Boccaccio, Giovanni (1313-1375)


Édesapja utazó ügynökként Párizsban járva megismerkedett egy özvegyasszonnyal, ennek a kapcsolatnak a gyümölcse lett Giovanni. Apja Firenzében törvényes gyermekeivel együtt nevelte. Őt is bankárnak szánta, több évet töltöttek együtt Nápolyban, ahol a fiatalembert inkább érdekelték a mindennapi emberi sorsok, mint a pénzügyi vagy jogi tanulmányok. Volt része örömökben és bánatokban egyaránt, de ezek a tapasztalatok kellettek ahhoz, hogy azzá az emberré váljon, aki lett belőle. Egy nálánál idősebb özvegyasszony, Maria d'Aquino szerelme is hozzájárult ahhoz, hogy ne múljanak el nyomtalanul benne a nápolyi évek. Első prózai művét róla írja, Fiametta címen.


Pontosan nem tudni mikor ment vissza Firenzébe, több évig járja Itáliát, de Firenzében hamarosan barátságot köt Petrarcával, aki többször átsegíti érzelmi válságain. Vallásos neveltetésben részesült és néha komoly aggályai vannak saját erkölcseit illetően, ráadásul olykor durva kritikák is érik készülő művét, a Dekameront. Egy kétségbeesett pillanatában el akarta égetni a kéziratot, de Petrarca ezt megakadályozta. 1348 és 53 között írta a Decameront, ami ismertté tette a nevét, de büszkébb volt latin nyelven írt humanista munkáira. Mégis a Dekameron tette halhatatlanná a nevét, mind a mai napig a vlágirodalom egyik legolvasottabb műve. 1348-ban hatalmas pestisjárvány söpört végig Itálián, 10 fiatal firenzei nemes, lányok, fiúk vegyesen, egy vidékí villában pikáns történetek mesélésével múlatják az időt. A 10 fiatal tíz napon át összesen 100  történetet mesél el, innen a mű címe. Novellái mind önálló egységek némi összekötő szöveggel, ez teljesen új az akkori irodalomban. Új az a realizmus is, amivel felruházza a novellák szereplőit, legyenek azok cselédek vagy úri hölgyek, katonák vagy nemes urak, apácák vagy adott esetben egyházi főemberek. A leplezetlen igazság kimondása a cél, és ehhez talán nem volt még érett az akkori társadalom. Az egyházat magát ugyanúgy nem kedveli, ahogyan Dante, de legbelül ugyanúgy hívő is, mint Dante. Talán ez az felemás érzés is hozzájárult ahhoz, hogy megismerve Dante Isteni színjátékát, elvállalja, hogy rendszeres felolvasásokat és nagyarázatokat tartson a műből különböző templomokban. Rosszabbodó egészségi állapota miatt azonban viszonylag hamar abba kellett hagynia ezt az elfoglaltságot. Visszatért az ősi családi fészekbe, Certaldóba, ahol meglehetősen nagy szegénységben élt, majd hamarosan meghalt.

Forrásmunkák

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése