Boccaccio, Giovanni (1313-1375)

Édesapja utazó ügynökként Párizsban járva megismerkedett egy özvegyasszonnyal, ennek a kapcsolatnak a gyümölcse lett Giovanni. Apja Firenzében törvényes gyermekeivel együtt nevelte. Őt is bankárnak szánta, több évet töltöttek együtt Nápolyban, ahol a fiatalembert inkább érdekelték a mindennapi emberi sorsok, mint a pénzügyi vagy jogi tanulmányok. Volt része örömökben és bánatokban egyaránt, de ezek a tapasztalatok kellettek ahhoz, hogy azzá az emberré váljon, aki lett belőle. Egy nálánál idősebb özvegyasszony, Maria d'Aquino szerelme is hozzájárult ahhoz, hogy ne múljanak el nyomtalanul benne a nápolyi évek. Első prózai művét róla írja, Fiametta címen.

Pontosan nem tudni mikor ment vissza Firenzébe, több évig járta Itáliát, de Firenzében hamarosan barátságot kötött Petrarcával, aki többször átsegíti érzelmi válságain. Vallásos neveltetésben részesült és néha komoly aggályai vannak saját erkölcseit illetően, ráadásul olykor durva kritikák is érték készülő művét, a Dekameront. Egy kétségbeesett pillanatában el akarta égetni a kéziratot, de Petrarca ezt megakadályozta. 1348 és 53 között írta a Decameront, ami ismertté tette a nevét, de büszkébb volt latin nyelven írt humanista munkáira. Mégis a Dekameron tette halhatatlanná a nevét, mind a mai napig a vlágirodalom egyik legolvasottabb műve. 1348-ban hatalmas pestisjárvány söpört végig Itálián, 10 fiatal firenzei nemes, lányok, fiúk vegyesen, egy vidékí villában pikáns történetek mesélésével múlatják az időt. A 10 fiatal tíz napon át összesen 100  történetet mesél el, innen a mű címe. Novellái mind önálló egységek némi összekötő szöveggel, ez teljesen új volt az akkori irodalomban. Új volt az a realizmus is, amivel felruházta a novellák szereplőit, legyenek azok cselédek vagy úri hölgyek, katonák vagy nemes urak, apácák vagy adott esetben egyházi főemberek. A leplezetlen igazság kimondása volt a célja, de ehhez talán nem volt még érett az akkori társadalom. Az egyházat magát ugyanúgy nem kedvelte, ahogyan Dante, de legbelül ugyanúgy hívő is, mint Dante. Talán ez a felemás érzés is hozzájárult ahhoz, hogy megismerve Dante Isteni színjátékát, elvállalta, hogy rendszeres felolvasásokat és nagyarázatokat tartson a műből különböző templomokban. Rosszabbodó egészségi állapota miatt azonban viszonylag hamar abba kellett hagynia ezt az elfoglaltságot. Visszatért az ősi családi fészekbe, Certaldóba, ahol meglehetősen nagy szegénységben élt, majd hamarosan meghalt.

Forrásmunkák

- Én jártam Certaldóban, voltam abban a házban, melyben élt és ami ma múzeum. Igazából nem volt különös érdekesség benne, néhány korabeli ruha, és sok-sok Dekameron különböző népek és korok kiadásában. Meglepetésünkre magyar nyelvű csak egy darab szomorkodott a polcon..., persze az ember nem egy Dekameronnal indul egy hosszú utazásra. Ha valaki olvassa a soraimat, és majd ha netán arra jár és visz nekik egy magyar példányt, bizonyosan örömmel fogadnák! Azok a könyvek abban a sok szekrényben mind Dekameronok.