Domenico Ghirlandaio származása nem egyértelmű, de fogadjuk el Giorgio Vasari álláspontját, miszerint apja ötvösművész volt. Ezt látszik alátámasztani a művészneve is, mert hogy az eredeti neve Domenico di Tomasso Bigordi. Állítólag apja műhelyében készültek a firenzei lányok hajába a girland szerű díszek, és innen kapta művésznevét.
-
-
Mindenesetre művészek között nőtt fel, de ő inkább vonzódott a rajzolás felé, már kisgyermekként lerajzolt szinte mindenkit, aki betévedt műhelyükbe. Ezt a képességét aztán élete végéig kamatoztatta, egyértelműen a zsánerfestészet előfutára. Művészetét az utókor nem értékeli különösebb lelkesedéssel, inkább iparosnak tartják, mint nagy festőnek. Valószínűleg nem volt ideje sem arra, hogy odafigyeljen mondjuk sejtelmes mosolyokra, mert 45 évesen bekövetkezett haláláig rengeteg munkája volt. Állítólag soha, semmilyen felkérést nem utasított el, az a mondás járta, hogy ha egy kosarat kért valaki kidíszíteni, azt is megcsinálták. Elég jelentős műhelye volt, melyet testvéreivel, Davidéval és Benedettóval vezetett. Sok tanoncuk volt, köztük az akkor 13 éves Michelangelo Buonarroti, de ő nem sokáig tanult nála, mindössze egy évig. Lorenzo de Medici akkoriban nyittatta szobrász iskoláját, és Ghirlandaio hamar felismerte, hogy Michelangelo inkább szobrászkodásra vágyik. Beajánlotta hát legtehetségesebb tanítványát Lorenzónak, de amit tanult Michelangelo az alatt az egy év alatt a freskófestészetről, azt Ghirlandaio műhelyében tanulta, és ez elég volt neki a Sixtus kápolna freskóinak megalkotásához.
De térjünk vissza Domenico Ghirlandaióhoz, aki lehet, hogy nem volt a legfantasztikusabb művész, de hogy a legnagyobb érdeme neki van Firenze akkori életének megörökítésében, az vitathatatlan. Ha tájba illesztett képet festett, akkor ott valahol-valami biztosan Firenzére utalt, ha szobai képeket nézünk, azokon az akkori firenzei polgárélet jellegzetes berendezései, öltözetei jelennek meg. Ezen túl a megfestett személyek majdnem mindig ábrázolnak "valakit", persze legtöbbször a megrendelőt és a családtagjait, de feltehetően a képein szereplő többi személy is beazonosítható lenne. Kisgyermekként állítólag mindenkit lerajzolt, aki a műhelyükbe tévedt, valószínűleg a portréfestés lett volna az ő igazi műfaja, ezért is tartják egyik legjobb munkájának a hozzáértők a "Nagypapa és unokája" című festményét.
-
Első komoly megrendelése az Ognissanti templomban volt, aztán San Gimignanóban dolgozott a Santa Fina kápolnában, valóságos képregényt létrehozva. 1481-82-ben a Vatikánban festett, műveit láthatjuk ma is a Sixtus-kápolnában. 1482-85 között a Santa Trinita Sasetti kápolnájának Szent Ferenc ciklusán dolgozott, majd 1485-90-ig élete főművét a Santa Maria Novella Tornabuoni kápolnájában festette népes segédcsapattal (itt dolgozott a még igen ifjú Michelangelo is, egy angyalt festett a jobb felső sarokba). Mindeközben megfestette híres Utolsó vacsoráját az Ognissanti templom kolostorának étkező termében. Szerte Toszkána templomaiban találkozhatunk műveivel, és vannak portréi, kisebb-nagyobb táblaképei szerte a világon.
Mindössze 45 évig élt, miután meghalt még aznap éjjel el is temették a Santa Maria Novella bazilika kertjét körbevevő sírboltok egyikében, mégpedig állítólag a templom főhomlokzatától jobbra eső "kerítés" szakaszon, a saroktól a harmadik sírba. Pestisben halt meg, ezért titokban, nagy sietséggel kellett oda helyezni, és sírját jeltelenül hagyni. A pestisben elhunytak tetemeit elvben nem lett volna szabad a városban elhelyezi, de vele titkon kivételt tettek. Mindenesetre korának legtöbbet foglalkoztatott, legnépszerűbb művésze volt, munkájának mennyisége talán ártott a minőségnek, de munkáinak művészettörténelmi és társadalom-kutatási értéke vitathatatlan.
-
-
A képen jobboldalt a magára mutató pásztorban a festmény készítőjét, Domenico Ghirlandaiót láthatjuk!
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése