Piazza del Duomo

Amit mi általában Piazza del Duomónak nevezünk, az valójában két egymásba kapcsolódó tér, az egyik, amelyiken a Battistero áll, annak neve Piazza San Giovanni, a másik a Piazza del Duomo. De ennek valójában nem sok jelentősége van. A terek egybefonódása, illetve mostani kialakítása a híres XIX. század végi nagy városrendezésnek köszönhető, sok épületet lebontottak annak érdekében, hogy igazi teret alakítsanak ki a híres épületek köré. A mai közlekedést és turistaáradatot tekintve ez indokolt lehetett.

Az itt látható épületek közül a Battistero San Giovanni a legrégibb, igazán még a mai napig sem tudják pontosan készítési idejét. A középkorban úgy hitték, hogy római építmény, de ma már legtöbb művészettörténész úgy gondolja, hogy a XI. században, Firenze város igazi megalakulásának idejében épülhetett, 1059-re mondják felszentelését. Abban mindenesetre biztosak, hogy a zöld-fehér márványborítás akkoriban került az épületre. Mégis az építmény gyönyörű belső elrendezése és díszítése késő római eredetet sejtet. A középkorban azért némiképp változott a külleme, utólag került rá a sátortető a lanternával, csíkos márványdísz került a sarokpillérekre Arnolfo di Cambio (1240-1311) tervei alapján, elkészültek gyönyörű bronzkapui, először 1330 és 36 között Andrea Pisano déli kapuja (eredetleg ez volt a a keleti kapu). A reneszánsz kor első lépésének tekinti a művészettörténelem az északi kapu 1402-ben a posztós céhek által meghírdetett pályázatán győztesnek ítélt pályamű elfogadását. Ennek következtében 1403 és 24 között elkészült Lorenzo Ghiberti (1378-1455) északi kapuja, és végül, de nem utolsó sorban 1425 és 52 között ugyancsak Lorenzo Ghiberti keleti kapuja (Porta del Paradiso). A kapuk fölé szobrok kerültek, legjelentősebb a Porta del Paradiso feletti alkotása Andrea Sansovinónak, mely 1502 és 1505 készült és Krisztus megkeresztelését ábrázolja (az angyal 1792-ben került oda, Spinazzi alkotása).

A Duomo Santa Maria del Fiore előtt itt állt a Santa Reparata nevű kisméretű templom, de a XIII. században Firenzében és szerte Itáliában nagyon nagy építkezési láz indult, versengtek a "kinek van a legnagyobb dómja" cím eléréséért. Firenzében 1296-ban kezdődött az dómépítés Arnolfo di Cambio tervei alapján, a tető alá kerülés azonban jóval halála után valósult meg, a kupola elkészítése meg még később, 1434-ben ért véget. Gyönyörű lanternája 1472-ben készült el. A Duomó méreteivel, kialakításával középkori alkotás, de koronája, a kupola, már a reneszánsz építészet és Filippo Brunelleschi (1377-1446) nagy diadala. Ugyan a Duomo méretével nem, de ezzel a kupolával mindenképpen túlszárnyalta az akkortájt épült itáliai dómokat. De csúcsbeállítás nélkül is hatalmas, néhány számadat: 170 méter hosszú, 104 méter széles, a kupola alsó átmérője 42 méter, magassága 91 méter. A keleti homlokzat szentélykápolnáinak füzére kis kupoláival különleges látványt nyújt. Az épület oldalait körben színes, fehér, zöld és rózsaszín márványlapokkal burkolták, dúsan díszítették. Azonban homlokzatának félkész burkolását 1588-ban leszedték, nyílván valami átépítési okkal, de azután évszázadokig csupasz maradt. Pályázat után az 1887-ben került csak sor a ma is látható igen mozgalmas homlokzat kialakításának megkezdésére, a végeredmény nincs igazán kedvére Firenzének és a világnak.

A tér harmadik építménye a Harangtorony, vagyis a Campanile di Giotto. A híres festőművész, Giotto Blondone (1267-1337) egyetlen építészeti tervezése és részben kivitelezése ez a csodaszép torony. Építése 1334-ben kezdődött és 1359-ben fejezték be. Eredetileg 122 méter magas lett volna, de végül csak 84 és fél méter magas lett, de így is elég a 416 lépcsőfokot megmászni a kilátóteraszig, melyet Francesco Talenti, az építmény befejezője tervezett az eredeti csúcsíves befejezés helyett. A Harangtorony is színes márványlapokkal lett díszítve, valamint a kor leghíresebb szobrászainak szobraival, domborműveivel.

De ezek az alkotások ma már az ugyancsak a térről nyíló Museo dell'Opera del Duomo épületében láthatóak, a tornyon csupán másolataik vannak. Ennek a múzeumnak a helyén volt egykor a Duomo szobrászműhelye, itt készültek Firenze legfontosabb szobrászati alkotásai, köztük a Dávid is. 1891-ben nyitották meg az épületet mint múzeumot, melyben fantasztikus szobrászati alkotásokat láthatunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése