Donatello (1386-1466)

Donatello (valójában Donato, de a név becézett alakja ráragadt, állítólag alacsony ember volt, amit a szobrai láttán elég nehéz elképzelni) minden kétséget kizáróan a XV. századi reneszánsz szobrászat legnagyobb és legtermékenyebb alkotója volt. Műveit felsorolni nem lenne érdemes, de egy-egy korszakának kiemelkedő alkotásairól írok néhány mondatot.
Kifejezetten jómódú családból származott, de, feltehetően édesapja halála miatt, kora ifjúságát a nemesi Martelli családnál töltötte. Nagyon szerették őt, és ő is nagy szeretettel emlékezett mindig ezekre az évekre. Nem részesült humanista oktatásban, de nagyon jól ismerte az antik római művészetet, amit feltehetően barátjának, Brunelleschinek köszönhetett, aki magával vitte az akkor 16 éves fiatalembert Római tanulmányútjára.
1404-ben történt hazatérésük után előbb rövid ideig Ghibertinél dolgozott, de akkoriban jobban vonzódott a márványhoz, mint a bronzhoz, így beállt a Dóm szobrászműhelyébe.
Első ismert alkotásai, melyek ma többnyire a Dóm múzeumában vannak, a Dóm számára készültek. 1406-tól egészen a 30-as évekig dolgozott a Dóm és a Campanile díszítéséért, számtalan szobrának eredeti példányai ma már a Dóm múzeumában pihennek, az épületeken csak másolataik vannak. A Dómmal kapcsolatos munkája volt még az énekes karzat, aminek párját tanítványa, Luca della Robbia készítette. Most azok is már a Dóm múzeumban vannak, egymással szemben, jó alaposan meg lehet őket nézni. A laikus néző úgy gondolja általában, hogy no lám, a tanítvány felülmúlta mesterét..., talán igen, de ez nem véletlen. Donatello ugyanis tudta, hogy a templom megvilágításában és a magasság miatt az emberek úgysem látják a finoman kidolgozott részleteket, sőt, az elnagyolt vonalak jobban kivehetőek. Persze akkor még nem sejtette, hogy ma már a múzeumban merőben másak a látási viszonyok.
-
1409-ben faragta első Dávid szobrát, ami jobbra látható, bronz Dávidja csak 1430-ban készült, de még 34-ben is faragott egy márvány Dávidot a Martelli családnak, ami most Amerikában van, ezért nem ismerjük.
-
Két híres szobra van Donatellónak az Orsanmichele fülkéiben (persze ma már másolatok). Különösen szép Szent Márk szobra. Ugyancsak itt állt, de aztán átvitték a Santa Croce templomba, ma annak múzeumában van az aranyozott bronzból készült Szent Lajos szobra.
-






Minden valószínűség szerint Ghiberti műhelyében tanulta meg a bronzöntés technikáját, mégis viszonylag elég későn kezdett bronz munkákat készíteni. Először a  20-as évek legvégén Sienában dolgozott Jacopo della Querciával a keresztelő kápolnában, bronz szobrokat és domborműveket készített, köztük ezt a gyönyörű angyalt.
Ettől kezdve fontos szerepet játszott művészetében ez az anyag is, talán már fontosabbat is, mint a márvány, hiszen 1430-ban már Firenzében elkészíti talán legismertebb bronz szobrát, a Dávidot, a Medici palota kertjébe. Ez a szobor mindenképpen fordulópont az egész reneszánsz szobrászatban, mert korábban nem készült mezítelen szobor.
-

-
De azért még eltelík egy kis idő, míg a bronz veszi át a főszerepet Donatello életében. Összetársul Bartolommeo Michelozzóval, ennek a társulásnak valószínűleg az volt az oka, hogy olyan munkákat kapott, melyekhez szükség volt egy díszítő építészre, és talán azért is, mert Michelozzo értett még a bronzöntéshez is. Ilyen közös feladatuk volt pl. XXIII. János pápa síremléke a Battisteróban, Michelozzo felépítette a mű keretét, Donatello meg faragta a szobrokat, sőt, talán a szobor aranyozásánál is összedolgoztak. Csak úgy zárójelben megjegyzem, mindketten jó barátai voltak Cosimo de Medicinek. Később Pratóban is együtt dolgoztak egy szabadtéri szószéken, ami igen érdekes munka lehetett. Feltehetően Michelozzo tervezte és kivitelezte a körítő dolgokat, a márványt meg Donatello faragta.
-

A bronzöntés nagy korszaka igazán az 1440-es évek elején kezdődött, amikor elcsalták Padovába. Előbb bronz domborműveket és szobrocskákat készítette az oltárra, majd megbízták élete minden értelemben legnagyobb munkájával. Padova városa egy lovasszoborral kívánt tisztelegni a híres Gattamelata condottiere előtt, és ezzel a munkával Donatellót bízták meg. Olyan világraszóló szobrot csinált, amilyet a rómaiak óta nem alkotott művész Itáliában. A ló és lovasa szinte élni látszik a padovai Szent Antal bazilika előtti téren.

-

Fából faragott munkáiról se felejtkezzünk el, 3 ilyen műve maradt fenn az utókornak. 1415-ben készült ez a Santa Croce templomban lévő Krisztus a kereszten, Brunelleschi igencsak megkritizálta és "paraszt" Krisztusnak titulálta. De készült Donatello által Padovában egy másik megfeszített Krisztusa is bronzból, olyan gyönyörűnek látszik, hogy meg kell mutatnom. Csodálkozom, hogy ezt a művet nem szövik bele a Brunelleschi féle jól ismert legendába ellenpéldaként, mindig csak Brunelleschi fából készült, valóban Donatello fa Krisztusánál szebb művét mutogatják.

A velencei Frari templomban van egy megrendítő Keresztelő Szent János szobra ,
és most a firenzei Dóm múzeumában látható egy még megrendítőbb Mária Magdolna szobor. Előbbit 1438-ban, utóbbit 1457-ben alkotta.
 -
Nekem a kedvenc művem Donatellótól az a tabernákulum, amit a Santa Croce templomban láthatunk. Szinte hihetetlen az a finomság, ahogyan az angyalt és Máriát megformázta 1435-ben pietra serenából, a Firenze közelében lévő kőzetből.


-
És még nem beszéltünk a másik leghíresebb alkotásáról, Juditról, aki levágta Holofernes fejét. Ez az 1460-ra elkészült mű egykoron Michalengalo Dávidjának helyén állt, a szerepe is ugyanaz volt, megvédeni Firenzét az ellenségtől. Ma egy kicsit odébb van, de most is főhelyen. Nem messze tőle, a Palazzo Vecchio sarkánál, ugyancsak hasonló céllal ül egy ugyancsak Donatello mű, a Marcozzo, egy oroszlán, mancsában Firenze címerével.

Donatellónak talán legigazibb barátja Cosimo de Medici (Il Vecchio) volt, aki mindvégig segítette őt
pályáján, megrendelőkkel látta el, és ő maga is jeles megrendelője volt. Donatello 1428-40-ig dolgozott a 939-ben alapított San Lorenzo templomban, ha nem is folyamatosan. Cosimo megrendelésére Brunelleschi kialakította a Sagrestia Vecchiát, ebben segédkezett ő is mennyezeti tondóival és egyebekkel. Később Brunelleschi megbízást kapott a San Lorenzo templom teljes átépítésére, itt Donatello szerepe két márvány szószék elkészítése volt. Azért kellett két szószék, hogy hitvitákat lehessen tartani. Donatello ezen szószékek készítése közben halt meg, a Medici családhoz tartozását mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy pompás temetés közepette ebbe a templomba, pontosabban oda helyezték földi maradványait, ahová két évvel korábban Cosimo de Medicit is temették.
-
-
Donatello egyéb munkái ma már többnyire a Bargellóban, vagy a Dóm múzeumában láthatók eredetiben, illetve Judit a Palazzo Vecchióban van kiállítva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése