztus megkeresztelését ábrázolja (az angyal csak 1792-ben került oda, Spinazzi alkotása).
-
-
Van itt a téren még valami, nem nagy, de fontos, és ez egy oszlop, amit a Battisterótól balra a Duomo ajtója előtt jobbra kell keresnünk. A neve Collona di San Zanobi. A legenda szerint 429 januárjában egy ott lévő fa kivirágzott amikor a már halott Szent Zanobius teste hozzáért, és ezen esemény emlékére került oda az az oszlop.
-
-
-
-
-
-
-
A Duomo Santa Maria del Fiore építése előtt itt állt a téren a Santa Reparata nevű kisméretű templom, de a XIII. század Firenzéjében és szerte Itáliában nagyon nagy építkezési láz indult. Valósággal versengtek a "kinek van a legnagyobb dómja" cím eléréséért.
Firenzében 1296-ban kezdődött az dóm építése Arnolfo di Cambio tervei alapján, minek tető alá kerülése csak jóval halála után valósult meg. A kupola elkészítése meg még később, sok-sok év után, 1434-ben ért véget. Gyönyörű lanternája 1445-1461 között készült el, de azért azt tudnunk kell, hogy az ilyen információk nem mindig pontosak..., gyakran ahány forrás van, annyi dátum. De alapjában véve ez igazán nem is fontos ennyi év távlatában. A Duomo méreteivel, kialakításával nagyrészt középkori alkotás, de koronája, a kupola már a reneszánsz építészet és főleg Filippo Brunelleschi (1377-1446) nagy diadala volt. Ugyan a Duomo területével talán nem, de magasságával ezzel a kupolával mindenképpen túlszárnyalta az akkortájt épült itáliai dómokat. De csúcsbeállítás nélkül is hatalmas, néhány számadat: 170 méter hosszú, 104 méter széles, a kupola alsó átmérője 42 méter, magassága 91 méter. A keleti homlokzat szentélykápolnáinak füzére kis kupoláival különleges látványt nyújt. Eredetileg az épület oldalait körben fehér és színes, zöld és rózsaszín márványlapokkal burkolták, dúsan díszítették. Azonban homlokzatának ezt a félkész burkolását 1588-ban leszedték, nyilván valami átépítési okkal, de azután még évszázadokig csupasz maradt az épület. Pályázatra csak 1887-ben került sor a ma is látható igen mozgalmas homlokzat kialakításának megkezdésére..., a végeredményt tekintve nem volt egyöntetű az elégedettség. Tény, hogy eltér az első épület, a Battistero egyszerűbb homlokzatától, és kis rosszindulattal túldíszítettnek is mondhatnánk..., de ne mondjuk!
-
-
Évszázadok alatt készült el a három épület..., de megérte a hosszú munka, és párját ritkító gyönyörűséget alkottak a firenzei mesterek, melyre a kupola tetején lévő színarany gömb a kereszttel nem csak dísz, hanem súlyával fontos statikai szolgálatot tesz! A kupola tervezője, Filippo Brunelleschi elsősorban építész volt, nem látványtervező, és kiszámította, hogy maga a kupola túl magas, és egy nagyobb szélvihar esetén komoly gondok lehetnek..., hát kellett rá valami, ami úgymond leszorítja. Ezért készült tulajdonképpen maga a lanterna, és főként ezért kellett a tetejére az a nagyon súlyos, arannyal borított bronzgömb. Brunelleschi már nem érte meg a gömb felhelyezését, de nagyon pontos leírása alapján mindent úgy csináltak, ahogyan a nagymester előírta..., és lám, még mindig ott van a gyönyörű kupola, rajta az a súlyos aranygömb, azon pedig a lentről már aprónak tűnő, de egyáltalán nem apró arany kereszt! Mivel a keresztbe gyakran belecsap a villán, sokan Isten haragját vélik benne az épület hatalmas mérete miatt, holott nagyon hasznos, hogy felfogja a város feletti villámokat.
-
-
-
-
A tér harmadik építménye a Harangtorony, vagyis a Campanile di Giotto. A híres festőművész, Giotto Blondone (1267-1337) egyetlen építészeti tervezése és részben kivitelezése is ez a csodaszép torony. Giotto halála után Andrea Pisano irányítása alatt folytatódott az építkezés, egyebek mellett az ő tervezése alapján készült el a Campanile alsó két szintjén a "hét főerény" ábrázolása. A Campanile építése 1334-ben kezdődött és 1359-ben fejeződött be. Eredetileg 122 méter magas lett volna, de végül statikai okok miatt csak 84 és fél méter magas lett. Így is elég a 416 lépcsőfokot megmászni a kilátóteraszig, melyet Francesco Talenti, az építmény befejezője tervezett az eredeti csúcsíves megoldás helyett. A Harangtorony is színes márványlapokkal lett díszítve, valamint a kor leghíresebb szobrászainak szobraival, domborműveivel. Mivel végül nem lett akkora, amekkorára tervezték, azért sajnos csak fél panorámát ad, mert az egyik oldalt a Duomo és annak kupolája teljes mértékben takarja. Aki igazi firenzei körpanorámát akar látni, annak bizony fel kell mennie a kupola kilátó teraszára, ami, leírom itt is, tényleg nem könnyű, főleg akkor nem, ha meleg van! A kupolatérben áll a levegő, tűzi a nap..., meg lehet mászni ősszel, télen, tavasszal..., de nyáron nagyon nehéz lehet! Nyáron Firenze amúgy is egy katlan, erre is figyelni kell a látogatás tervezésekor. Ha tehetjük tavasszal vagy ősszel menjünk Firenzébe, télen ott is elég hideg van, nyáron meg tikkasztó a hőség. Sajnálatomra amikor mi jártunk fenn a kupolában és a harangtoronyban is, de akkor még nem volt digitális fényképezőgépem, így nem tudok képeket mutatni az onnan látottakról. Ami kép látható itt, azok már későbbi utazások emlékei..
-
-
-
Az épületeken és belső tereiben látható műalkotások eredetije ma már többnyire az ugyancsak a térről nyíló Museo dell'Opera del Duomo épületében láthatóak, az épületek szabadban lévő külső részein csupán másolataik vannak. Ennek a múzeumnak a helyén volt egykor a Duomo szobrászműhelye, itt készültek Firenze legfontosabb szobrászati alkotásai, köztük a Dávid is. 1891-ben nyitották meg az épületet mint múzeumot, melyben fantasztikus szobrászati alkotásokat láthatunk. 2020-ban újították fel ezt a múzeumot, nagyon nagyon szép lett!
-
-
Én a Campanilét (84.7 m magas) is megmásztam, és a Duomo tetején (107 m. magas) is voltam. Ha választani kell, akkor a kondíciónkat vegyük figyelembe! Tény, hogy a Duomo tetejéről jóval többet látunk, hiszen minden irányba szabad ott fenn a látástér, ám ha már nem vagyunk erőnk teljében, akkor sokkal inkább ajánlott a Campanile megmászása. A Duomo oldalában van egy lépcső, ami felvezet a kupola aljáig. Eddig igazából nem nagyon megerőltető a dolog, sima lépcsőzés, némi levegő is van, ha nem is sok. De ami utána jön, a Duomo kettős héjú kupolájában haladás önmagában nagyon nagy élmény, de tényleg nagyon nagy fáradtság is! Mi késő tavasszal voltunk, olyan időben, ami a mi hazai viszonylatunkban már nyárias időnek számított, kibírtuk, de ha napsütéses idő van, akkor igen fülledt hőség lehet a kupola "héjában". Nyáron szinte lehetetlennek tűnik, hogy ki lehet bírni ott a hőséget, de azért bizonnyal ki lehet bírni kiváló kondícióban. Én kb. 50 évesen átlagos kondícióval kibírtam tavasszal, és persze nagyon nagy élmény volt..., ha nincsen komoly egészségügyi kockázat, akkor kihagyhatatlan firnzei program. A harangtoronyba felmenetelkor végig a friss levegőt szívhatjuk magunkba..., de szó, mi szó, jóval kevesebbet is láthatunk a városból.., és pont a mellette lévő Duomo kupolája miatt :-( Szóval ezt mindenkinek fontolóra kell vennie kora, kondíciója és leginkább az időjárás függvényében. Tényleg kifejezetten nehéz a kupola meghódítása, de mint élmény egyértelműen a legnagyobb firenzei élmények közé tartozik!
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése