Benvenuto Cellini mester élete egy nyitott könyv, hiszen ő maga mesélte el történetét, ami már önmagában is elég különleges esemény a XVI. században. Bár az önéletrajz nem bizonyosan tekinthető hitelesnek, állítólag jóval színesebb a mű a valóságnál, de érdemes elolvasni, hiszen részben Firenzéről is szól.
Mindenesetre nagy művész volt Cellini mester, az biztos, de élete első része is már igen kalandos volt. Bár jó családból származott, zenésznek szánták, de ő másfajta művész akart lenni szülei kívánsága ellenére. Megszökött hát a családjától, majd száműzték Firenzéből, visszaszökött..., de mindeközben az ötvösművészet elsajátítása volt a legfontosabb számára.
Miután egy verekedés miatt 1523-ban halálra ítélték megszökött Firenzéből. Az ezután következő éveket Rómában töltötte, mégpedig főleg VII. Kelemen pápa szolgálatában, együtt voltak az Angyalvárban a Sacco di Róma idején. Római tartózkodásának idejéből jelentősebb munkái nem maradtak fenn, de annál több botrány tette emlékezetessé ottlétét, köztük gyilkosságok is. Börtönbe került, megszökött, visszakerült, kiengedték..., követhetetlen a sorsa. Időközben a francia királynak, I. Ferencnek is dolgozott, talán az első fennmaradt és igen híres műve volt az a bizonyos arany sótartó, amit jobbra látunk..
Az 1550-es évektől Firenzében élt I. Cosimo herceg szolgálatában. Ekkor készítette munkássága legértékesebb alkotását, a "Perszeusz a Meduza fejével". Ennek a szobornak a legméltóbb helye valóban a Loggia del Lanzi árkádjai alatt van, bár a kiállított szobor nyilván nem az eredeti. 9 évig dolgozott a művön a mester, de megérte, világra szóló csodát alkotott. Ő is mitológiai témát dolgozott fel, ahogyan a hős Perszeusz felemeli a Meduza levágott fejét.-
Firenze ötvösei és aranyművesei tiszteletük jeléül mellszobrot állítottak Cellini mesternek 400. születésnapjára az aranyművesek hídján, a Ponte Vecchio közepén lévő nyitott részen. Szerette az aranyat..., én gondolom ez is szerepet játszott szobrának elhelyezésében, hiszen esténként gyönyörködhet a folyó aranyló alkonyatában. Na meg ugye a mészárosokat elküldték a hídról, kicsiny boltjaikat aranyművesek vették át talán éppen miatta...
-
"Így én is ott voltam a várban, fölmentem a mondott helyre, ott találtam a nehéztűzérséget, amelynek a parancsnoka egy Giuliano nevű firenzei tüzér volt. Ez a szerencsétlen Giuliano ott állt a vár fokán, s csak nézte tehetetlenül, hogy fosztja ki az ellenség a háza népét, s kínozza a feleségét meg a gyerekeit. Nem mert közibük lőni, mert az övéit féltette, eldobta a kanócot, amit már a kezében tartott, s rettenetes zokogással az arcát marcangolta fájdalmában, ugyanígy a többi tűzér is. Erre én felkaptam a kanócot, s néhány katona segítségével, akik nem veszítették el a lélekjelenlétüket, megfelelő helyre irányítottam a legnehezebb ütegeket, s nagy rést ütöttem az ellenség soraiban, mind megölve őket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése