Ghirlandaio, Domenico (1449-1494)

A származása nem egyértelmű, de fogadjuk el Vasari álláspontját, miszerint apja ötvösművész volt. Ezt látszik alátámasztani a művészneve is, mert hogy az eredeti neve Domenico di Tomasso Bigordi. Állítólag apja műhelyében készültek a firenzei lányok hajába girland szerű díszek.


Mindenesetre művészek között nőtt fel, de inkább vonzódott a rajzolás felé, már kisgyermekként lerajzolt mindenkit, aki betévedt műhelyükbe. Ezt a képességét aztán élete végéig kamatoztatta, egyértelműen a zsánerfestészet előfutára. Művészetét az utókor nem értékeli különösebb lelkesedéssel, inkább iparosnak tartják, mint nagy festőnek. Valószínűleg nem volt ideje sem arra, hogy odafigyeljen mondjuk sejtelmes mosolyokra, mert 45 évesen bekövetkezett haláláig rengeteg munkája volt, állítólag soha, semmilyen felkérést nem utasított el, az a mondás járta, hogy ha egy kosarat kért valaki kidíszíteni, azt is megcsinálták. Elég jelentős műhelye volt, melyet testvéreivel, Davidéval és Benedettóval vezetett. Sok tanoncuk volt, köztük az akkor 13 éves Michelangelo Buonarrotival. De Michelangelo nem sokáig tanult nála, mindössze egy évig. Lorenzo de Medici akkoriban nyitatta szobrász iskoláját, és Ghirlandaio hamar felismerte, hogy Michelangelo inkább szobrászkodásra vágyik. Beajánlotta hát legtehetségesebb tanítványát Lorenzónak, de amit tanult Michelangelo az alatt az egy év alatt a freskófestészetről, azt Ghirlandaio műhelyében tanulta, és ez elég volt neki a Sixtus kápolna freskóinak megalkotásához.

De térjünk vissza Ghirlandaióhoz, aki lehet, hogy nem volt a legfantasztikusabb művész,  de hogy a legnagyobb érdeme neki van Firenze akkori életének megörökítésében, az vitathatatlan. Ha tájba illesztett képet festett, akkor ott valahol-valami biztosan Firenzére utal, ha szobai képeket nézünk, azokon az akkori firenzei polgárélet jellegzetes berendezései, öltözetei jelennek meg. Ezen túl a megfestett személyek majdnem mindig ábrázolnak valakit, persze legtöbbször a megrendelőt és a családtagjait, de feltehetően a képein szereplő többi személy is beazonosítható lenne. Kisgyermekként állítólag mindenkit lerajzolt, aki a műhelyükbe tévedt, valószínűleg a portréfestés lett volna az ő igazi műfaja, ezért is tartják legjobb munkájának a hozzáértők a "Nagypapa és unokája" című festményét.


Első komoly megrendelése az Ognissantiban volt, aztán San Gimignanóban dolgozott a Santa Fina kápolnában , 1481-82-ben a Vatikánban festett, műveit láthatjuk ma is a Sixtus-kápolnában. 1482-85 között a Santa Trinita Sasetti kápolnájának Szent Ferenc ciklusán dolgozott, majd 1485-90-ig élete főművét, a Santa Maria Novella Tornabuoni kápolnájában festett népes segédcsapattal (itt dolgozott Michelangelo is), közben festette híres Utolsó vacsoráit. Szerte Toszkána templomaiban is találkozhatunk műveivel, és vannak portréi, kisebb-nagyobb táblaképei szerte a világon.
Mindössze 45 évig élt, halála igen titokzatos volt, meghalt és még aznap éjjel el is temették a Santa Maria Novella területén, mikor ott voltam megkérdeztem, de sajnos nem látható sírja földi halandónak. Gyanítom, hogy pestisben halhatott meg, azért volt az a nagy sietség. Mindenesetre korának legtöbbet foglalkoztatott, legnépszerűbb művésze volt, munkájának mennyisége talán ártott a minőségnek, de művészettörténelmi és társadalom-kutatási értéke vitathatatlan.

Forrásmunkák

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése