Robbia, Luca della (1400-1482)

Az ifjú Luca della Robbia kelmefestő családból származhatott a neve alapján. Hogy miként került Donatello műhelyébe azt nem tudni, fiatal kori munkái nem ismeretesek. Első ismert munkája nem akármi. Két énekes karzatot készítettek az illetékesek a Dóm számára, egyiket a mester, Donatello, a másikat a tanítvány, Luca della Robbia alkotott 1432 és 35 között. Máig folyik róla a vita, hogy kié lett a szebb, azt hiszem a többség Robbia munkáját választaná, vagyis a tanítvány felülmúlta mesterét. Bár Vasari kicsit megbírálja, mert szerinte Donatello járt el helyesen, amikor nem dolgozta ki alaposan a művét, ugyanis elég magasan voltak, nehezen láthatóan, és ilyenkor felesleges, sőt, káros is az aprólékos kidolgozás, kevésbé vehető ki a forma.
Mindkét kazat, egymással szemben a Museo del Duomóban látható most, elég jó megvilágításban.
1445-től 69-ig dolgozott a Dóm egyik sekrestyéjének bronzkapuján, ez a munka is nagy tiszteletet érdemlő volt.

Luca több esetben bizonyította, hogy mestere a márvány faragásának, pl. gyönyörű kis reliefeket készített a Campanile lábazatára, de valami okból mégis másként alakította a pályáját. Sokmindent kipróbált, tudta, hogy milyen időigényes a márvány megmunkálása, a bronzmunkák készítése.

1440-ben bátyjával közösen kialakítottak egy kerámia műhelyt, és onnantól Luca mázas kerámia munkáival díszítette Firenze köz és magán épületeit, kívül, belül egyaránt. A technikát nem feltétlen ők találták fel, de ők fejlesztették ilyen színvonalúra. Lucára az egyszerű színvilágú munkák voltak kezdetben jellemzőek, a kobaltkék és a fehér párosítása, ilyen volt például a Dómban általa készített bronzkapu fölé helyezett tondó, mely Krisztus feltámadását ábrázolja. De idővel színesebb alkotások is kerültek ki a keze közül, amik még nagyobb dicsőséget szereztek neki.
A Brunelleschi által tervezett Pazzi kápolnában végzett munkái is nagy elismerést hoztak számára, vagy ugyancsak gyönyörű a San Miniato templomban a portugál kardilális kápolnájánal mennyezeti díszítése.

Többnyire díszítő jellegű, könnyed munkákat csinált, nagy népszerűséget szerzett velük magának. Egészen új, stílusteremtő alkotásokkal írta be nevét a halhatatlan művészek sorába.

Időközben meghalt a bátyja és Luca örökbe fogadta gyermekeit, akik közül Andrea méltó utóda lett a szakmában. Kettejük munkáit részben úgy lehet megkülönböztetni, hogy Luca a Madonna bal karjára helyezte a kisdedet, míg Andrea a jobb karjára.

Forrásmunkák

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése