Filippo Brunelleschi jómódú jegyző család gyermekeként született Firenzében, így mondhatni csak kedvtelésből tanulta ki az aranyművességet, majd felvételét kérte a selyemszövők (Arte della Seta) céhébe. Szobrászati tehetségét csak két alkotása bizonyítja, az egyik az a fából készült feszület, amit tulajdonképpen csak bizonyítékként faragott, amikor megkritizálta Donatello Santa Croce beli "paraszt" Krisztusát, és Donatello rávágta, hogy csináljon szebbet. Hát csinált!
-
-
A másik az a pályamű, amivel jelentkezett a Battistero bronzkapujára kiírt pályázatra, amit aztán végül nem ő nyert meg. Ezen mondhatni úgy megsértődött, hogy fel is hagyott a szobrászattal. Elutazott Rómába, ahol minden energiáját matematikai tanulmányokba fektette, melyeket mint építész később kamatoztatott. Közben azért arra is volt ideje, hogy csodálja és tanulmányozza az antik római épületeket barátjával, Donatellóval. Fáradozásai nem volt hiábavalóak, lehet, hogy szobrászként nem ő volt a legkiválóbb, de biztos beírta magát a világ legjobb építészei közé. Tanulmányai segítségével megnyílt előtte az út a halhatatlanság felé. A legnagyobb sikert számára szülővárosában a Duomo Santa Maria del Fiore kupolája hozta. Mind a mai napig versenyeznek a tudósok azon, hogy megfejtsék ennek a páratlan alkotásnak a titkát.
1418-ban ott állt majdnem készen a Dóm, csak nem volt kupolája, és nem volt senki, aki el merte volna vállalni a megépítését. Számtalan bizottság jött létre és maradt tanácskozásuk eredménytelen, míg végül Brunelleschi elnyerte a bizalmat 1419-ben egy pályázaton. Igazándiból ez volt az első komoly feladata, amivel Cosimo de Medici bízta meg, bár már voltak megbízásai, de kész munkát addig talán még senki nem látott tőle. De nem kellett csalatkozniuk azoknak, akik bíztak benne, nem csak a kupola lett a reneszánsz világ egyik nagy és mondhatni máig megfejtetlen csodája, de a többi építészeti munkájával is nagy dicsőséget szerzett magának és szeretett városának!
Miközben hosszú évekig dolgozott a kupolán és annak lanternáján, sok egyéb feladata is akadt. Az Ospedale degli Innocentire kapott megbízást, aminek oszlopos loggiáját máig csodálja a világ. Azután a polgár Cosimo Medicitől kaphatta a megbízást a San Lorenzo templom régi sekrestyéjének a kialakítására, majd az egész templom átépítésére. 1434-ben a Santo Spirito templom átépítése következik, ott sokkal látványosabb átalakításokat tervezett, azt szerette volna, hogy a templom kertje egész az Arnóig érjen, hogy mindenki láthassa a túlpartról is, de ezt végül nem sikerült megvalósítania.
1441-ben kapott megbízást a Santa Croce templom mellett a Pazzi családtól egy kápolna kialakítására. Ezt a művét emlegetik talán leginkább a kupola mellett, a tökéletes reneszánsz építészet mintapéldányát látják benne. Időközben paloták tervezését is vállalta, de nagy szívfájdalma volt, hogy Cosimo Medici nem az ő elegáns palotatervét fogadta el, hanem egy szerényebbet, mert nem akart nagy feltűnést kelteni.
Ha nem is volt túlságosan barátságos, kedves ember, a tudását mindenki tisztelte, kiérdemelte, hogy a Duomó altemplomában, a Santa Reparatában helyezzék örök nyugalomba.
Forrásmunkák
Forrásmunkák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése