Piazza della Signoria régen és most

-

A Piazza della Signoria Firenze legfontosabb világi tere azóta, hogy felépítették rá a Palazzo dei Priorit, A "priorik", vagyis előljárók később "signorák" lettek, így  az épület a Palazzo della Signoria nevet kapta, a tér neve meg Piazza della Signoria lett, vagyis az "Urak palotája" az "Urak tere". A Palazzo della Signoriából kormányozták a várost, majd a fejedelemséget évszázadokon keresztül, 

- 

Ebben az időben közigazgatásilag 4 területre osztották a várost, amely a két vezető párt folyamatosan csatatérré változtatták Firenzét. A "guelfek" és a "ghibbelinek" harcában hol az egyik, hol a másik került a hatalomba..., ennek megfelelően lerombolták egymás otthonait, gyilkolták egymás embereit ha úgy adódott. De valahol mégiscsak demokrácia volt, nem egyszemélyi vezetés, hanem a két nagy párt hatalmi helyzete szerinti.

-

Sok minden történt még Firenzében, de miután 1537-ben az akkor 18 éves Cosimo Medici magához vette a hatalmat, így végérvényesen megszűnt Firenzében a demokrácia. Idővel az ifjú Cosimo immáron hercegként nemes egyszerűséggel beköltözött a városháza épületébe! Giorgio Vasari irányításával készült már az Uffizi.., vagyis az irodáknak végre megfelelő helyet adó terület, így  a Palazzo kizárólag a Medici hercegek lakhelye lehetett ..., ezen időben talán csak tényleg csak Palazzónak hívták. A XVI. század közepétől, pontosabban 1550-től máig a Palazzo Vecchio nevet viseli, vagyis "régi palota" amikortól a Medici hercegek végleg átköltöztek a Pitti palotába. De ez sem volt egyszerű, mert csak a szülők, vagyis Cosimo Medici és a felesége, Toledói Eleonora költöztek a Pitti palotába, fiaik maradtak a Palazzo Vecchióban még egy ideig. Cosimo Medici halála után Francesco Medici vette át a város feletti hatalmat és bizonyára átköltözött a Pitti palotába, míg öccse, Ferdinando bizonyára ott maradt. 

-

De visszatérve a Piazza della Signoriára, az biztos, hogy bármiként is hívták, bizonyára a legtöbb fontos esemény ezen a téren zajlott évszázadokon keresztül..., mint mondjuk ünneplések, kivégzések.., bizonyára nem csak Savonarola lelte itt halálát. A nagyobb díszes és sport események többnyire más tereken zajlottak, a Santa Crocén vagy a Santa Maria Novellán..., két templom előtt. Azt meg kell itt említeni, hogy a kormányzás székhelye volt a nagyhercegi család  ott lakásának ideje, majd elköltözése után is az épület. A Savonarola megbízása alapján korábban épült 500-ak terme a palota földszintjén működött, és később, a nagyhercegi időkben is legalább a látszat kedvéért használták..., ha nem is volt igazán beleszólásuk a képviselőknek az eseményekbe. 

 -

A tér természetesen ma is látványos, de főként már csak "olvasmányok alapján elképzelt történelmi események szemtanúi" lehetnek itt a szerencsés utazók. Ezért is fontos egy firenzei kirándulásra alaposan felkészülni, mert csupán a látványok, hozzá társult tudás nélkül, nem lesznek elegek a látottak megfelelő értékeléséhez! Az idegenvezetők által elmondottak biztosan nagyon érdekesek, de " a szó elszáll, az írás megmarad"..., készüljünk fel Firenzére!

-

-

Ha már forradalmaknál és kivégzéseknél tartunk, Firenze csodája abban is mások fölé emelkedik, hogy az egymást követő hatalmak nem feltétlenül és nem mindig rombolták le az előttük lévők műveit vagy akárcsak emlékét. 

-

Bizonyára kevés Firenzébe látogató ember tudja például azt, hogy mit jelképez ez a Palazzo Vecchio bejárata feletti érdekes és szép műalkotás. Elárulom, ez a Girolamo Savonarola által megálmodott "Krisztus királyságát" hirdető műalkotás! Hát nem csodálatos, hogy egy olyan ember által létrehozott valamit nem vertek le a város legfontosabb épületének a faláról akkor, amikor magát a tevékenység elindítóját máglyán elégették és hamvait az Arnóba szórták?! Sőt, a Palazzo előtti kövezetben emléktábla mutatja, hogy hol is volt pontosan a máglya, ami kioltotta Savonarola és két hű társa életét. Ebben rejlik Firenze ereje, hogy láttatni, éreztetni akarja mindazt, ami ott történt, mert mindennek az emléke fontos volt számukra! Nem csak a mának éltek, fontosnak tartották, hogy az utókor megismerje történetüket.

-

"Az Úr a nyílt tengerre vezérelte a hajómat - mondta december 21.-i beszédében Savonarola - a szél előre hajt! Az Úr megtiltotta, hogy visszaforduljak. Az elmúlt éjjel az Úrral beszéltem, és ezt mondtam neki: "Könyörülj rajtam ó Uram! Engedj vissza a kikötőmbe!" " Ez lehetetlen - válaszolta az Úr - Nem látod, hogy nem kedvez a szél? - Ha kell, én imádkozom, de mi közöm nekem Firenze kormányzásához? Ha Firenzéből szent várost akarsz csinálni, akkor szilárd alapokat kell adni neki, és olyan kormányt, amely bátorítja az erkölcsöket."

-
 Persze azért nem akarok túlságos illúziókat kelteni, nagyon kegyetlen is tudott lenni az a világ, melynek vezetői Savonarola rövid uralkodásán kívül több évszázadon keresztül mindig Medicik voltak...,  Cosimo il Vecchio 1415-ben történt hatalomra jutásától  Anna Maria Lujza 1743-ban bekövetkezett haláláig. Akármilyenek is voltak, valahogyan csak egyben tartották a városban történt fontos dolgokat, és oly magasságokba vitték Firenze városát, amit más városok irigyeltek és valószínűleg irigyelnek ma is. Ezt bizonyíthatja az is, hogy mennyi nyilvánosan elérhető tudásanyag van a kíváncsiak számára, hogy ne csak nézzék az emberek Firenze városát, hanem értsék is, és ha lehet, ha igazságérzetük megengedi, akkor szeressék is! De simán el tudom képzelni, hogy sokakat kezdetben taszít mindaz, ami ebben  a városban történt..., de ha már van rálátásuk, akkor közömbösek nem igazán lehetnek iránta. Nem állítom feltétlenül, hogy mindenki szeretni tudná a Medicik uralta 300 évet, mert nagyon sok csúnya dolog is történt ebben a városban..., sőt, talán éppen sokkal több is, mint a jelentéktelen városokban! Sok-sok ember életébe kerülhetett a Medicik hosszú uralkodása..., de nem volt ez sokkal másként azokban az évszázadokban más városállamokban vagy országokban, ám azon csodák nélkül, amiket Firenzében láthatunk.. Az egyszerű ember élete valóban nem sokat érhetett,  de az Istenbe és a túlvilágba vetett hit talán segített az egyszerű és nem egyszerű embereknek egyaránt elviselni nehézségeiket.

-

-

 A Palazzo Vecchio előtt és a Loggia dei Lanzin már igen régóta a művészeté a főszerep világhíres szobrok képviseletében. És középen Krisztus királyságát hirdető műalkotás Savonarola korából, megfejtendő utalásokkal.

 -

-

Természetesen a téren is a legnépszerűbb Michelangelo Dávid szobrának másolata. Megjegyzem, hogy aki igazán szeretné érzékelni a Dávid szobor monumentalitását, annak feltétlenül meg kell néznie az eredeti alkotást az Akadémia múzeumban! A két szobor ránk tett hatása meg sem közelítik egymást, és ez is mutatja, miért is nem elégedhetünk meg bizonyos műveknél egy köztéri másolat látványával! Nem a köztérrel ban a baj, hanem az arányokkal, a szabadban minden sokkal kevésbé tűnik grandiózusnak. A "Dávid szobor párjával" itt, ahogyan Herkules legyőzi  Cassust Baccio Bandinelli alkotásán, talán nem is kell sokat foglalkozni. Mondhatnánk azt is, hogy érthetetlen volt ez a párosítás, de ha a szobor nem is méltó párja Dávidnak, de Herkules ahogyan legyőzve Cassust hasonló nagy tettet vitt végbe, mint annak idején Dávid.., így a szobrok témája..., na meg a mérete összeillik. Ádám és Éva szobrocskájára a Palazzo Vecchio  bejáratánál talán a kedves szó a legjobb, nincs adatom rá, hogy ki és mikor készítette.

-

-

A Loggia alatt lévő szobrok is sorban párjukat ritkítják, mind egy-egy különlegesség. Herkules és Nessus, a kentaur szobor Giambologna alkotása. Nessus lótestű, ember fejű mitológiai alak, akit megölt Herkules.

-

-

A Loggia del Lanzi legszebb és legmozgalmasabb szobra talán Giambologna "Szabin nők elrablása" című alkotása.

-

-

-

Benvenuto Cellini mester  leghíresebb alkotása a Perzeusz, melynek drámai hatását bizonyára mindenki átérzi.

-

-

Firenze címerállata, az oroszlán is többféle formában megjelenik a városban.

- 

 I. Cosimo nagyherceg hatalmas lovas szobra bizonyára vegyes érzelmeket kelt a firenzei történelem ismerőiben. Maga a szobor bizonyára sokak tetszését elnyeri a tér közepe táján a nagyherceg büszkén ül lován. Giambologna 20 évvel a nagyherceg halála után készült el a szoborral, mely bölcs uralkodót ábrázol. A szobor talapzatán annak a dicsőséges útnak az állomásait ábrázolta a művész, melyeknek eredményeként nyerte el Cosimo Medici a nagyhercegi címet. Gondolhatunk bármit, Cosimo de Medici, előbb Firenze hercege, majd Toszkána nagyhercege jól tette a dolgát! Amit a szemére vethet Firenze az az, hogy nem nevelt fiaiból hozzá fogható örökösöket. 

-

-

A Palazzo Vecchio sarkánál van egy nagy szökőkút, a Fontana del Nettuno, melynek főalakja Neptun, kinek monumentális szobra elég félelmetesre sikerült. "A Nagy Fehér" néven emlegetik máig Bartolomeo Ammanati alkotását. Elég rossz kép, korán reggel készített

-

-

- 

Sajnos elég rossz ez a kora reggeli kép, nem találtam jobbat a képtáramban, de kinagyítva a képet azért  látható. Bizonyára nem is jutott eszembe másik képet készíteni a "nagy fehérről", pedig azért egy közelebbi nem ártott volna.. Ha találok majd valami jobbat, akkor felteszem. De ez a reggel volt a képek minőségétől függetlenül talán a legemlékezetesebb firenzei órám..., teljesen egyedül azokkal a szobrokkal, azzal a látvánnyal, azokkal a gondolataimmal...

-

-

Régen állítólag terjedtek olyan hírek, hogy éjjelente életre kelve a "nagy fehér" sétálgat a téren és beszélget a többi szoborral :-)  

A szökőkút mellékalakjai Giambologna műhelyében készültek. 

-

A szökőkúttól néhány méterre 1901-ben elhelyeztek egy kerek márványtáblát, melyen bronz betűkkel emlékeznek meg arról, hogy ott állt egykoron a máglya, melyen elégették Girolamo Savonarolát, a lánglelkű prédikátort és két társát, akik meg akarták menteni Firenze népét a kárhozattól.
Firenze népe egy ideig nagy lelkesedéssel követte Savonarolát, de miután éhínség köszöntött a városra és hiába imádkoztak, senki nem segített rajtuk, akkor már nem kértek belőle. A korábban elzavart Mediciek uralmát akarták visszakapni, tőlük remélve az élet lehetőségét. Örömujjongások közepette nézték végig a prédikátor és két társának máglyahalálát. Hamvaikat az Arnóba szórták, hogy semmi ne maradjon hátra belőlük. De, mert ez is Firenzére jellemző, hamvaikat ugyan az Arnóba szórták, de emléküket megőrizték azzal a fentebb látható kék táblával a Palazzo Vecchio bejárata felett, és azzal a kerek bronz lappal, ami hajdani máglyájuk helyét jelzi mind a mai napig. A lenti kép, mely Savonarolának és társainak máglyáját jelzi, természetesen aránytalan, de ez elég gyakori a régi képeknél, és a lényeg nem a tökéletes arányokban, hanem a tényekben rejlik.

 -

-

 Forrásmunkák

-