San Marco templom és kolostor

-

A San Marco templom egy átlagos barokk stílusú templom, de az ott lévő látogatható kolostora igazi kuriózum a Firenze iránt érdeklődők számára. Többek között itt élt a szent életű Fra Angelico is, aki semmi máshoz nem hasonlíthatóan díszítette kis festményeivel átlátható, nyitott kolostorukat. Az épület másik nagyon ismert lakója Girolamo Savonarola volt..., az ő kis celláját és néhány tárgyát is láthatjuk itt.

-

-

wikipedia
-

Chiesa e Convento di san Marco
-
látogatható: 08.15-13.50-ig, szombat-vasárnap 08.15-17.00-ig. Zárva 2. és 4. hétfőn,  valamint 1., 3., 5. vasárnap
belépődíj: 4 € 

-

A San Marco templom XVIII. századi barokk stílusú homlokzata közelében lévő Manfredo Fanti tábornok emlékművét Pio Fedi készítette, aki korának talán legnépszerűbb művésze volt. Hogy a tábornok mivel érdemelte ki ezt a helyet, azt nem tudom. 

-

Még firenzei viszonylatban is, ahol se szeri, se száma a különlegességeknek, kiemelkedően különleges ez az épületegyüttes. Nem véletlen, hogy nem templomot írok, mert, bár a templom is szép, de Firenzében oly sok szép templom van..., ám ami itt van, olyan sehol máshol nincs tán a világon, vagy ha van is hasonló, egészen biztos, hogy nem ilyen különleges. https://en.wikipedia.org/wiki/San_Marco_Altarpiece

-

De azért kezdem a templommal..., 1290-ben alapították a dominikánusok, de azóta már természetesen több átalakításon is átment a templom. Jelenlegi homlokzata és belső tere erősen barokkos kinézetű, de a templomokkal gyakran van úgy, hogy nem eredeti minta alapján, hanem az adott kor ízlésének, jelen esetben a XVIII. századnak megfelelő ízlés szerint renoválták a templom homlokzatát. 

-

A templombelső az 1400-as évek kialakításának jegyeit viseli magán, melyek Michelozzo munkáját dicsérik. Kialakításának anyagi forrásait jelentős részben a Medicik viselték. 

Itt alussza örök álmát Firenze két ismert humanistája, Pico della Mirandola és Angelo Poliziano, a Medicik nagy barátai, a gyermekeik tanítói.

- 

Amikor átmegyünk a templom melletti kolostorba, akkor mindjárt a bejárat mellett lévő falon egy gyönyörű Angyali üdvözlet fogad minket, de ez még egy nagyméretű festmény Fra Angelicótól.

-

-

Emlékezetem szerint innen a átmentünk a kolostorba, akkor legelőbb két nagyobb méretű "cellát" láthatunk, amik id. Cosimo Medici számára voltak fenntartva, ide "bújt el alkalmanként a világ elől". A kolostori terembe belépést nyújtó ajtó mellett látható ez a gyönyörű Angyali üdvözlet, amit természetesen Fra Angelico festett a falra. De szépség ide, szépség oda, amit ezután láttunk, az igazi kuriózum!

Már ez is nagyon izgalmas, de van itt valami, aminek bizonyára nincs párja a világon! Ám ez egy olyan hely, ahol nem lehet fényképezni..., vagy ha netán lehet is, nem teszi jóérzésű ember! Pedig hát ha van kuriózum Firenzében, akkor ez az! 

Kezdem talán az elején:  belépve egy nagyon nagy terembe igen különös látvány tárul elénk..., talán ez olyan, mint egy meseország! Egyedülálló módon, nagyon kicsi, kb. méter magasságban elkerített fedetlen cellácskák láthatóak, és ezekben a cellákban laktak itt egykoron a domonkos rendi szerzetesek. A cella szó tudom nem jó kifejezés, hiszen ezeknek a falai talán derékig értek, és szinte teljesen nyitottak..., de más szót nem találok rá, mint hogy cellák, amivel a minimális magánszférát kívánom érzékeltetni. A méretük egyenként nem lehet több, mint három négyzetméter. A lényeg azonban az. hogy itt a nyitottság ellenére minden szerzetesnek megvolt a maga kis privát szférája. 

-

Mindez különleges, de az igazi különlegesség az, hogy ezen szerzetesek között élt egy olyan szerzetes, aki különleges tehetséggel és kedvvel bírt, Fra Giovanni da Firenze, ismertebb, "művészi" nevén Beato di Fra Angelico. Azért írtam "kedvet", mert lehet sokakban megvan ez a tehetség, de nem bontakozik ki, nem mutatkozik meg úgy, ahogyan itt történt. Fra Angelico amúgy nagyon kedves és nyitott ember volt, lehet ez is hozzájárult munkának talán nem is tekinthető tevékenységéhez. Mert ugye a munkáért többnyire fizetség jár, de itt erről szó sem volt, ő köszönte meg, ha festhetett egy-egy társa cellájában. Hogy a témát ki határozta meg, azt nem tudjuk, de azért valószínűleg a cellák tulajdonosai dönthettek abban, melyik szentet vagy eseményt kívánták a cellácskáik falán látni. Elég sok az ismétlés, de az talán természetes, hogy egy-egy szentnek a képe többek falán is látható.

És mindezeken túl van itt egy különleges cella..., vagyis maga a cella talán nem volt különleges, de egykori lakója, Girolamo Savonarola igencsak különleges személye volt Firenze történelmének. Az ő celláját is megnézhetjük, ahol néhány használati tárgya is látható. Megint valami, ami akkor is fennmaradt, amikor az a valami már nem valamiféle dicsőséget mutat! Savonarolát máglyán elégették, hamvait az Arnóba szórták..., de emléke ebben a kolostorban mégis fennmaradt

-

Beato di Fra Angelico művészeti stílusa nem igazán haladt a korral, de gondolom ez őt  és társait egyáltalán nem is foglalkoztatta. Ahogyan minket, látogatókat sem, hiszen fantasztikus volt ott lenni és a képeit látni! A művész tette, amiről úgy érezte, hogy tennie kell maga, mások, és valószínűleg hite szerint leginkább az Úr kedvére! 1867 óta látogatható ez a most már múzeumként meghatározott kolostor. A lehetőség nem csak a festmények miatt feltétlenül ajánlott, de maga az, hogy egy ilyen kolostorban sétálgassunk mi, gyarló emberek, felejthetetlen élmény! A fényképezés ezen a helyen kizárt, de a bejáratnál lévő gyönyörű Angyali üdvözletet talán én örökítettem meg. Képek nélkül nem tudom átadni a látottakat, de higgyétek el, hogy páratlan élményben lehet része ott a látogatóknak! Ennek a helynek úgy gondolom, hogy tényleg nincs párja az egész világon! Feltételezem, hogys sok képet lehet találni erről a fantasztikus helyről az interneten.