Donatello (valójában Donato di Niccolo di Betto Bardi, de a név becézett alakja ráragadt, mert állítólag alacsony ember volt, amit a szobrai láttán elég nehéz elképzelni) minden kétséget kizáróan a XV. századi reneszánsz szobrászat legnagyobb és legtermékenyebb alkotója volt. Műveit felsorolni nem lenne érdemes, de egy-egy korszakának kiemelkedő alkotásairól írok néhány mondatot.
Kifejezetten jómódú családból származott, de, feltehetően édesapja halála miatt, kora ifjúságát a nemes Martelli családnál töltötte. Nagyon szerették őt, és ő is nagy szeretettel emlékezett mindig ezekre az évekre. Nem részesült humanista oktatásban, de nagyon jól ismerte az antik római művészetet, amit feltehetően barátjának, Filippo Brunelleschinek köszönhetett, aki magával vitte az akkor 16 éves fiatalembert Római tanulmányútjára.
1404-ben történt hazatérésük után előbb rövid ideig Lorenzo Ghibertinél dolgozott, de akkoriban jobban vonzódott a márványhoz, mint a bronzhoz, így beállt a Dóm szobrászműhelyébe.
Kifejezetten jómódú családból származott, de, feltehetően édesapja halála miatt, kora ifjúságát a nemes Martelli családnál töltötte. Nagyon szerették őt, és ő is nagy szeretettel emlékezett mindig ezekre az évekre. Nem részesült humanista oktatásban, de nagyon jól ismerte az antik római művészetet, amit feltehetően barátjának, Filippo Brunelleschinek köszönhetett, aki magával vitte az akkor 16 éves fiatalembert Római tanulmányútjára.
1404-ben történt hazatérésük után előbb rövid ideig Lorenzo Ghibertinél dolgozott, de akkoriban jobban vonzódott a márványhoz, mint a bronzhoz, így beállt a Dóm szobrászműhelyébe.
Első ismert alkotásai, melyek ma többnyire a Dóm múzeumában vannak, kifejezetten a Dóm számára készültek. 1406-tól egészen a 30-as évekig dolgozott a Dóm és a Campanile díszítésén. Számtalan szobrának eredeti példánya is ma már a Dóm múzeumában pihennek, az épületeken csak másolataik vannak. A Dómmal kapcsolatos munkája volt még az énekes karzat, aminek párját tanítványa, Luca della Robbia készítette. Most azok is már a Dóm múzeumban vannak, egymással szemben, jó alaposan meg lehet őket nézni. A laikus néző úgy gondolja általában, hogy no lám, a tanítvány felülmúlta mesterét..., talán igen, de ez nem véletlen. Donatello ugyanis tudta, hogy a templom megvilágításában és a magasság miatt is az emberek úgysem látják a finoman kidolgozott részleteket, sőt, az elnagyolt vonalak jobban kivehetőek! Persze akkor még nem sejtette, hogy ma már a múzeumban lévő művénél merőben másak a látási viszonyok! :-)
-
-
-
Két híres szobra van Donatellónak az Orsanmichele fülkéiben (persze ma már másolatok). Különösen szép Szent Márk szobra. Ugyancsak itt állt, de aztán átvitték a Santa Croce templomba, ma annak múzeumában van az aranyozott bronzból készült Szent Lajos szobra.-
Donatello minden valószínűség szerint Ghiberti műhelyében tanulta meg a bronzöntés technikáját, mégis viszonylag elég későn kezdett bronz munkákat készíteni. Először a 20-as évek legvégén Sienában dolgozott Jacopo della Querciával a keresztelő kápolnában, ahol bronz szobrokat és domborműveket készített, köztük ezt a gyönyörű angyalt.Ettől kezdve fontos szerepet játszott művészetében ez az anyag is, talán már fontosabbat is lett, mint a márvány, hiszen 1430-ban már Firenzében elkészíti talán legismertebb bronz szobrát a Medici palota kertjébe, egy Dávidot. Ez a szobor mindenképpen fordulópont az egész reneszánsz szobrászatban, egyrészt az anyaga miatt, másrészt pedig azért, mert korábban nem készült mezítelen szobor.
-
-
-
Fából faragott munkáiról se felejtkezzünk el, 3 ilyen műve maradt fenn az utókornak. 1415-ben készült ez a Santa Croce templomban lévő Krisztus a kereszten. Brunelleschi igencsak megkritizálta és "paraszt" Krisztusnak titulálta. De készült Donatello által Padovában egy másik megfeszített Krisztusa is bronzból, olyan gyönyörűnek látszik, hogy meg kell azt is mutatnom. Csodálkozom, hogy ezt a művet nem szövik bele a Brunelleschi féle jól ismert legendába ellenpéldaként, mindig csak Brunelleschi fából készült, valóban Donatello fa Krisztusánál jóval szebb művét mutogatják.
A velencei Frari templomban van egy megrendítő Keresztelő Szent János szobra
,és most a firenzei Dóm múzeumában látható egy még megrendítőbb Mária Magdolna szobor. Előbbit 1438-ban, utóbbit 1457-ben készítette.
-
Nekem a kedvenc művem Donatellótól az a tabernákulum, amit a Santa Croce templomban láthatunk. Szinte hihetetlen az a finomság, ahogyan az angyalt és Máriát megformázta 1435-ben pietra serenából, a Firenze közelében lévő kőzetből.
-
És még nem beszéltünk a másik leghíresebb alkotásáról, Juditról, aki levágta Holofernes fejét. Ez az 1460-ra elkészült mű egykoron Michalengalo Dávidjának helyén állt, a szerepe is ugyanaz volt, megvédeni Firenzét az ellenségtől. Ma egy kicsit odébb van, de most is főhelyen. Nem messze tőle, a Palazzo Vecchio sarkánál, ugyancsak Firenze város megvédése céljából ül egy ugyancsak Donatello mű, a Marcozzo, egy oroszlán, mancsában Firenze címerével.
Donatellónak talán legigazibb barátja Cosimo de Medici (Il Vecchio) volt, aki mindvégig segítette őt
pályáján, megrendelésekkel és további megrendelőkkel látta el. Donatello 1428-40-ig dolgozott a 939-ben alapított San Lorenzo templomban, ha nem is folyamatosan. Cosimo megrendelésére Brunelleschi kialakította a Sagrestia Vecchiát, ebben segédkezett ő is mennyezeti tondóival és egyebekkel. Később Brunelleschi megbízást kapott a San Lorenzo templom teljes átépítésére, itt Donatello szerepe két márvány szószék elkészítése volt. Azért kellett két szószék, hogy hitvitákat lehessen tartani. Donatello ezen szószékek készítése közben halt meg, a Medici családhoz tartozását mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy pompás temetés közepette ebbe a templomba, pontosabban oda helyezték földi maradványait, ahová két évvel korábban Cosimo de Medicit is temették.
-
pályáján, megrendelésekkel és további megrendelőkkel látta el. Donatello 1428-40-ig dolgozott a 939-ben alapított San Lorenzo templomban, ha nem is folyamatosan. Cosimo megrendelésére Brunelleschi kialakította a Sagrestia Vecchiát, ebben segédkezett ő is mennyezeti tondóival és egyebekkel. Később Brunelleschi megbízást kapott a San Lorenzo templom teljes átépítésére, itt Donatello szerepe két márvány szószék elkészítése volt. Azért kellett két szószék, hogy hitvitákat lehessen tartani. Donatello ezen szószékek készítése közben halt meg, a Medici családhoz tartozását mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy pompás temetés közepette ebbe a templomba, pontosabban oda helyezték földi maradványait, ahová két évvel korábban Cosimo de Medicit is temették.
-
-
Donatellonak, aki kétségkívül a reneszánsz művészet egyik nagymestere volt, munkái ma már többnyire a Bargellóban, vagy a Dóm múzeumában láthatók eredetiben, illetve Judit a Palazzo Vecchióban van kiállítva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése