Leonardo da Vinci, a reneszánsz kor egyik legkiemelkedőbb művésze volt, aki sajnos igen kevés szállal kötődött Firenzéhez. Természetesen ő is megfordult a reneszánsz művészet fellegvárában, de valamiért nem tudott, és tán nem is akart ott gyökeret verni. Nem érezte jól magát Firenzében, talán csak túl nagy volt ott akkoriban a konkurencia, és valószínűleg a firenzei művészek sem kedvelték őt, idegen volt számukra az egész lénye. Valószínűleg ő sem tudta megkedvelni azt a relatív kis várost és annak egyszerű lakóit. Az a kevés, amit dolgozott Firenzének, az is el lett takarva. Ismeretes, hogy ő kezdte el kifesteni a Palazzo della Signoria nagytermének falait, az egyik oldalt ő, a másikat Michelangelo kezdte festeni. De munkájuk félbemarad politikai okokból, így azután az egységes látvány érdekében később Giorgio Vasari kapta meg a munkát. Vasari nagyon becsülte Leonardót és Michelangelót is, és az a történet járta, hogy nem volt képes munkáikat tönkretenni. Némelyek azt állították, hogy egy újabb falat építtetett a Leonardo és Michelangelo által részben befestett fal elé, így kívánva megőrizze alkotásaikat. Eléggé hihetetlenül hangzik a dolog, úgy gondolom a mai technikák már ezt a lehetőséget feltárták volna. Emlékszem olyan filmsorozatra, amely különleges technikával 3D-ben mutatták többek között a Palazzo Vecchiót is, gyakorlatilag átmenve a falakon..., nem emlékszem, hogy erre az elképzelésre fény derült volna.
-
Mindenesetre Leonardo 1482-ben Milánóba utazott, ahol Ludovico Sforza, a város akkori ura munkát ajánlott neki, de ezen kívül mások is örömmel fogadták milánói munkálkodását. Legnagyobb feladata a Santa Maria delle Grazia kolostor ebédlőjébe festett Utolsó vacsorája volt. Sokan megfestették a témát, de egyöntetűen az ő milánói Utolsó vacsora freskója a legismertebb, leghíresebb..., bizonyára nem véletlenül.
-
Ám a Sforzák bukása után visszatért Firenzébe, és Firenze nagy dicsőségére állítólag ott festette meg a Mona Lisát.
De sokáig nem maradt akkor sem, Rómába ment szerencsét próbálni, ahol Giuliano Medici egyengette útját, amíg élt. Pártfogója halála után visszatért Milánóba, ahonnan aztán Franciaországba utazott, ahol pártfogója segítségével sokféle dologgal foglalkozhatott megélhetési gondok nélkül. Ám ez az időszak már nem volt hosszú, csupán két év.
-
Úgy mondják, ő volt a legigazibb reneszánsz művész, aki pont azért, mert annyi mindennel foglalkozott, elképzeléseinek sokszor nem tudott a végére járni, de utódai fel tudták használni gondolatait, terveit, és ezzel jóval előrébb vitték a világot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése