Cellini, Benvenuto (1500-1571)

Benvenuto Cellini mester élete egy nyitott könyv, hiszen ő maga mesélte el történetét, ami már önmagában is elég különleges esemény a XVI. században. Bár az önéletrajz nem bizonyosan tekinthető hitelesnek, állítólag jóval színesebb a mű a valóságnál, de érdemes elolvasni, hiszen részben Firenzéről is szól.
Mindenesetre nagy művész volt, az biztos. Élete első része is már igen kalandos volt, bár jó családból származott, zenésznek szánták, de ő másfajta művész akart lenni szülei kívánsága ellenére. Megszökött hát a családjától, majd száműzték Firenzéből, visszaszökött..., de mindeközben az ötvösművészet elsajátítása  is fontos volt számára.
Miután egy verekedés miatt 1523-ban halálra ítélték megszökött Firenzéből. Az ezután következő éveket Rómában töltötte, mégpedig főleg VII. Kelemen pápa szolgálatában, együtt voltak az Angyalvárban a Sacco di Róma idején. Római tartózkodásának idejéből jelentősebb munkái nem maradtak fenn, de annál több botrány tette emlékezetessé ottlétét, köztük gyilkosságok is. Börtönbe került, megszökött, visszakerült, kiengedték..., követhetetlen a sorsa. Időközben a francia királynak, I. Ferencnek is dolgozott, talán az első fennmaradt és igen híres műve volt az a bizonyos arany sótartó.


Az 1550-es évektől Firenzében élt I. Cosimo herceg szolgálatában. Ekkor készítette munkássága legértékesebb alkotását, a "Perszeusz a Meduza fejével". Ennek a szobornak a legméltóbb helye valóban a Loggia del Lanzi árkádjai alatt van. 9 évig dolgozott a művön a mester, de megérte, világra szóló csodát alkotott. Ő is mitológiai témát dolgozott fel, ahogyan a hős Perszeusz felemeli a Meduza levágott fejét.


















Firenze ötvösei és aranyművesei tiszteletük jeléül mellszobrot állítottak Cellini mesternek 400. születésnapjára az aranyművesek hídján, a Ponte Vecchion közepén lévő nyitott részen. Szerette az aranyat..., én gondolom ez is szerepet játszott szobrának elhelyezésében, hiszen esténként gyönyörködhet az aranyló alkonyatban. Na meg ugye a mészárosokat elküldték a hídról, kicsiny boltjaikat aranyművesek vették át...
-
-



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése